16. fejezet

*Harry szemszöge*
Másnap reggel unottan néztem végig a szobában, de valami mégis mosolyt csalt az arcomra. Elli. Az a lány aki nem hagy nyugodni, egyik pillanatban sem. Szívem hevesen verhetne, de nem megy. Annyira más történik a testemmel ha meglátom, ha ézem a karjaim között. Irányíthatatlan leszek, minden felkavaródik. Meg kell védenem bármi áron, még akkor is ha szeretete valaha elmúlik felém. De nem fog, mert erős. Gondolataimat egy hang és hirtelen rezgés zavarta meg. A földön lévő gatyám zsebében kezdtem turkálni, majd kikaptam a telefonomat. Ma van a szabadságom vége, a program értesítőm szerint. Vagyis a mai nap már mehetek dolgozni. Sokszor megkapom, hogy egy ilyen embernek miért is kell munka, de erre van egy válaszom: 'Legyek bárki is, érzem, hogy segítenem kell az embereken.'
Kikeltem egy pici test melől, majd jobban rátettem a takarót és egy puszit nyomtam az arcára. Felkaptam a gatyámat, majd átrohantam a szobámba, hogy elkészüljek. Megmosakodtam nehezen, s fekete farmert és egy fekete pólót kaptam magamra. Nem kell ilyen munkához kiöltözni. Felvettem egy zoknit és a munka cipőmet, majd szomjasnak éreztem magamat. Megkapaszkodtam az éjjeliszekrényben, majd megroppantottam. Nem vagyok erős, ezt jobb ha a fejembe vésem. Vissza mentem az órámért a Elli szobájába, mire az a pici alak már nem volt az ágyban. A fürdőszobában mosta az arcát. Ott álltam az ajtó félfának támaszkodva néztem a tevékenységét, s csak észre sem vett míg felvettem a karórámat. Nem láthat a tükörben így ezt kihasználtam. Hátulról átöleltem, mire behúzta a hasát. Ez nála azt jelenti, hogy tetszik. Lélegzése gyorsabb lett, majd arca az enyémet surólta. Olyan gyönyörű.
- Miért vagy fent ilyen korán? - kérdeztem tőle.
- Ezt én is kérdezhetném. - mosolygott. Annyira szép és csábító mosolya van. Meg kellett csókolnom amit könnyen viszonzott.
- Most komolyan. - ejtette ki lassan a szavakat.
- Csak van egy kis dolgom.
- Lucy-val? - esett kétségbe. Megráztam a fejemet, mire fürtjeim repülni kezdtek a fejem körül.
- Nem, nem. Dolgozni. - mosolyogtam. Mire csak nézett rám, hogy komolyan gondolom-e.
- Mit dolgozol? - szegezte nekem a kérdést.
- Foci edzéseket tartok, kicsiknek. 3 és 6 éveseknek. - néztem lábaimat zavartan.
- Komolyan? Ez nagyon aranyos. - sipított a fülembe. Erre a reakcióra nem számítottam. Olyan mosolygós lett, az a pici lány. Egészen felvillanyozta magát, hogy egy ilyen nagy és erős ember, sok kicsi és gyenge emberkével eltud lenni. Puszit nyomtam a hajára és kimentem.
Lementem a lépcsőn és a konyhában találtam Zayn-t. Biccentett köszönés kép, míg én csak nevettem, hogy a szája tele van kajával. Kinyitottam a hűtőt majd egy zöld műanyag üvegbe rejtett vér adagot kivettem. Azt, és a kocsikulcsomat egy kézbe fogtam majd kimentem az ajtón. Becsukni nem tudtam, mert valaki hátulról húzta.
- Mit képzelsz lelépsz nélkülem? - kérdezte nevetve Elli.
- Csak nem azt szeretnéd nézni, hogy milyen módon tanítok focit? - kérdeztem, nevetve. Bevágta az ajtót, s utánam jött. Megálltam a kocsi előtt, mire Ő felült a motorház tetőre és elkezdett ostromolni. Még soha egyik igazi barátom se látott dolgozni, de neki engedni akartam. Ha Lucy eltűnik valaha is, addigra Ő már mindent tudjon rólam. Bólintottam, mire nyújtotta kezét, s lehúztam az ülőhelyzetéből.
- Ha velem akarsz jönni akkor hozd ezt az üveget! - mondtam, majd kinyitottam az ajtót.
- Oké...mi ez ribizli szörp?
- Igen. Ami vér ízű. - olyan lendülettel dobta el, mint aki fél a pókoktól és egy tucat lenne abban az üvegben.  Nevetve beültem, majd meglestem, hogy hogy veszi fel az üveget. Mivel férfi vagyok, ezért elég alaposan bámultam. Futva sietett a kocsihoz, majd behuppant. Becsatoltuk magunkat, majd beindítottam a kocsit. Ki érve az erdőből az út már csak 5 perc a pályáig.
- Reggeliztél vagy ittál bármit is otthon? - kérdeztem.
- Nem, majd bemegyek egy boltba. - mondta. De figyelmen kívül hagytam, kezemmel a kormányt alig bírtam fogni és a lábaim is gyengültek. A testem egészen lomha lett, a visszapillantó tükörben láttam, hogy a szokásosabbnál is fehérebb vagyok. Nem bírtam magam tartani, nemhogy a kocsit irányítani. Elli hangosabbra tekerte a rádiót, ami jól jött. Egy kicsit kizártam a külvilágot, nem is figyeltem. Elbambultam az út túloldalán lévő furcsa emberen, mire a másik sávba vezettem a kocsit. Ha Elli nem kiabál és nem rántja vissza a kormányt már a rendőrségen ülhetnénk károkozás miatt. Szaporán lélegzett, míg én tele lettem feszültséggel és ijedtséggel is.
- Harry, mi volt ez?! - fogta meg a vállam kétségbeesetten. Nem válaszoltam csak lehajtottam az egyik eldugottabb parkolóra részre, ahol rajtunk kívül egy koszos kocsi állt. Leállítottam majd tovább szorítottam a kormányt.
- Érj a bőrömhöz... - suttogtam. Éreztem végtelen puha ujjait magamon.
- Puhább a bőröd mint eddig volt, és a színed sem a régi. - nézett ijedten. - Itt az az üveg vér. - kereste a kocsi oldalában, mire újra felnézett arcom súrolta az övét.
- Itt már nem elég az orvosi vér...ide már a tied kell... - simítottam meg az arcát. A nyakára néztem, mire ijedten oda kapta a kezét. Homlokához támasztottam az enyémet, de nem akart a szemembe nézni.
- Nem...nem állok készen. - kiszállt volna, de gyorsaságomhoz híven bezártam az autót. Minél jobban az ajtónak nyomódott, én annál inkább a nyakához.
- Sajnálom. - mondtam. Gyors mozdulattal, fogaimmal átmentem a bőrén és szívni kezdtem. Tudtam, hogy veszélyes dolgot csinálok hisz nincs semmi amivel átmenetileg lefedhetném a bőrét. Sikított majd, próbálta magába fojtani de nem ment. Könnyezni kezdett, s ezt abból éreztem, hogy arcom csúszós lett. Derekát fogtam, s éreztem a szívverését is az én mellkasomnál. Magamon kívül voltam, s Ő is. Nem tudja felfogni, hogy most mi történik. Éreztem, hogy vissza jön az erőm és a visszapillantóban láttam, hogy a bőrszínem is újra a régi. Elli szorította a ruhámat, mire felsikított amikor végeztem...
Vér folyt le a nyakán, mire levettem a felsőmet, meggyűrtem és betettem a nyakához. Összekuporodott, s szemében egy kisebb félelmet láttam.
- Öhm...most haza viszlek... - kerestem a kocsikulcsot. Mire lefogott, s megcsókolt.
- Tudok benned bízni. Szeretlek. - mondta, s megkönnyebbültem. - Hagyj menjek veled, hogy ha továbbra is ez lesz...akkor menjen a gyors feldolgozás.
- Biztos? - kérdeztem. Bólintott és vissza helyezkedett, s kifújta a levegőt. Sok volt ez így egyszerre.

                                                                          °°°

Kiszálltam a kocsiból, s láttam a sok aggódó szülő arcát akik letámadtak. Nekem szegeztek mindent, löktek, kíváncsiskodtak. Túl sok volt a vér szaga ezért egy nagy füttyszóval szét oszlattam őket. Felmásztam a motorháztetőre és még a kicsik is rám néztek a pályáról.
- Ma reggel majdnem balesetünk volt. Átkerültünk a másik sávba, de szeretném elszögezni, hogy nem ittam alkoholt. Tiszta vagyok. Csak az egyik barátom sérült, s inkább elvittem orvoshoz.
Elli kiszállt, s a tömeg egy kicsit megdöbbent. Elvégre én sem hazudtam akkorát...
Leszálltam a kocsiról, mire a gyerekek elkezdtek hozzám rohanni és én leguggoltam. Mindegyikőjük ugyanazt kérdezte: "Jól vagy Harry bácsi?". Olyan nagy szemeik voltak, mire a csapatom egyetlen "női" tagját magamhoz öleltem. Ő a kis Emma.
- Minden rendben van, ti kis rosszcsontok. - mosolyogtam. - Kezdhetjük az edzést? - mire mindegyikőjük sikítva mondta, az egyértelmű választ. Nem éreztem a vérüket, s ez így volt rendjén. A szülők egy része, eltűnt míg a másik a pályán kívülre ment.
- Mielőtt elkezdenénk a kapura lövést, hagy mutassak nektek be valakit! - bújt mögülem elő Elli. - Ő itt Elli, itt lesz minden edzéseteken. Köszönjetek. - nevettem.
- Szia Elli! - mondták össze-vissza. Elli nevetett, majd integetett.
- Elmegyek veszek magamnak egy kis ennivalót. Jó légy! - mondta nekem, majd puszit nyomott az arcomra. A kendőt már nem fogta a nyakához, mert a seb már eltűnt. A kicsik azt a bizonyos "Úúúú..." hangot adták ki, mire integetett és elment a túloldalra.
- Harry bácsi, Ő a barátnőd? - kérdezte az egyikük. Nem tudtam mit mondjak, de egy valami tűnt a legésszerűbbnek.
- Igen, Ő az. - nevettem. - Na kezdjünk, ma mindenki sütit kap ha legalább 5-öt betud rúgni a kapuba! - mondtam, mire sikítoztak. Míg ők végeztek a dolgukat, addig én is a pálya szélére mentem. Az egyik szülőhöz.
- Mr Styles...ne haragudjon a történtekért, de ha magának lenne gyereke szerintem ön is ezt tette volna. - idáig lehetett hallani a bolt ajtajának csukódását, majd erre közeledett Elli. Bámultam őt, mint egy modellt.
- Semmi gond. Érthető. - vettem oda. A szülő másik gyermekére néztem, s mosolyogtam. A 14 éves Hannah-ra. Ő pedig a felsőtestemet nézte, hisz nem vettem fel másik pólót. Amikor rájött, hogy feltűnő amit csinál Elli fele nézett.
- Ő a barátnőd ugye? - kérdezte.
- Igen. Egyszerűen gyönyörű. - tulajdonképpen hazudtam. Nem vagyunk együtt, de ha meg nemet mondok akkor azt nem hiszi el senki se.
- Láttam már szebbet... - felelte flegmán, mire az édesanyja a könyökével oldalba ütötte.
- Harry bácsi, Harry bácsi! - hallottam egy vékony hangot a hátam mögül. Lenéztem, s Emma volt az.
- Mondjad Tündérke! - hajoltam le.
- Sikerült belőnöm több mint ötöt is! Ügyes vagyok? - kérdezte nagy szemekkel.
- Igen. Te vagy a legügyesebb lány focista akivel valaha is találkoztam. - nevettem. - Még Elli-nél is ügyesebb vagy. - hallottam a mondatban említett lány nevetését. Igaz még nem láttam focizni, de egy kis bátorítás kell a kicsiknek. Néha nekem is.
- De szebb nem vagyok mint Elli. - mondta ragyogó szemekkel. Pillanatok alatt képes volt Elli-re úgy nézni mint egy szépségkirálynőre, ami a nővérének nem esett jól. Elviharzott. Én egy jóízűt kuncogtam, majd magamhoz húztam Elli-t. Megpusziltam, majd beleharaptam a csokijába.
- A csoki az nem reggeli! - nevettem, mire furcsán nézett rám.
- Olyan édes vagy...mint egy szelíd vadállat! - nevetett.
- Ezt bóknak vettem...szeretlek. - csókoltam meg, majd visszamentem segíteni a kicsiknek.