7. fejezet

*Elli szemszöge újra*
Amikor kinyitottam a szemem, azt nagy sötét és megszokott alakot pillantottam meg magam előtt. Először megijedtem volna, de hamar rájöttem, hogy tőle nem kell félnem. Lábamat mozdítani nem tudtam és a szobában alvadt vér szag volt, s ezért az ablakok nyitva voltak. Amikor felakartam magamat támasztani a vállam fájt, de nem annyira mint a lábam. Felültem és Harry az ágy szélére ült. Értetlenkedve néztem rá, hogy mi a baja. Jó lehet, hogy megsebesültem, s túl lazán is veszem. De az arca olyan derűs volt, hogy lépnem kellett.
- Mi a baj? - tettem a kezem a vállára, mint az első találkozásunkkor. Kezemre nézett, s hagyta, hogy ott pihentessem.
- Komolyan kérded, hogy mi a baj? - kelt fel. - Tiszta zúzódás foltos vagy és kérded, hogy mi a baj? - hirtelen emelte fel a hangját amitől megijedtem. Mondandója végén becsukta a szemét, szemöldökeit összehúzta majd vissza ült. - Ne haragudj, én csak utálom azt a nőt...
- Azért utálod mert engem megsebesített? Harry ez... - elhallgatott.
- Azért is utálom egy fokkal jobban amit tett. Semmi közöm nincs hozzá, a kötelességen kívül, nem szeretem hanem utálom. Én mást szeretek... - nézte lábait. Nem tudtam, hogy mit reagálják erre a mély megnyilvánulására, és azon is gondolkoztam, hogy rólam beszél-e vagy egy másik lányról. A hülyét adtam neki, hogy ne tegyem neki ezt kínossá.
- Nos, sok sikert hozzá! - mondtam, majd az ágyam mellett lévő vízért nyúltam. A kupakot úgy mint mindig is nem tettem rá rendesen. Rosszul is nyúltam, s hirtelen felborult bézs színű szőnyegre. Harry rögtön nyúlt volna, hogy feltakarítsa vagy segítsen nekem de hamar kapcsoltam.
- Nem! Harry a bőröd...nem lehet... - mondtam neki. Hamar leesett neki, hogy miről is beszélek. A bőre csúszós lesz a víztől, s ezért nem érhet hozzá.
- Miért nem élhetek normális életet... - dőlt a falnak, majd lecsúszott a földre. - A veled töltött idő, vissza adja azokat a dolgokat amiket nem mindig tehetek meg. 2 évet, 2 nap alatt...
Csöndbe voltam, amit nem igazán bírtam. Szeretek pörögni, nem szeretek egész nap csak ülni és bámulni a plafont. Unalmas. Ledobtam magamról a takarót, s végre vámpír-haverom nem akart benne megakadályozni. A sérült lábamat tettem le először a hideg padlóra, majd a másikat. Mégsem tudtam eléggé rájuk állni.
- Harry. - kapta fel a fejét. - Segítesz? - kérdeztem. Rögtön ott termet és jobb kezét a derekamra, a ballal pedig bal csuklómat fogta. Biztonságban vagyok.  TUDOM.
*Harry szemszöge*
Meglepett, hogy a segítségemet kérte mert nem néztem volna ki belőle, hisze előbb még erősnek mutatkozott. Kivittem az ajtón és az én szobám előtt haladtunk el. Még nyitva nem látta az ajtaját, ezért kíváncsian kukucskált be. Bár nem látott semmit a sötéten kívül. Botladozott, ami aranyos volt attól, hogy nevetett tőle és én rajta. Már majdnem a lépcsőnél voltunk amikor jobban átöleltem a derekát. Magyarul hátulról öleltem, mire hasa görcsös lett. Tetszett neki. Nem látta, de mögötte mosolyogtam.
(http://24.media.tumblr.com/6c904257fd668ec9f609d8def5a6402a/tumblr_mmhzpuQmZy1rxojvdo1_400.gif)
Hosszan még ott álltunk, amikor felém fordult. Olyan pici volt a termete, hogy pont az ölelésembe illet. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy megölelt. Karjaimba olvadt, érezni akart. Hagytam neki. Elhúzódott tőlem, de én lazán kézen fogtam. Utánam bicegve jött a szobámba. Ott meleg volt, ezért ablakot nyitottam míg egy plédet vett maga kőré, amin még egy picit szorítottam majd az ágyamra ült. Lekaptam magamról a pólóm majd, egy picit bizonytalan lettem. Ez a lány, más mint a többi...Őt pont nekem teremtették.
(http://24.media.tumblr.com/982a1595d11acdb59058778006b4cbdd/tumblr_mmkcxlpy0u1spyglgo1_500.gif)
*Elli szemszöge*
Harry szobája sötét volt, de aligha miután felkapcsolta a lámpát. Nem szerette a rendet, sem a díszeket a falon, Niall-el ellentétben. Leültem a rendezetlen ágyára ültem, aminek rózsa illata volt. Hirtelen lekapta a pólóját majd egy nagy kanapéra ült amit eddig nem véltem felfedezni amíg oda nem ment. Leült majd úgy nézett körbe mintha először lenne itt.(http://25.media.tumblr.com/1557ab95e2ae683b0bbdbf97dbe9c2ff/tumblr_mmk3l7pu6A1s916hao1_500.gif)
- Mi az? - kérdeztem az ágyon előrébb csúszva. Zavartan nézett újra körbe, majd kinyögte.
- Olyan üres itt minden. Unalmas, sötét...változtatni kéne. - bólogattam vele egyetértően. Leszedtem magamról a pokrócot majd oda álltam elé és a kezemet oda nyújtottam neki. Kérdően nézett rám, hogy ilyen eleven lettem.
- Mit szeretnél? Aktív mozgást? - vigyorgott huncutul.
- Nem. - nevettem. - Láttam, hogy van pár lakberendezési magazin a konyhában. Gyere a szobámba lapozzuk át őket.
- Legyen. De te sántikálj a szobádba majd én hozom őket. - kacsintott. Elpirultam majd előtte kimentem és éreztem, hogy tekintette rajtam volt. Lassan értem a helyemre. Vissza tértem ismét egy ágyhoz, de nem takartam be magam mert már melegem volt. Harry póló nélkül állított be, egy kisebb meglepetéssel.

6. fejezet

Ott álltunk az előszoba közepén, egymást szorítva. Nem fogtam fel az eseményeket. Harry távolodott tőlem, míg én mentem felé. Ez pont fordítva szokott lenni, ha egy filmet nézünk. De most én voltam az aki többet akar. Az ajtó felé vette az irányt, míg én megálltam egy helyben. Láthatta rajtam, hogy fáj, hogy távolodik tőlem. Államat megemelte, hogy a gyönyörű zöld szemeibe nézzek. Megtörtént. Nézett egy darabig, míg végül rájöttünk, hogy a szótlanság kínos.
- Én, öhmm...elmegyek a többiek után vadászni. Ne félj, érzem ha baj van. - mondta, majd gyengéden elengedett. Meleg bőre, göndör fürtjei...észbontó. Hirtelen viharzott ki az ajtón, majd gyorsan tűnt el. A konyhába mentem, hogy igyak valamit, hogy ne érezzem magam annyira rosszul. Megnyitottam a csapot, majd alá tettem a poharat és majdnem tele engedtem. A víz hideg volt, lassan kortyoltam. Poharamat a mosogatóba téve, indultam a fürdőszobába, de előtte betértem a szobámba, s összekaptam a cuccaimat. Levetettem a ruháimat majd gyorsan beugrottam a zuhany alá. Eszembe jutott, hogy tusfürdőt nem hoztam magammal ezért fejemre csaptam. Elkezdtem körbe nézni, mire egy narancssárga flakont pillantottam meg rajta egy cetlivel: "Tudtam, hogy elfelejtesz valamit mint mindig is, Louis. xx:)".
Igaza volt. Ahányszor elmentem vele kirándulni, ezt mindig otthon felejtettem. A kedvencemet hagyta itt nekem, a narancs-barack illatút. Nyomta egy keveset a kezembe, majd alaposan végig mostam magam, hogy az alkohol ne legyen érezhető. Hajat nem mostam, így hamar készen lettem. Törölközőmet magamra csavartam, majd elmentem fogat mosni. Azután vissza indultam a szobába, ahol fehérneműt, egy cicanadrágot és egy hosszú 'Good Luck' feliratú pulcsit vettem magamra. Niall fullcapje az ágyamra volt ledobva, s felkaptam, hogy vissza tegyem becses helyére. A kissé sötét folyóson kocogva mentem Niall szobájába és úgy gondoltam, hogy egy kicsit körbe nézek.
Zöld a volt a szobájának a fala. Vajon miért? Az ablaka mellett volt egy nagy fekete felirat, lámpát kapcsoltam, hogy lássam is. Hirtelen ugrottam fel nyugalmi helyzetemből, mert egy Nialler kartonfigurától megijedtem. Milyen jó dolgok vannak a szobájában...
Közeledtem a falhoz, majd láttam, hogy a felirat körül van egy csomó kép. Mindegyiken pulcsiban van lányokkal. Directionerekkel. A felirat aranyos volt: "Bárki is legyek, nekem ők a legfontosabbak!" - állt a falon. Biztos nehéz még felfognia, hogy ki is lett belőle így ezzel nyugtatja magát. Zuhogásokra kaptam fel a fejem amik az alsó szintről jöttek. Egy teniszütőt pillantottam meg a szobasarkában, fölkaptam, leoltottam a villanyt, az ajtót magam mögött becsuktam. Benéztem a szobámba is a biztonság kedvéért, de minden úgy volt ahogy hagytam. Lassan mentem a lépcsőn, mire egy gyors alak rohant be a konyhába. Meginogtam így majdnem a lépcsőre ültem, de mégis mentem tovább. Újra ment egyet vissza fele, hosszú szőke haja volt. Megint jött volna, mire megállt ott ahol Harry-vel csókolóztunk, a lépcső vastag volt így takarásban voltam előle. Össze-vissza tekergette a fejét, hisz érzett valamit. Legalább is nekem ebből ez jött le...
- Tudom, hogy itt vagy! - szólalt meg. Összehúztam magam, megijedtem. A teniszütőt koppanva tettem le, így rögtön az irányomba nézett. - Tudom, hogy itt vagy! Ne keljen kétszer mondanom! - megelégelte, hogy lusta vagyok válaszolni így lassan kezdett a lépcsőhöz közeledni, hogy gerjessze benne a félelmet. Megtette. Nem mozdultam, mire megpillantottam magam előtt, hirtelen kezdte tépve fogni a hajamat mire felsikítottam. Szemei sötétek voltak, mint a srácoké. Nem tudtam, hogy ki Ő, de nem is akarom tudni. Fejemnél fogva rángatott le a lépcsőről, sikeresen. Szó szerint a földre hajított.
- Szóval te vagy Elli. - mért végig. - De te nem tudod, hogy én ki is vagyok...Ugye? - emelte fel a hangját.
- I-igen... - gyáva voltam.
- Lucy vagyok, egy másik vámpírklán örököse, és egyben Harry Styles jegyese. - gonoszul mosolyodott el, mikor kimondta. Nem akartam elhinni, hogy ez igaz. Jegyese?
- M-mi? - féltem.
- Úgy van. Az. Hihetetlen erőm van kislány, szóval jobb ha most le szállsz róla. Harry az enyém, és az is marad. Ha még egyszer meglátom a lelki szemeimmel, hogy te és Ő csókolóztok a családommal jövünk és te bizony...nem maradsz életben. - mondta, s lábamba rúgott. Ereje hatalmas volt, de kisebb mint a srácoké. Összekuporodtam.
- Értetted?
- Igen. - szó szerint tátogtam.
- Nem hallottam!!!
- Igen. - emeltem fel a hangom. Hangom túl magas volt számára, ezért vállamba ütött öklével. Kezemmel a sajgó részt fogtam, és hátrébb másztam. Kacsintással hagyott engem a földön, összetörve. Sírni kezdtem, szemeim a könnyeim miatt feketék voltak, s az arcom is. A fájó részeimet szorítottam de a fájdalom nem múlt, csak erősödött. Eldőltem, nem tudtam, hogy mi történik.

*Louis szemszöge*
Éreztem, hogy baj van ezért a többieket irányítva haza küldtem majd indultam utánuk. Jó vámpírhoz méltóan engedtek engem be előre, míg Harry és Zayn hátra mentek, hogy körül nézzenek. Miután kinyitottam az ajtót azután vettem észre, hogy van rajta valami.
"Nem bocsánat, Lucy." Lucy? Mit kereset itt? Kétségbe esve rohantam először a konyhába mire alvadt vér szagot éreztem. Lépcsőhöz rohanva láttam Elli-t össze esve, foltokkal. Torkom szakadtából ordítottam a többieknek, mire ők azonnal mögöttem termettek. Harry a cetlit tépkedte össze, mire meglátta, hogy ki van a lépcső alján.
- Ő tette? Az a szuka tette? - hangja dühös volt, ölni tudott volna. Elli sebeit kezelni kellett, ezért Liam vitte fel a fürdőbe, hogy segítsen rajta.
- Harry, haver várj! - lépett ki az ajtón majdnem, de megállítottam.
- Miért kellet a családjával egyességet kötnöd? - kérdezte.
- Te is tudod, hogy nem tehettem mást. - mondtam. Liam kiáltott, hogy a lányt a szobájába vitte, mire Harry rohant fel. Én pedig utána. Aranyosan bújt hozzá, mint aki szerelmes. Liam véres kezét törölve jött a fürdőből.
- Meg vagy? - kérdeztem tőle.
- Nehéz volt ellenállni de minden oké. Elli pedig csúnya sebeket szerzett, mivel Lucy magassarkúval rúgott bele egy hatalmasat így egy, hogy is mondjam lyuk lett a lábán...
- Mi? - kapta fel Harry a fejét. Liam bólintott. Őrült gyorsasággal szedte ki a lányt a takaróból, hogy lássa a sebet. Le volt takarva, de fel akarta szakítani, de megakadályoztuk. Még mindig a vér szaga terjengett a levegőben, mivel én és Liam nem bírtuk mentünk ki. Harry túl jól bírja, Niall-nek ez nem menne.
A konyhába mentem mire ajtó csapódást hallottam, s az ajtóban Eleanor állt. Megcsókoltam, majd a szatyrokat kivettem a kezéből és a konyhába vittem. Megcsókoltam, majd elpakoltunk.

*Harry szemszöge*
Az a nő. Utálom. Ha Louis nem köt egyességet a családjával szabadabb lehetnék, de nem. Mivel ebben a családban én vagyok/voltam a legerősebb így egy másik család legerősebb tagjával kell össze kötnöm az életem. Lucy-hoz semmi sem kötött, csak a pénz. Elli mellettem voltam még mindig nem akart ébredni. Körbenéztem, hogy miket is pakolt ki, s hamar rájöttem, hogy nagy Little Mix fan. Egyik táskája tele volt plüssállatokkal, s az egyiket mellé is tettem. Már elfordultam de még a kezem a plüssön volt amikor, egy hideg kéz érintette az enyémet. Odanéztem, s hatalmas szemekkel rám néző lányt láttam.

5 .fejezet

Az ajtón kilépve az a régi illat csapta meg az orrom, és még a testem is bele remegett. Harry becsukta az ajtót, mire megfordultam és láttam, hogy van rajta egy napszemüveg amit be kellett látnom, hogy NAGYON szexin állt neki. Amikor kiértünk az eldugott részről, megláttam a gyermekkori játszóteret ahol sok idő töltöttem. Kiérve az utcákra megláttam a régi és már bezárt jégkrémest, s cukrászdát. Kisebb könnycseppek gördültek le az arcomon, miközben vissza emlékeztem. Szipogtam egy sort, majd kezeimmel megtöröltem a szemeimet. Fekete könnyek. Zsebemben hirtelen zsebkendőt kezdtem keresni, hogy Harry ne hogy észre vegye. Késő volt, mint mindig. Ott volt előttem és nyújtott egy rongyot.
- Gyorsan, ne hogy valaki meglássa. - mondta majd elé állt, hogy takarjon. Az a nagy alak ami felém tornyosult félelmetes és ijesztő volt, mégis megnyugtatott. Fejemmel jeleztem, hogy köszönöm a zsepit, majd tovább mentünk.
- Öhm, kérdezhetek?
- Persze. Bátran. - mosolygott.
- A napfény vagy az esős idő a rosszabb számotokra? - néztem a lábaimat közben.
- Eső. Csúszóssá válik tőle a bőrünk, ezért nem ment ki tegnap senki se a vendégekhez. - jelentette ki. Bólogattam, s hirtelen megpillantottam a régi házunkat ami Nessáék, szomszédságában volt. A fű még mindig olyan zöld volt mint régen, de az emlékezetem tiszta. Lou gyakran csak napozott itt, miközben én rajzoltam őt ahogy fekszik. Akkor voltam 13. Gyorsan tovább álltunk, ne hogy megint sírni kezdjek. Innen egyenes volt minden egy régi barátsághoz. Szó szerint. Fellépkedtem a lécsőkőn, majd (mint régen) bekopogtam az ajtón lévő X-en. Lábdobogást hallottam bentről, és tudtam, hogy jön valaki. Hátrébb álltam, hogy az ajtót ki tudja nyitni. Nessa hajában enyhe kék csíkok voltak, mint régebben. Szinte semmit sem változott, úgy mint régen a nyakamba ugrott amikor meglátott. Szorosan ölelt, szerintem nem akarta elhinni, hogy vissza tértem.
- Elli, úristen gyönyörű vagy. - mondta.
- Te sem panaszkodhatsz. - mondtam és újra megöleltem. Úgy mint régen becsukta az ajtót és leültünk a házuk előtti lépcsőre. Azon kaptam magam, hogy az utolsó 5 percben nem is figyeltem szegényre mert Harry hiánya feltűnt. A pontosan 46 perces beszélgetés után (amibe belefért 3 év) éhességre panaszkodva elindultam tőle a McDonald's-ba. Tudtam, hogy útközben Harry valahol meg fog ijeszteni vagy találni, de nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan. Mellettem jött tovább a lehető legnagyobb csendben és a napszemüvegében. A büfé elé érve megálltunk.
- Ugye te is bejössz? - kérdeztem.
- Persze. Vigyázok rád. - mondta. Sokan beakartak jönni, de amint meglátták őt inkább visszafordultak, de volt olyan is aki nyugodtan evett, s hirtelen kóláját felkapva rohant ki. Hamar rájöttem, hogy ő itt egy olyan "ember" aki félelemben tartja a várost. Beülve kértem egy Fantát és egy sajtburgert sült krumplival, de Harry nem hagyta, hogy fizessek. Sőt! Ragaszkodott hozzá, hogy ő fizesse. Ő nem kért magának semmit, mégis a szokásosnál is olcsóbban kaptuk a kaját. Sokáig csak majszoltam a burgert, Harry néha-néha pedig a sült krumpliból vett egy szemet ki. Amikor végeztem és a tálcámat a helyére tettem volna, egy srác kérdezett a nevemre.
- Elli? Elli Wilson? - kérdezte, mire megfordultam.
- Kendall? - kérdeztem mosolyogva. Kendall egy gyerekkori barátom volt, Nessa mellett. Emlékszem imádtam mellette lenni, imádtam a közelségét. Magyarul bele voltam zúgva. Kék szemei és fekete-szőkés haja volt, meg van is. Megöleltem és ugyan olyan dezodora volt mint 3 éve. Harry ült a helyén, de erősen szorította a kezében lévő szalvétát. Valaki itt féltékeny...
Kendall-al kellemes és emlékeket felidéző beszélgetésem volt. A tálcát a helyére vittem volna, de elvitte helyettem mert kifelé ment. Holnap reggel fél 11-re átjön hozzánk, így lediktáltam neki a címet ahol ideiglenesen lakok. Visszaültem a helyemre, Harry pedig levette a napszemüvegét. Szemei lángoltak, nem volt nyugodt hanem mérges.
- Te az enyém vagy. - mondta. Megráztam a fejem.
- Nem. A vérem a 'tied'. De én...ez a személy, nem vagyok a tulajdonod. - mondtam lehajtott fejjel. Látta rajtam, hogy nem teljesen gondolom komolyan, de tudatosult benne, hogy egy részem vér komoly is. Fejével jelzett, hogy mehetnénk. Most van olyan déli 12 óra, nincs kedvem még haza menni, hogy unatkozzak. Amikor kiértünk az étteremből nem abba az irányba mentem mint, Ő. Céltudatosan mentem az ellentétes irányba mire bevágott elém és nem szó szerint neki mentem. Megfogott és eltolt magától, de fogta a kezem. Jobban mondva a csuklóm.
- Hova mész? - kérdezte, s körülnézett, hogy néz-e minket valaki.
- Valami jó helyre, ahol van egy kis buli. - válaszoltam.
- Te oda nem mész. - rázta meg a fejét. Fogta továbbra is kezem, míg senki sem haladt el mellettünk a jelenléte miatt.
- Mert? Ki vagy te az Apám? - kérdeztem.
- Nem. De egy szavadba kerül és bármilyen hiányod pótolom. - enyhe szexualitás érzését keltette bennem, ahogy megvillantotta a mosolyát. Tudtam, hogy most két értelműen fogalmazott. Most vagyok 16 de néha elszoktam engedni magam, jó kislány létére. Ittam már alkoholt, de soha sem vittem túlzásba. Drogozni pedig soha sem próbáltam, mert egyszerűen undorodok attól amit tesz az emberekkel.
- Oké. Pótold. Ihatok valamit? - kérdeztem. Tudta, hogy mire gondolok. Nem volt a közelben senki sem, így gyorsaságát felhasználva ment a boltba, majd 2 üveggel jött. Bár a boltban gyorsabb volt.
- Lou-nak egy szót sem. Capisce(*)? - kérdezte.
- Nyugi. Ha egyáltalán észre veszi rajtam. - mondtam majd az egyik vodkás üveget kivettem a kezéből és egy régi eldugott helyre mentünk amire emlékeztem. Ez is a város szélén van, de ott van egy nagy fa kidőlve. Legalább is arra emlékeztem, de még mindig itt volt. Leültem mire a "srácomat" nem találtam a közelben. Össze-vissza néztem, mire megszólalt.
- Csak nem engem keresel? - állt egy magas fenyőfán, az üveggel a kezében.
- Szerinted? - kérdeztem vissza, majd kinyitottam az üveget. Ittam belőle és igen erős darab volt. Néztem végig az erdőn, néha fel az égre; majd ráfeküdtem a fára. Harry a fákon ugrált, vicces kedvében volt, próbált úgy tenni mintha rám ugrana de ezt egyszer sem tette meg. Hamar végeztem az üveg tartalmával, mert úgy őszintén fel kellett dolgoznom a történteket. Louis-nak van egy egész vámpír klánja ami az egész világot is behálózhatja ami hihetetlen. A vérem egy fajta különleges táplálék az átlag emberek vérénél is fontosabb, s egy fajta kötő anyagok helyezkednek el benne. Ami engem is, és egy vérszívót is fiatalon tarthat. Gondolat menetem végére érve, felkeltem a fáról és még csak nem is szédültem. Enyhe ittas állapotban éreztem magam, mire Harry ott termett előttem.
- Tudsz járni? - nevetett.
- Talán. - válaszoltam, s lépéseket tettem felé amire ő csak hátrált.
- Haza vigyelek? - kérdezte. Válaszomat nem várva vett a hátára és kezdett egyre gyorsabban rohanni. Végig vitt az erdőn, ami több kilóméter hosszú lehetett. Hajamba erő teljesen belekapott a szél, ami Harry arcát pont kikerülte. Amikor feleszméltem ott voltunk annál a háznál ami nekem egy fajta védelmező "szentély". Letett a földre, mire nem igazán bírtam járni. Belé kapaszkodva mentem be az ajtón is. A házban ismételten csönd uralkodott.
- Hol vannak a többiek? - kérdeztem.
- Lou, Niall, Liam és Zayn vadásznak. Eleanor elment Danielle Peazer-höz. - mondta. Még mindig támaszt nyújtott nekem,hogy el ne dőljek. Lélegzete gyors volt, az enyémnél gyorsabb ez töltötte meg az előszobát. Közelebb húzódtam Harry-hez, hogy érezzem a közelségét. Nem vette zokon, inkább tetszett neki, hogy "behódoltam" neki. Ingét szorongattam ahogy hozzá simultam, keze a csípőmre vándorolt és ott meg is állapotod egy időre. Felvitte a nyakamig, ami érdes ujjaival simogatni kezdett, s engem egy kicsit csikizett így lemosolyodtam ami tetszett neki. Hajamat egy kezében össze fogra és nézte, hogy az első nap mit művelt a nyakam jobb oldalával. Feje vészesen közeledett a lila folthoz a nyakamon, s hirtelen egy puszit nyomott oda. Egész testem beleremegett ebbe a közelségbe.Éreztem leheletét a nyakamon, hogy borzongásomra elmosolyodott. Kezét a mellkasomra tette, s szívem helyét kereste. A szívem hevesen dobogott az átlagnál, d ez tetszett neki.
- Tudod...nekem már rég dobogott a szívem... - suttogta a fülembe. Nem válaszoltam, hanem lehunytam a szemem. Nem tudom, hogy mi beszélt belőlem, de olyat mondtam amit nem hittem volna, hogy pont neki valaha is fogok.
- Iszonyatosan szexi vagy. - jelentettem ki.
- Te pedig gyönyörű ember vagy. - hangsúlyozta ki az 'ember' szót. Szemeim még mindig csukva voltak. Fürtjei már nem csikizték a füleim, eltűnt a feje mellőlem. Előttem állt, szorítottam az ingét, ő fogta a hajamat. Mozgást éreztem, mintha hajolna elém. Nagy lélegzetet vett, majd hirtelen...megcsókolt. Ajkai forróak voltak, míg az enyémek jéghidegek. Ahogy ajkaink összeértek mindketten máshogy tekintettünk a másikra. Türtőztetnie kellett magát nehogy kárt tegyen bennem. Ajkai a testével ellentétében puhák voltak, selymesek. Hevesebb lett minden közöttünk, a csók, a viszonyunk is egymáshoz. Elhúzódott tőlem...de én még mindig az ingébe kapaszkodtam. Ott álltunk a szoba közepén, de én még nem fogta fel, hogy mi történt.

*Capisce? = Rendben?; Érted?.

4. fejezet

A redőnyön át egy kicsit sütött be a napfény, egyenesen a szemembe. Meglepően forró és érdes testen ébredtem rajta egy nagy pillangó tetoválással. Harry-n aludtam egész éjjel, ez volt az első ami eszembe jutott.  De ez a srácot egyáltalán nem zavarta, sőt! A derekamon volt az egyik keze, a másik pedig lelógott az ágyról. Elbambultam a Harry testén díszelgő tetkón, és hirtelen azok kaptam magam, hogy a kezemmel követem annak a körvonalát. Ujjaim puhák voltak, ami az érdes bőrét csikizhette hisz azonnal felébredt. Felnéztem fejére, mire hajam teljesen a hasára omlott. Nyitogatta a zöld szemeit, mire végre "tiszta" lett a látása. Engem pásztázott a szemeivel, és rájött, hogy rajta voltam egész este. Zavarodottan nézett végig a szobán amit nem csodáltam. Keze még feljebb csúszott a hátamon, én pedig ki a karjából.
- Mennyi az idő? - kérdezte. Mobilomért nyúltam, s nagy nehezen el is értem, addig tapogattam amíg le nem esett. Lehajoltam érte az ágyból és az egyik gombot lenyomtam. Felvillant a képernyő és még csak hat óra múlt pár perce.
- Korán van még. Én alszok tovább. - mondtam. Mire újra befészkeltem magam, Harry felé fordulva. Egyik keze a feje alatt volt, a másik meg a hasán. Nézett maga elé. Szája néha kinyitódott, de mindig hirtelen vissza csukta. Láttam rajta, hogy valamit akar de nem meri megkérdezni. Ez vicces mert azt hittem kettőnk közül, hogy én félénkebb vagyok mint Ő.
- Látom, hogy akarsz valamit. - mondtam.
- Neked nem aludnod kéne? - mosolygott. Megvakarta a hasát, majd felém nézett.
- Légyszíves. - kiskutya szemeim voltak.
- Tudtad, hogy nekünk örökre együtt kell élnünk? - kérdezte. Megráztam a fejem és valahogy gondolkoztam azon, hogy mire is célozhat.
- Ezt meg, hogy értsem?
- Tudod. Eleanor és Lou nagyon közel kerültek egymáshoz. - mosolygott.
- A harapások felizgatták Eleanor-t vagy mi? - nevettem.
- Te kis huncut. - megvillantotta gödröcskéit. - Nem úgy értettem. Egymásba szerettek, csajszi.
- Most ezzel arra célzol, hogy mi is egymásba fogunk? - támasztottam fel magam.
- Akár... - itt összerogytam az ágyra.
- Még mindig jobban örülnék neki mint, hogy megharapj. - vallottam be, mire Harry rám nézett.
- Ezt nem tudod vissza vonni. - nevetett.
- Ctrl + Z. - pirultam el.
- Kocka. - mondta, és szó szerint rám esett.
- Szállj le rólam. - mondtam. De fogása erős volt, mint egy szikláé. Két kezemet az ágyhoz szorította, és nyomott annak. Fürtjei az arcába hullottak. Nyaklánca majdnem a mellkasomra lógott, ami fel-le mozgott.
- Tudod, annyira csábító a nyakad és a véred illata. - mondta. Szóval tényleg érzi a vérem illatát és ez nem csak egy gondolat volt nálam.
- Ne bánts. - kérleltem és lehunytam a szemem. Megrázhatta a fejét, mert hirtelen levegő csapott meg.
- Téged? Soha. - mondta és leszállt rólam. - Te ahhoz számomra túl értékes vagy. Nem csak a véred miatt. - pirult, és nem csak amiatt, hogy melege volt. Itt elfog kezdődni valami. Vissza feküdt a párnára mire megint csak maga elé bámult. Kirántottam a feje alól a párnát majd a fejéhez vágtam. Mire ő ezt vissza adta, én felkeltem az ágyról és elkezdtem rohangálni a szobában. Hirtelen felkapott, ahogy utólért és a hátára vett.
- Ez mire jó? - kérdeztem.
- Semmire, de vicces. - nevetett. Ott álltunk a szoba közepén, s le rakott engem a földre. Mögötte álltam, mire még mindig vicces kedvemben voltam így a hátsófelére csaptam. Megfordult, s kezét a hajamba tette, amivel gyengén fogott. Pólóm nyakát a másik kezével kezdte lejebb húzni, erre odébb pattantam. Mire újra elkapott, s elkezdett csikízni. Vérszívó létére, más volt mint a többiek. Ajtónyitódásra lettünk figyelmessek, mire valaki megköszörülte a torkát. Louis állt az ajtóban, Zayn-nel és Niall-el. Liam még biztos alszik vagy mit csinál. Zayn és Niall nevett a látványon, de Nialler-nek tetszett is, mivel a nagy pólóm eléggé felszaladt a lábamon. Necces helyzet volt mert ott álttunk kéz a kézben szinten, ami minta Lou-t zavarta volna.
- Harry lejönnél velem? - kérdezte Lou. Harry szó nélkül viharzott utána. Lejebb húztam a pólóm, mert Niall még mindig engem nézett.
- Haver! Haver! - nevetett Zayn. Mire beviharoztak, s rögtön kényelembe helyezték magukat. Niall eléggé el volt foglalva a cuccaim nézgetésével, mire megszólalt.
- Ez a tied? Szexi. - emelt ki egy tangát a ruháim közül. Szemeim elkerkedtek, erre vissza tette a helyére. Kiosontam a szobából, egészen a lépcső aljáig. Leültam az utolsó fokra és hallgatózni kezdtem.
- Mi volt az este? - érdeklődött Lou.
- Nincs sok közöd hozzá. - emelte meg valláit.
- De van. Ennek a klánnak én vagyok a vezéralakja, mindenről kell tudnom. - emelte fel a hangját.
- Oké. Közel kerültünk egymáshoz, de nem volt csók vagy ilyesmi.
- Nem félt tőled?
- Nem. Bízik bennem, tudja, hogy nem fogom bántani. Tudja, hogy van valami közöttünk több mint szimpla haverság. Ami igaz.
- Mintha magamat és Eleanor-t látnám. - fogta meg Harry vállát. Kifele akartak jönni a konyhából, gyorsan úgy tettem mintha most jönnék le. Sikerült is.
- Elli, ninca kedved ma szórakozni? - kérdezte Lou.
- De. Nessa még itt él Doncaster-be?
- Igen. A címet majd kiteszem a hütőre. - kacsintott.
- Köszi. Nem tartasz velem?
- Nem. Vadásznom kell. - mondta ki nyíltan.- De menj csak a srácokkal.
- Oh, rendben. - vontam meg a vállam. Föl rohantam a lépcsőn, s Zayn aludt az ágyba, Niall pedig még mindig a ruháim között turkált és kihúzta az egyik melltartómat.
- Mr. Horan! - szóltam az ajtóban állva.
- Tessék? - kérdezte miközben a fehérneműt rádobta Zayn-re. Mire Ő felébredt és leesett az ágyról.
- Lehet egy kérdésem? - tettem keresztbe a karjaimat.
- Persze. - mondta Zayn, feltámasztva magát az ágyról. Oda mentem a fotelhez és bele ültem.
- Ühhmm, én ugyebár egyszer megfogok halni... - Ziall felnevetett.
- Nem fogsz. - mondta Niall. - A véredben kötő anyagok vannak, körülbelül halhatatlan vagy. - fejezte be. Na oké. Különleges a vérem, Harry-nek sokat jelentek, halhatatlan vagyok. Zsííír!
Miután a srácok kimentek, én olyan fél órás készülődés után készen is lettem. Át ballagtam Niall szobájába és mi meglepő módon őt is ott találtam.
- Kölcsön kaphatom az egyik fullcaped? - kérdeztem mosolyogva.
- Persze. Ott vannak. - mutatott a szekrényére.
- Köszi. - mondtam. Végig néztem az összes sapit, végül egy OBEY sapit "nyúltam le" tőle. Lementem a konyhába ahol nem reggeliztem, hanem majd beülök egy McDonald's-ba. Harry a konyhában ült és mosolygott rám.
- Nem jössz el velem Nessához? - kérdeztem mert azt akartam, hogy velem legyen.
- Vegyem ezt randinak?
- Ha egy sétát annak szeretnél hívni. - mondtam és kimentem, ő pedig jött utánam.
Jól kezdődött a napom. :)

3. fejezet

Épp, hogy csak 4 órája lehetek itt de már is olyan információknak vagyok a tulajdonosa ami rám nézve veszélyes. Ösztönösen a mobilomért nyúltam, hogy megnézzem mennyi is az idő. Hátterem a kiskutyám volt, akit fájt, hogy otthon kellet hagynom. Nem vagyok egy népszerű ember, de sok barátom van. De van egy olyan érzésem, hogy ezek után minden lépésem meg lesz szabva. Gondolkoztam, hogy mit is jelenthetek Harry-nek, mert egy tuti, hogy DIREKT lettem meghívva! Magyarra fordítva, akkor van egy embernek fekete könnye amikor egy vámpírnak meg kell győződnie, hogy különleges az ember vére. Ehhez kényelmetlen és lélek szorító dolgoknak kell történniük. Telefonomban kerestem egy képet eközben, s pont egy lány volt a képen egyedül az erdőben. Kedvet kaptam a rajzoláshoz, ami egy fajta hobbi volt nálam. Ki akartam mászni az ágyamból, hogy egy ceruzát, radírt, papírt és egy kemény táblát hozzak. Harry azonnal ott termett, hogy segítsen nekem.
- Csajszi, kell valami? - halvány mosolyt villantott.
- Oda adnád a rajz szettem? - kérdeztem és Harry már meg is tette az oda-vissza utat. Telefonomat 20 perces készenlétbe tettem, mert kiszámoltam, hogy mennyi időmbe telik a tervem. A lány szemével kezdtem, ami Harry-t mindennél jobban érdekelni kezdte.
- Gyere ülj az ágyra! - mondtam, s nem akart megmozdulni. Talán szomjas lenne? Biztos ha minnél közelebb lenne, akkor érezné a vérem "illatát". Kerestem a tekintetét és végül meg is találtam. Fejemmel hívogattam őt, de ő csak a fotel karfáját szorongatta. Lehunyta szemét biztosan, hogy erőt gyűjtsön a közelemhez. Kezeivel feltámasztotta magát, s pólóját rutinosan vette le, hisz az ablakot végre becsukta, de gondolom ő meg nem akart megsülni.
- Sajnálom, de muszáj. - mondta és mellém feküdt. Bólogattam majd folytattam a rajzom. Különleges technikámat használtam a szeméhez, ami Harry-t igen kiváncsíva tette. Szeme követte a kezemet, s kérdeznem kellet.
- Megpróbálod? - kérdeztem, majd vártam a reakcióját.
- Ha engeded. - mosolygott. Kezét a kezembe vettem, s hagyta, hogy irányítsam őt. Tetszett neki, hogy nem a szokásos módon rajzolhat valamit, mert közben motyogott valamit, hogy Zayn-nel is rajzoltak már. Elengedtem a kezét és magától folytatta. Keze csak járt, gyorsabb lett. Azt hittem, hogy egy nagy összacsapott munkája lesz. De nem. Vissza adta a ceruzát, s 5 perc múlva egy emberi arc nézett vissza ránk a lapról.
- Tudod mi hiányzik? - kérdezte. Megráztam a fejem, erre ő a ceruzát kézbe vette az ágyról. A lány száját megerősítette, és vámpír fogakat rajzolt neki. Akaratlanul is elmosolyodtam, mire felnevetett. Éreztem, hogy tekintette rajtam van. Összeszedtem a cuccaimat, és a földre dobtam ami szőnyegen landolt, így nem volt "éles" hangja.
- Szeretnéd, hogy vissza menjek a fotelba? - kérdezte.
- Ne. - kaptam keze után. - Maradj. Kérlek. - meglepődött a válaszomon, de tudtam, hogy ő sem gondolta komolyan a kérdését. Be kellet látnom, hogy van kettőnk között egy kis vonzás.
Valami szimpátia, nem csak a vérem miatt.
- Harry. - erre felkapta a fejét. - Fájni fog amikor majd iszol a...véremből? - nehezen kérdeztem. Megfogta a kezem, majs csuklómat kezdte simogatni.
- Először itt foglak megharapni. - vallotta be.
- Mikor?
- Amikor eljön az ideje. - mondta.
- Amikor szomjas leszel? - kíváncsi voltam.
- Nem. Amikor elhatározom, hogy nem ölök többet. - még mindig a csuklómat fogta, ami megremegett a válaszától. Felnézett rám, hogy mi is történt velem. Hajam a fülem mögé tette, hogy lássa a szemem. Kikaptam a kezemet a kezéből, és ledobtam magamról a takarót. Ösztönössen leakartam menni a konyhába, erre innom kellet. Kinyitottam az ajtót, s leszágúldottam a lépcsőn. A konyhába érve azt hittam az állam a földre esik. Harry teljes egészében, ugyan úgy póló nélkül állt a konyhában.
- Megijesztettelek? - érdeklődött. Nem mertem szemeibe nézni, csak inni akartam.
- Ihatok? - kérdeztem.
- Persze, ott vannak az üdítők. - mutatott a pultra. Eleve sötét volt, de a Hold bevilágított. A Hold egy kólás üvegre világított, így azért nyúltam el. Lecsavartam a kupakot, s Harry oda tolt elém egy poharat. Öntöttem egy kicsit, majd vissza csavartam rá. Harry bámulta az üveget. Amikor számhoz tartottam, rámkiáltott.
- Elli, ne! - kiabált. Késő volt. Megízleltem a lét ami a pohárban volt, de nem volt olyan mint amilyen szokott lenni. Vashoz hasonlított és jéghideg volt. Egy vámpírokkal teli házban vagyok. Hihetetlen gyorsasággal köptem ki azt.
- Sajnálom. - mondta, s egy rongyért nyúlt ami a pulton volt.
- Ez vér? - letettem a poharat.
- Igen. - suttogta. - Menj moss fogat, mindjárt megyek.
Ott is hagytam őt egymagában. Sehol sem volt fény vagy beszéd. Rajtam és Harry-n kívül nem volt itt senki. Fellépkedtem a lépcsőn, majd a fürdőbe rohantam. Vigyorogtam egyet a tükörnek, majd láttam, hogy a fogaim teljesen pirosak. Megnyitottam a csapot, fogkefémre fogkrémet tettem. Elkezdem mosni, majdnem 5 percen át. Öblögettem a szám, addig ameddig a víz már nem volt piros. Fogkefémet a helyére tettem, és lekapcsoltam a villanyt. Harry az ágy szélén ült, hátral nekem. A függönyök még mindig be voltak húzva. Az ágyba vetettem magam, magamra húztam a takarót. Harry pedig befeküdt mellém, de még mindig meleg volt a bőre. Az ablakok felé fordultam, s lehunytam a szemem. Harry az egyik ujjával néha érintette a vállam. Reggel viszont olyan dolgokra ébredtem amire nem számítottam. Egyáltalán nem...

2. fejezet

Fogkefémmel még nem kezdtem el fogamat mosni, így simán kiesett a földre. Harry egyre szorosabban fogott alig kaptam levegőt már majdnem könnyeztem. Lou próbálta elrángatni de a göndörnek hatalmas ereje volt, azt hittem halál vár rám. Másik kezével lefogta mindkettő kezemet. Egyre szakazodottabb lett a levegő vételem, mire könnyezni kezdett a szemem. Louis egyre jobban figyelte az arcom, mire Harry-t megrúgta, így rám esett, s Tomlinson elordította magát.
- HARRY! FEKETÉK A KÖNNYEI! - fogása laza lett. Nem tartott már a falnak szorítva, s hirtelen összeestem. Harry is mellém dőlt, s kiabáltak Eleanor-nak. El tudta, hogy mi történik nem is volt zavarban, csak Harry. Harry olyan volt mint aki nem látott ilyet, nem mintha én valaha láttam volna.Azt hittem szórakoznak de nem mert Lou vér komoly volt. Harry hátrálni kezdett és várt valamire.

- Mi ez? Mi folyik a szememből? - kérdeztem. Ez által csak sírosabb kedvemben lettem és kezeimet az arcomra téve azok feketék lettek. Nem szórakoznak velem.
- Harry, Ő az. - mondta Lou és mosolygott.
- Mi ezen olyan k*rva vicces? - kérdeztem és a falba csaptam.
- Eleanor mond el neki. - mondták és ki mentek. Még jobban össze húztam magam mert féltem.
- Én meg mondtam. - kezdte, s én bólogattam. - Harry, Lou, Liam, Niall és Zayn nem akárkik. Van egy közös dolog a múltjukban amit nem hinném, hogy meg fogsz érteni. Amikor először találkoztam a vőlegényemmel nem volt nekem szimpatikus, kifejezetten utáltam. De egy idő után be kellett látnom, hogy nagyon egy édes pofa. Fél év telhetett el és közölte velem, hogy legyek a barátnője amire igent mondtam. Újabb fél év után úgy mint félni kezdtem tőle, míg egy este Fekete könnyek hullottak a szememből. Nem akartam elhinni, mire Lou egy nagy vallomást mondott nekem. Azt mondta, hogy én egy különleges személy vagyok az életében. Én táplálom a szomját. Én vagyok az ő forrása, az ő kiválasztottja. Hülyeségnek tartottam amit mond de kiderült, hogy ő teljesen már legbelül mint kívül. Nem rossz ember, de nem árt tőle félni. - mondta. Figyelemmel hallgattam a mondani valóját de nem értettem a lényeget. Muszáj volt megkérdeznem, hogy mi ezek a könnyek és mi ez a hosszú élettörténet.
- Szóval valami mágikus lények vagytok? - kérdeztem. El mosolygott.
- Nem. - megkönnyebbültem. - Én nem vagyok az. De a többi srác, ők igen.
- Mi? Mégis mik? Látok vagy mágusok vagy varázslók? - kérdeztem furcsán.
- Nem. - jött be az öt srác. Eleanor megölelt és biztatóan megsimogatta a hátam. Szemük sötét volt, tekintetük lángolt.
- Vámpírok vagyunk, Ellie. - mosolygott Harry. Erre a szóra minden elsötétült, az hittem megharaptak. Nem. Csak én is egy különleges személy vagyok. De nem csak Lou életében. Én is egy forrás vagyok, a vérem különleges. Más mint az embereké, de egy vámpír mégis csak megölhet, ha túl sokat iszik a véremből. De mégis csak egy vámpír ihat ebből, Harry. A srácok történetét tovább hallgatva kiderült, hogy mindenkinek szó szerint kőbe van vésve ez az egész dolog. Mindegyik srácnak van egy "építő vérű" embere. Csak Niall-nek nem. Még nem. Még...
Amikor a mondai valójuk végére értek, a szobában csend uralkodott. kezdtem felengedni, de mégis féltem. Féltem, hogy bármelyik megtámadhat annak ellenére, hogy én is más vagyok. Hosszú csendet az ablak csapódása törte meg, a szél kivágta azt. Senki sem csukta be, senki sem zavart. Pizsamában voltam így fáztam, de a többiek nem érzékelték ezt. Lehunytam a szemem és Harold meleg bőrére emlékeztem. Az ujjbegyemen éreztem a lüktető forróságot, a bőre kemény volt vagy inkább érdes. Be kellett csuknom az ablakot, hogy ne fázzak. Felkelni nem mertem, csak ültem a sarokban.
- L-Louis...becsuknád az ablakot? - kérdeztem.
- Nem. Forró az egész testünk ha nem hűtjük akkor az agyunk elrobban. Olyan mint egy drog használata, csak itt hideg levegő nélkül nem bírod.
- Honnan tudod milyen a drogfüggőség? - kérdeztem enyhe nevetéssel. Az egész szobában halk nevetés uralkodott, ahogy Zayn felnevetett. Felkelt az ágyról, de én még jobban a sarokba húzódtam. Niall és Liam is felkelt az ágyról és a fotelba ültek. Egyikük a karfára. Zayn felém közelített de én csak jobban összehúzódtam.
- Ne félj. Nem eszlek meg. - mondta "biztatásul".
- Hát ez nagyon sokat segített. - mondtam. Mire ő csak meghúzogatta a szemöldökét. Jobb kezét a lábam alá tette, míg a jobbal a mellkasához szorított. Lou és Harry megágyazott, már ha az összecsapást lehet annak nevezni. Zayn befektetett majd rám húzta a takarót ami nagyon puha volt. Niall és Liam valmai ökörség miatt kimentek, majd a segítőm utánuk ment. Louis és Harry valamit megbeszéltek tőlem pár centire, míg én az ágyban a kezeimet nézegettem, karmolgattam. L meglepő dolgot tett, megpuszilta a homlokom aztán kiment. Harry a fotelba ült, és nem mozdult. Nem mertem a szemeibe nézni. Féltem.
- Csajszi, nem lesz bajod. Pont azért vagyok itt, hogy megvédjelek. - mondta. Felengedtem. Nem éreztem bajt. Főként nem az Ő közelében.

1. fejezet

Lassan 3 éve nem jártam ezen a helyen. Körül néztem és sok mindent találtam változatlannak és sok mindent nem. Nem hittem volna, hogy valaha ide még vissza térek, de mégis. Eljegyzési bulira jöttem vissza, Doncaster legelrejtettebb helyére. Louis Tomlinson híres énekes, a bandájával és jövendőbeli menyasszonyával él itt, őszintén szólva nem hittem volna, hogy emlékszik rám. Amikor kiszálltam a kocsiból, el kezdett csöpögni az eső. Senki sem várt kint, viszont mindenki csak tolongott be. Kopogás nélkül nyitottam be én is, s magam mögött becsuktam az ajtót. A pulóveremet a régi helyre akasztottam és megcsillant a szemem amikor felfedeztem Louis-t. Barátnője derekát fogta és ha jól emlékszem a szöszi srác nevére, Niall-el beszélgettek. Egy srác hátba veregette a szőkét, aki Liam volt és megölelték egymást. Lou szeme elkezdte szó szerint „tépni” a vendégsereget és hirtelen megakadt rajtam. Szívem egyre gyorsabban dobogott, amikor rám mosolygott. Adott egy puszit a csajának, lepacsizott a többiekkel és felém közeledett. Pár (de tényleg pár) egyéb arcot akiket régebbről is ismertem véltem felfedezni. Amikor vissza akartam magam elé pillantani egy magas alak tornyosult felém. Félénken rámosolyodtam amit Ő szerintem egy engedélynek vett egy puszihoz. Bőre meleg volt ahogy, arca az enyémhez ért.

-         -Elli, nem hittem volna, hogy eljössz. – fogta meg a karom és lazán húzni kezdett.

-         - Nagyon örülök, hogy eltudtam jönni. – mondtam amikor megérkeztünk a többiekhez.

-          -Eleanor vagyok, Lou barátnője. Örülök, hogy megismerhetlek. – mondta és kezet fogtam vele.

-          -Szint úgy. – válaszoltam. Tudtam, hogy a haverjai örökmozgók de nem hittem volna, hogy ennyire. Nem beszélve az erejükről. Az egész „sereg” egy hatalmas reccsenésre fordult egy irányba, de mintha én lettem volna az egyetlen akit meglep a szét tört asztal rajta Zayn-nel (remélem, hogy Ő volt az) aki mintha semmi sem történt volna felpattant.

-        - Zayn! Szólj, Harry-nek és hozzatok fel egy pótasztalt! – utasította El.

-         -Oké, haver. Megyünk. – futott Harry kifele, mint akit hátsó felen rúgtak. Lou csak mosolygott, Eleanor pedig bosszankodott. Majd megfogta magát és elindult a konyhába. Louis felém fordult és most mélyen a szemeibe néztem.

-         - A szemeid, milyen furcsák. Sötétebbek mint régebben voltak. – mondtam.

-          -Csak kontaktlencse. – s gyorsan kortyolt pezsgős poharából. Gyorsan tűnt el mellőlem, hisz Eleanor-ral leült az asztalukhoz és sokan példájukra ugyan ezt tették. Én viszont hátul álltam és a falnak támaszkodtam. Lou és El egy kisebb köszöntött tartottak, ami bunkón szólva számomra annyira nem volt érdekes. Miután elmondták mások meséltek róluk sztorikat amiken már én is jókat nevettem.

-        -Tessék. – nyújtotta felém valaki egy poharat. A szöszi srác, volt az. Niall.

-         -Köszönöm. – mondtam és kortyoltam egyet.

-          -Ha jól tudom, Elli vagy ugye? – kérdezte mosolyogva.

-         - Igen. Te pedig Niall. – bólogatott. Biztosra vettem, hogy még mindig mellettem áll és néha-néha rám szegeződik a tekintette. Leginkább a nyakamra. Megelégeltem és hajamat a felé „néző” nyak részemre borítottam. Niall arca közeledett a fülemhez.

-          -Vigyázz vele. Még a végén olyanokban lesz részed amiket a legrosszabb rémálmaidban sem akarsz látni. – súgta a fülembe és a göndör hajú srác felé biccentett egyet. Mire megtudtam volna szólalni eltűnt. Mire körbenéztem volna addigra pont az került a szemem elé, akinek állítólag nem kellet volna. Harry. Miért ilyen gyors mindenki ebben a rohadt házban? Miért érzem magam furcsának? Itt mindenki olyan más.

-        -  Elli, Lou már sokat mesélt rólad. – fogta meg a vállam.

-          -Biztos. – mondtam, s elakartam kerülni őt.

-        -  Tuti. Hány éves vagy?

-          -16. 13 évesen költöztem el innen. – mondtam. Harry is a nyakamat nézte. Mi olyan érdekes a nyakamon? – -Van valami a nyakamon? – kérdeztem.

-          -Igen. A fejed. – válaszolta nevetve.

-          -Fergeteges poén. – mondtam és a megrágott narancskarikát a poharamba dobtam.

-          -Milyen vér pirosak a körmeid. – mondta és szeme sötét lett. Elkezdett sápadni. Szorosabban fogta a vállam. Tudtam, hogy nyoma lesz.

-          -Jól vagy? – kérdeztem és kezem az arcára tettem. Forró volt. Lecsapta a kezem az arcáról és kifutott maga után csapva az ajtót. Liam és Zayn elkezdett utána rohanni. Mindenki rám nézett és kínos lett nekem. A semmiből Niall termett mellettem. Kézen ragadott és egy szobába húzott.

-          -Maradj itt! – utasított durván, s lelökött az ágyra. Becsukta az ablakot, behúzta a függönyöket, majd bezárta maga mögött az ajtót. Mi a fene van itt? Köszönéseket hallottam az előszobából, mindenki távozni készült. 42 vendég ment el. Tudom, mert kukucskáltam az ablakból. Louis kint volt az utcán és amint észre vett elhúztam a függönyt. Bajban lennék? Suttogásokat hallottam az ajtó másik feléről, arról beszéltek, hogy hogy adjanak nekem be valamit. Mint dumát? De mit hisznek azt, hogy nem fogok hallgatózni? Itt mindenki megőrült, érzem. Kiindultam magamból és az egész szobát felfordítottam, hogy hát ha találok egy pótkulcsot. Át néztem a szekrényeket, az ágy alját, a párnák mögött, a lámpa búrájában, a gardróbban, a szőnyeg alatt de nem találtam. Az egyik fiókos szekrényhez mentem, mire egy vázából kezdtem kiönteni a dolgokat. Volt benne gyöngy, kapocs, porcica…és egy kulcs. De nem illet a zárba. Megütögettem az ajtót, de senki sem jött be. Valamit az ablaknak csapódni láttam de nem mertem megnézni, hogy mi volt. Vér piros körmeimet néztem lehet, hogy a többiek is ezért tűntek el gyorsan? Még percekig ülhettem a földön mire ajtó nyitódást hallottam. Zayn és Liam volt az.

-          -Ki jönnél a konyhába? – kérdezte Zayn. Bólogattam és kimentem velük az étkezőbe. Harry ott ült a kanapén és duzzogott. Mindenki furcsa volt a szemük sötétebb az átlagnál. Niall a konyhában evett. Eleanor pakolt, majd mindketten oda jöttek.

-          -A cuccaid még kint vannak? – kérdezte Lou, s bólogattam. Szempillantás alatt termet kint és jött be a cuccaimmal.

-         - Ez mi volt? – hátráltam meg.

-          Edzettem egy kicsit, lassan 3 éve nem láttál. – próbálta nekem beadni ez a baromságot. Még csak izma sem volt.

-          -Gyere megmutatom a szobádat. – ragadott Eleanor kézen és segített fel vinni a cuccaimat az emeletre. El lassú volt, nem viselkedett furcsán mint a fiuk. Egy zöldeskékes szobába fogok aludni, 3 héten át. De ha ők így viselkednek akkor én minél előbb eltűnök.

-          -Mi-mi baja volt Harry-nek? – kérdeztem.

-          -Semmi. – válaszolta.

-          -Na persze. Mi történt?

-         - Maradjunk annyiba, hogy egyszer még fekete könnyeket fogsz érte hullajtani. – mondta majd a ruháimat az ágyra téve lassan ki ment a szobából. – Jó éjt!

Fekete könnyek? Komolyan? Maximum ha van rajtam szempillaspirál és ha lesz okom arra, hogy itt bárkiért is sírjak. Otthonosan elhelyeztem a cuccaimat és a fürdőbe mentem. A „szobámhoz” kapcsolódott így nem kellet rajta osztoznom. Pizsamában léptem ki a fürdőből amikor meglepő látvány fogadott. Harry és Lou volt a szobában.

-          -Tettem valamit? – kérdeztem fogkefével a számban.

-          -Harry, te jössz. – mondta Lou.

-         - Bocs, hogy úgy kiakadtam csak az a szín valakire emlékeztet. – mondta. Szeme nem volt már olyan sötét de mégis furcsa. Hazudik.

-          -Ti azt hiszitek, hogy hülye falvából jöttem? – kérdeztem.

-         - Nem, de ez az igazság. – szólalt meg Lou.

-          -Ja, persze. Fekete könnyeim nem lesznek?

-          -Mik?

-          -Fekete könnyek. – mondtam lassan.

-          -Honnan tudsz róla? – Harry pillanatok alatt a fejemet a kezeivel falhoz nyomtam, s lepergett előttem az életem. Mert akkor megtudtam, hogy a fekete könnyek léteznek.