2. fejezet

Fogkefémmel még nem kezdtem el fogamat mosni, így simán kiesett a földre. Harry egyre szorosabban fogott alig kaptam levegőt már majdnem könnyeztem. Lou próbálta elrángatni de a göndörnek hatalmas ereje volt, azt hittem halál vár rám. Másik kezével lefogta mindkettő kezemet. Egyre szakazodottabb lett a levegő vételem, mire könnyezni kezdett a szemem. Louis egyre jobban figyelte az arcom, mire Harry-t megrúgta, így rám esett, s Tomlinson elordította magát.
- HARRY! FEKETÉK A KÖNNYEI! - fogása laza lett. Nem tartott már a falnak szorítva, s hirtelen összeestem. Harry is mellém dőlt, s kiabáltak Eleanor-nak. El tudta, hogy mi történik nem is volt zavarban, csak Harry. Harry olyan volt mint aki nem látott ilyet, nem mintha én valaha láttam volna.Azt hittem szórakoznak de nem mert Lou vér komoly volt. Harry hátrálni kezdett és várt valamire.

- Mi ez? Mi folyik a szememből? - kérdeztem. Ez által csak sírosabb kedvemben lettem és kezeimet az arcomra téve azok feketék lettek. Nem szórakoznak velem.
- Harry, Ő az. - mondta Lou és mosolygott.
- Mi ezen olyan k*rva vicces? - kérdeztem és a falba csaptam.
- Eleanor mond el neki. - mondták és ki mentek. Még jobban össze húztam magam mert féltem.
- Én meg mondtam. - kezdte, s én bólogattam. - Harry, Lou, Liam, Niall és Zayn nem akárkik. Van egy közös dolog a múltjukban amit nem hinném, hogy meg fogsz érteni. Amikor először találkoztam a vőlegényemmel nem volt nekem szimpatikus, kifejezetten utáltam. De egy idő után be kellett látnom, hogy nagyon egy édes pofa. Fél év telhetett el és közölte velem, hogy legyek a barátnője amire igent mondtam. Újabb fél év után úgy mint félni kezdtem tőle, míg egy este Fekete könnyek hullottak a szememből. Nem akartam elhinni, mire Lou egy nagy vallomást mondott nekem. Azt mondta, hogy én egy különleges személy vagyok az életében. Én táplálom a szomját. Én vagyok az ő forrása, az ő kiválasztottja. Hülyeségnek tartottam amit mond de kiderült, hogy ő teljesen már legbelül mint kívül. Nem rossz ember, de nem árt tőle félni. - mondta. Figyelemmel hallgattam a mondani valóját de nem értettem a lényeget. Muszáj volt megkérdeznem, hogy mi ezek a könnyek és mi ez a hosszú élettörténet.
- Szóval valami mágikus lények vagytok? - kérdeztem. El mosolygott.
- Nem. - megkönnyebbültem. - Én nem vagyok az. De a többi srác, ők igen.
- Mi? Mégis mik? Látok vagy mágusok vagy varázslók? - kérdeztem furcsán.
- Nem. - jött be az öt srác. Eleanor megölelt és biztatóan megsimogatta a hátam. Szemük sötét volt, tekintetük lángolt.
- Vámpírok vagyunk, Ellie. - mosolygott Harry. Erre a szóra minden elsötétült, az hittem megharaptak. Nem. Csak én is egy különleges személy vagyok. De nem csak Lou életében. Én is egy forrás vagyok, a vérem különleges. Más mint az embereké, de egy vámpír mégis csak megölhet, ha túl sokat iszik a véremből. De mégis csak egy vámpír ihat ebből, Harry. A srácok történetét tovább hallgatva kiderült, hogy mindenkinek szó szerint kőbe van vésve ez az egész dolog. Mindegyik srácnak van egy "építő vérű" embere. Csak Niall-nek nem. Még nem. Még...
Amikor a mondai valójuk végére értek, a szobában csend uralkodott. kezdtem felengedni, de mégis féltem. Féltem, hogy bármelyik megtámadhat annak ellenére, hogy én is más vagyok. Hosszú csendet az ablak csapódása törte meg, a szél kivágta azt. Senki sem csukta be, senki sem zavart. Pizsamában voltam így fáztam, de a többiek nem érzékelték ezt. Lehunytam a szemem és Harold meleg bőrére emlékeztem. Az ujjbegyemen éreztem a lüktető forróságot, a bőre kemény volt vagy inkább érdes. Be kellett csuknom az ablakot, hogy ne fázzak. Felkelni nem mertem, csak ültem a sarokban.
- L-Louis...becsuknád az ablakot? - kérdeztem.
- Nem. Forró az egész testünk ha nem hűtjük akkor az agyunk elrobban. Olyan mint egy drog használata, csak itt hideg levegő nélkül nem bírod.
- Honnan tudod milyen a drogfüggőség? - kérdeztem enyhe nevetéssel. Az egész szobában halk nevetés uralkodott, ahogy Zayn felnevetett. Felkelt az ágyról, de én még jobban a sarokba húzódtam. Niall és Liam is felkelt az ágyról és a fotelba ültek. Egyikük a karfára. Zayn felém közelített de én csak jobban összehúzódtam.
- Ne félj. Nem eszlek meg. - mondta "biztatásul".
- Hát ez nagyon sokat segített. - mondtam. Mire ő csak meghúzogatta a szemöldökét. Jobb kezét a lábam alá tette, míg a jobbal a mellkasához szorított. Lou és Harry megágyazott, már ha az összecsapást lehet annak nevezni. Zayn befektetett majd rám húzta a takarót ami nagyon puha volt. Niall és Liam valmai ökörség miatt kimentek, majd a segítőm utánuk ment. Louis és Harry valamit megbeszéltek tőlem pár centire, míg én az ágyban a kezeimet nézegettem, karmolgattam. L meglepő dolgot tett, megpuszilta a homlokom aztán kiment. Harry a fotelba ült, és nem mozdult. Nem mertem a szemeibe nézni. Féltem.
- Csajszi, nem lesz bajod. Pont azért vagyok itt, hogy megvédjelek. - mondta. Felengedtem. Nem éreztem bajt. Főként nem az Ő közelében.