Sziasztok!
Nagyon hosszú időt hagytam ki a tanulás, és a nyár miatt. De itt az idő: VISSZATÉREK!
Sok új fordulattal, meglepetéssel, de semmiféle békével. Izgalmas lesz!
Xx, Danka. ♥
(Legalább 2 új rész felkerül.)
Szia ide tévedt idegen! Lenne kedved egy One Direction fanfictiont-t olvasni, de nem akár milyet hanem természetfelettit? Nem békés de mégis gyengéd módon? Akkor olvasd az én blogom, és ha tetszik iratkozz fel ha pedig nem akkor egy egyszerű mosollyal menj az X-re! Köszönöm. Xx, Danka. Twitter: @LouisTHungary
2013. október 26., szombat
Visszatérés!
2013. augusztus 11., vasárnap
16. fejezet
*Harry szemszöge*
Másnap reggel unottan néztem végig a szobában, de valami mégis mosolyt csalt az arcomra. Elli. Az a lány aki nem hagy nyugodni, egyik pillanatban sem. Szívem hevesen verhetne, de nem megy. Annyira más történik a testemmel ha meglátom, ha ézem a karjaim között. Irányíthatatlan leszek, minden felkavaródik. Meg kell védenem bármi áron, még akkor is ha szeretete valaha elmúlik felém. De nem fog, mert erős. Gondolataimat egy hang és hirtelen rezgés zavarta meg. A földön lévő gatyám zsebében kezdtem turkálni, majd kikaptam a telefonomat. Ma van a szabadságom vége, a program értesítőm szerint. Vagyis a mai nap már mehetek dolgozni. Sokszor megkapom, hogy egy ilyen embernek miért is kell munka, de erre van egy válaszom: 'Legyek bárki is, érzem, hogy segítenem kell az embereken.'
Kikeltem egy pici test melől, majd jobban rátettem a takarót és egy puszit nyomtam az arcára. Felkaptam a gatyámat, majd átrohantam a szobámba, hogy elkészüljek. Megmosakodtam nehezen, s fekete farmert és egy fekete pólót kaptam magamra. Nem kell ilyen munkához kiöltözni. Felvettem egy zoknit és a munka cipőmet, majd szomjasnak éreztem magamat. Megkapaszkodtam az éjjeliszekrényben, majd megroppantottam. Nem vagyok erős, ezt jobb ha a fejembe vésem. Vissza mentem az órámért a Elli szobájába, mire az a pici alak már nem volt az ágyban. A fürdőszobában mosta az arcát. Ott álltam az ajtó félfának támaszkodva néztem a tevékenységét, s csak észre sem vett míg felvettem a karórámat. Nem láthat a tükörben így ezt kihasználtam. Hátulról átöleltem, mire behúzta a hasát. Ez nála azt jelenti, hogy tetszik. Lélegzése gyorsabb lett, majd arca az enyémet surólta. Olyan gyönyörű.
- Miért vagy fent ilyen korán? - kérdeztem tőle.
- Ezt én is kérdezhetném. - mosolygott. Annyira szép és csábító mosolya van. Meg kellett csókolnom amit könnyen viszonzott.
- Most komolyan. - ejtette ki lassan a szavakat.
- Csak van egy kis dolgom.
- Lucy-val? - esett kétségbe. Megráztam a fejemet, mire fürtjeim repülni kezdtek a fejem körül.
- Nem, nem. Dolgozni. - mosolyogtam. Mire csak nézett rám, hogy komolyan gondolom-e.
- Mit dolgozol? - szegezte nekem a kérdést.
- Foci edzéseket tartok, kicsiknek. 3 és 6 éveseknek. - néztem lábaimat zavartan.
- Komolyan? Ez nagyon aranyos. - sipított a fülembe. Erre a reakcióra nem számítottam. Olyan mosolygós lett, az a pici lány. Egészen felvillanyozta magát, hogy egy ilyen nagy és erős ember, sok kicsi és gyenge emberkével eltud lenni. Puszit nyomtam a hajára és kimentem.
Lementem a lépcsőn és a konyhában találtam Zayn-t. Biccentett köszönés kép, míg én csak nevettem, hogy a szája tele van kajával. Kinyitottam a hűtőt majd egy zöld műanyag üvegbe rejtett vér adagot kivettem. Azt, és a kocsikulcsomat egy kézbe fogtam majd kimentem az ajtón. Becsukni nem tudtam, mert valaki hátulról húzta.
- Mit képzelsz lelépsz nélkülem? - kérdezte nevetve Elli.
- Csak nem azt szeretnéd nézni, hogy milyen módon tanítok focit? - kérdeztem, nevetve. Bevágta az ajtót, s utánam jött. Megálltam a kocsi előtt, mire Ő felült a motorház tetőre és elkezdett ostromolni. Még soha egyik igazi barátom se látott dolgozni, de neki engedni akartam. Ha Lucy eltűnik valaha is, addigra Ő már mindent tudjon rólam. Bólintottam, mire nyújtotta kezét, s lehúztam az ülőhelyzetéből.
- Ha velem akarsz jönni akkor hozd ezt az üveget! - mondtam, majd kinyitottam az ajtót.
- Oké...mi ez ribizli szörp?
- Igen. Ami vér ízű. - olyan lendülettel dobta el, mint aki fél a pókoktól és egy tucat lenne abban az üvegben. Nevetve beültem, majd meglestem, hogy hogy veszi fel az üveget. Mivel férfi vagyok, ezért elég alaposan bámultam. Futva sietett a kocsihoz, majd behuppant. Becsatoltuk magunkat, majd beindítottam a kocsit. Ki érve az erdőből az út már csak 5 perc a pályáig.
- Reggeliztél vagy ittál bármit is otthon? - kérdeztem.
- Nem, majd bemegyek egy boltba. - mondta. De figyelmen kívül hagytam, kezemmel a kormányt alig bírtam fogni és a lábaim is gyengültek. A testem egészen lomha lett, a visszapillantó tükörben láttam, hogy a szokásosabbnál is fehérebb vagyok. Nem bírtam magam tartani, nemhogy a kocsit irányítani. Elli hangosabbra tekerte a rádiót, ami jól jött. Egy kicsit kizártam a külvilágot, nem is figyeltem. Elbambultam az út túloldalán lévő furcsa emberen, mire a másik sávba vezettem a kocsit. Ha Elli nem kiabál és nem rántja vissza a kormányt már a rendőrségen ülhetnénk károkozás miatt. Szaporán lélegzett, míg én tele lettem feszültséggel és ijedtséggel is.
- Harry, mi volt ez?! - fogta meg a vállam kétségbeesetten. Nem válaszoltam csak lehajtottam az egyik eldugottabb parkolóra részre, ahol rajtunk kívül egy koszos kocsi állt. Leállítottam majd tovább szorítottam a kormányt.
- Érj a bőrömhöz... - suttogtam. Éreztem végtelen puha ujjait magamon.
- Puhább a bőröd mint eddig volt, és a színed sem a régi. - nézett ijedten. - Itt az az üveg vér. - kereste a kocsi oldalában, mire újra felnézett arcom súrolta az övét.
- Itt már nem elég az orvosi vér...ide már a tied kell... - simítottam meg az arcát. A nyakára néztem, mire ijedten oda kapta a kezét. Homlokához támasztottam az enyémet, de nem akart a szemembe nézni.
- Nem...nem állok készen. - kiszállt volna, de gyorsaságomhoz híven bezártam az autót. Minél jobban az ajtónak nyomódott, én annál inkább a nyakához.
- Sajnálom. - mondtam. Gyors mozdulattal, fogaimmal átmentem a bőrén és szívni kezdtem. Tudtam, hogy veszélyes dolgot csinálok hisz nincs semmi amivel átmenetileg lefedhetném a bőrét. Sikított majd, próbálta magába fojtani de nem ment. Könnyezni kezdett, s ezt abból éreztem, hogy arcom csúszós lett. Derekát fogtam, s éreztem a szívverését is az én mellkasomnál. Magamon kívül voltam, s Ő is. Nem tudja felfogni, hogy most mi történik. Éreztem, hogy vissza jön az erőm és a visszapillantóban láttam, hogy a bőrszínem is újra a régi. Elli szorította a ruhámat, mire felsikított amikor végeztem...
Vér folyt le a nyakán, mire levettem a felsőmet, meggyűrtem és betettem a nyakához. Összekuporodott, s szemében egy kisebb félelmet láttam.
- Öhm...most haza viszlek... - kerestem a kocsikulcsot. Mire lefogott, s megcsókolt.
- Tudok benned bízni. Szeretlek. - mondta, s megkönnyebbültem. - Hagyj menjek veled, hogy ha továbbra is ez lesz...akkor menjen a gyors feldolgozás.
- Biztos? - kérdeztem. Bólintott és vissza helyezkedett, s kifújta a levegőt. Sok volt ez így egyszerre.
°°°
Kiszálltam a kocsiból, s láttam a sok aggódó szülő arcát akik letámadtak. Nekem szegeztek mindent, löktek, kíváncsiskodtak. Túl sok volt a vér szaga ezért egy nagy füttyszóval szét oszlattam őket. Felmásztam a motorháztetőre és még a kicsik is rám néztek a pályáról.
- Ma reggel majdnem balesetünk volt. Átkerültünk a másik sávba, de szeretném elszögezni, hogy nem ittam alkoholt. Tiszta vagyok. Csak az egyik barátom sérült, s inkább elvittem orvoshoz.
Elli kiszállt, s a tömeg egy kicsit megdöbbent. Elvégre én sem hazudtam akkorát...
Leszálltam a kocsiról, mire a gyerekek elkezdtek hozzám rohanni és én leguggoltam. Mindegyikőjük ugyanazt kérdezte: "Jól vagy Harry bácsi?". Olyan nagy szemeik voltak, mire a csapatom egyetlen "női" tagját magamhoz öleltem. Ő a kis Emma.
- Minden rendben van, ti kis rosszcsontok. - mosolyogtam. - Kezdhetjük az edzést? - mire mindegyikőjük sikítva mondta, az egyértelmű választ. Nem éreztem a vérüket, s ez így volt rendjén. A szülők egy része, eltűnt míg a másik a pályán kívülre ment.
- Mielőtt elkezdenénk a kapura lövést, hagy mutassak nektek be valakit! - bújt mögülem elő Elli. - Ő itt Elli, itt lesz minden edzéseteken. Köszönjetek. - nevettem.
- Szia Elli! - mondták össze-vissza. Elli nevetett, majd integetett.
- Elmegyek veszek magamnak egy kis ennivalót. Jó légy! - mondta nekem, majd puszit nyomott az arcomra. A kendőt már nem fogta a nyakához, mert a seb már eltűnt. A kicsik azt a bizonyos "Úúúú..." hangot adták ki, mire integetett és elment a túloldalra.
- Harry bácsi, Ő a barátnőd? - kérdezte az egyikük. Nem tudtam mit mondjak, de egy valami tűnt a legésszerűbbnek.
- Igen, Ő az. - nevettem. - Na kezdjünk, ma mindenki sütit kap ha legalább 5-öt betud rúgni a kapuba! - mondtam, mire sikítoztak. Míg ők végeztek a dolgukat, addig én is a pálya szélére mentem. Az egyik szülőhöz.
- Mr Styles...ne haragudjon a történtekért, de ha magának lenne gyereke szerintem ön is ezt tette volna. - idáig lehetett hallani a bolt ajtajának csukódását, majd erre közeledett Elli. Bámultam őt, mint egy modellt.
- Semmi gond. Érthető. - vettem oda. A szülő másik gyermekére néztem, s mosolyogtam. A 14 éves Hannah-ra. Ő pedig a felsőtestemet nézte, hisz nem vettem fel másik pólót. Amikor rájött, hogy feltűnő amit csinál Elli fele nézett.
- Ő a barátnőd ugye? - kérdezte.
- Igen. Egyszerűen gyönyörű. - tulajdonképpen hazudtam. Nem vagyunk együtt, de ha meg nemet mondok akkor azt nem hiszi el senki se.
- Láttam már szebbet... - felelte flegmán, mire az édesanyja a könyökével oldalba ütötte.
- Harry bácsi, Harry bácsi! - hallottam egy vékony hangot a hátam mögül. Lenéztem, s Emma volt az.
- Mondjad Tündérke! - hajoltam le.
- Sikerült belőnöm több mint ötöt is! Ügyes vagyok? - kérdezte nagy szemekkel.
- Igen. Te vagy a legügyesebb lány focista akivel valaha is találkoztam. - nevettem. - Még Elli-nél is ügyesebb vagy. - hallottam a mondatban említett lány nevetését. Igaz még nem láttam focizni, de egy kis bátorítás kell a kicsiknek. Néha nekem is.
- De szebb nem vagyok mint Elli. - mondta ragyogó szemekkel. Pillanatok alatt képes volt Elli-re úgy nézni mint egy szépségkirálynőre, ami a nővérének nem esett jól. Elviharzott. Én egy jóízűt kuncogtam, majd magamhoz húztam Elli-t. Megpusziltam, majd beleharaptam a csokijába.
- A csoki az nem reggeli! - nevettem, mire furcsán nézett rám.
- Olyan édes vagy...mint egy szelíd vadállat! - nevetett.
- Ezt bóknak vettem...szeretlek. - csókoltam meg, majd visszamentem segíteni a kicsiknek.
Másnap reggel unottan néztem végig a szobában, de valami mégis mosolyt csalt az arcomra. Elli. Az a lány aki nem hagy nyugodni, egyik pillanatban sem. Szívem hevesen verhetne, de nem megy. Annyira más történik a testemmel ha meglátom, ha ézem a karjaim között. Irányíthatatlan leszek, minden felkavaródik. Meg kell védenem bármi áron, még akkor is ha szeretete valaha elmúlik felém. De nem fog, mert erős. Gondolataimat egy hang és hirtelen rezgés zavarta meg. A földön lévő gatyám zsebében kezdtem turkálni, majd kikaptam a telefonomat. Ma van a szabadságom vége, a program értesítőm szerint. Vagyis a mai nap már mehetek dolgozni. Sokszor megkapom, hogy egy ilyen embernek miért is kell munka, de erre van egy válaszom: 'Legyek bárki is, érzem, hogy segítenem kell az embereken.'
Kikeltem egy pici test melől, majd jobban rátettem a takarót és egy puszit nyomtam az arcára. Felkaptam a gatyámat, majd átrohantam a szobámba, hogy elkészüljek. Megmosakodtam nehezen, s fekete farmert és egy fekete pólót kaptam magamra. Nem kell ilyen munkához kiöltözni. Felvettem egy zoknit és a munka cipőmet, majd szomjasnak éreztem magamat. Megkapaszkodtam az éjjeliszekrényben, majd megroppantottam. Nem vagyok erős, ezt jobb ha a fejembe vésem. Vissza mentem az órámért a Elli szobájába, mire az a pici alak már nem volt az ágyban. A fürdőszobában mosta az arcát. Ott álltam az ajtó félfának támaszkodva néztem a tevékenységét, s csak észre sem vett míg felvettem a karórámat. Nem láthat a tükörben így ezt kihasználtam. Hátulról átöleltem, mire behúzta a hasát. Ez nála azt jelenti, hogy tetszik. Lélegzése gyorsabb lett, majd arca az enyémet surólta. Olyan gyönyörű.
- Miért vagy fent ilyen korán? - kérdeztem tőle.
- Ezt én is kérdezhetném. - mosolygott. Annyira szép és csábító mosolya van. Meg kellett csókolnom amit könnyen viszonzott.
- Most komolyan. - ejtette ki lassan a szavakat.
- Csak van egy kis dolgom.
- Lucy-val? - esett kétségbe. Megráztam a fejemet, mire fürtjeim repülni kezdtek a fejem körül.
- Nem, nem. Dolgozni. - mosolyogtam. Mire csak nézett rám, hogy komolyan gondolom-e.
- Mit dolgozol? - szegezte nekem a kérdést.
- Foci edzéseket tartok, kicsiknek. 3 és 6 éveseknek. - néztem lábaimat zavartan.
- Komolyan? Ez nagyon aranyos. - sipított a fülembe. Erre a reakcióra nem számítottam. Olyan mosolygós lett, az a pici lány. Egészen felvillanyozta magát, hogy egy ilyen nagy és erős ember, sok kicsi és gyenge emberkével eltud lenni. Puszit nyomtam a hajára és kimentem.
Lementem a lépcsőn és a konyhában találtam Zayn-t. Biccentett köszönés kép, míg én csak nevettem, hogy a szája tele van kajával. Kinyitottam a hűtőt majd egy zöld műanyag üvegbe rejtett vér adagot kivettem. Azt, és a kocsikulcsomat egy kézbe fogtam majd kimentem az ajtón. Becsukni nem tudtam, mert valaki hátulról húzta.
- Mit képzelsz lelépsz nélkülem? - kérdezte nevetve Elli.
- Csak nem azt szeretnéd nézni, hogy milyen módon tanítok focit? - kérdeztem, nevetve. Bevágta az ajtót, s utánam jött. Megálltam a kocsi előtt, mire Ő felült a motorház tetőre és elkezdett ostromolni. Még soha egyik igazi barátom se látott dolgozni, de neki engedni akartam. Ha Lucy eltűnik valaha is, addigra Ő már mindent tudjon rólam. Bólintottam, mire nyújtotta kezét, s lehúztam az ülőhelyzetéből.
- Ha velem akarsz jönni akkor hozd ezt az üveget! - mondtam, majd kinyitottam az ajtót.
- Oké...mi ez ribizli szörp?
- Igen. Ami vér ízű. - olyan lendülettel dobta el, mint aki fél a pókoktól és egy tucat lenne abban az üvegben. Nevetve beültem, majd meglestem, hogy hogy veszi fel az üveget. Mivel férfi vagyok, ezért elég alaposan bámultam. Futva sietett a kocsihoz, majd behuppant. Becsatoltuk magunkat, majd beindítottam a kocsit. Ki érve az erdőből az út már csak 5 perc a pályáig.
- Reggeliztél vagy ittál bármit is otthon? - kérdeztem.
- Nem, majd bemegyek egy boltba. - mondta. De figyelmen kívül hagytam, kezemmel a kormányt alig bírtam fogni és a lábaim is gyengültek. A testem egészen lomha lett, a visszapillantó tükörben láttam, hogy a szokásosabbnál is fehérebb vagyok. Nem bírtam magam tartani, nemhogy a kocsit irányítani. Elli hangosabbra tekerte a rádiót, ami jól jött. Egy kicsit kizártam a külvilágot, nem is figyeltem. Elbambultam az út túloldalán lévő furcsa emberen, mire a másik sávba vezettem a kocsit. Ha Elli nem kiabál és nem rántja vissza a kormányt már a rendőrségen ülhetnénk károkozás miatt. Szaporán lélegzett, míg én tele lettem feszültséggel és ijedtséggel is.
- Harry, mi volt ez?! - fogta meg a vállam kétségbeesetten. Nem válaszoltam csak lehajtottam az egyik eldugottabb parkolóra részre, ahol rajtunk kívül egy koszos kocsi állt. Leállítottam majd tovább szorítottam a kormányt.
- Érj a bőrömhöz... - suttogtam. Éreztem végtelen puha ujjait magamon.
- Puhább a bőröd mint eddig volt, és a színed sem a régi. - nézett ijedten. - Itt az az üveg vér. - kereste a kocsi oldalában, mire újra felnézett arcom súrolta az övét.
- Itt már nem elég az orvosi vér...ide már a tied kell... - simítottam meg az arcát. A nyakára néztem, mire ijedten oda kapta a kezét. Homlokához támasztottam az enyémet, de nem akart a szemembe nézni.
- Nem...nem állok készen. - kiszállt volna, de gyorsaságomhoz híven bezártam az autót. Minél jobban az ajtónak nyomódott, én annál inkább a nyakához.
- Sajnálom. - mondtam. Gyors mozdulattal, fogaimmal átmentem a bőrén és szívni kezdtem. Tudtam, hogy veszélyes dolgot csinálok hisz nincs semmi amivel átmenetileg lefedhetném a bőrét. Sikított majd, próbálta magába fojtani de nem ment. Könnyezni kezdett, s ezt abból éreztem, hogy arcom csúszós lett. Derekát fogtam, s éreztem a szívverését is az én mellkasomnál. Magamon kívül voltam, s Ő is. Nem tudja felfogni, hogy most mi történik. Éreztem, hogy vissza jön az erőm és a visszapillantóban láttam, hogy a bőrszínem is újra a régi. Elli szorította a ruhámat, mire felsikított amikor végeztem...
Vér folyt le a nyakán, mire levettem a felsőmet, meggyűrtem és betettem a nyakához. Összekuporodott, s szemében egy kisebb félelmet láttam.
- Öhm...most haza viszlek... - kerestem a kocsikulcsot. Mire lefogott, s megcsókolt.
- Tudok benned bízni. Szeretlek. - mondta, s megkönnyebbültem. - Hagyj menjek veled, hogy ha továbbra is ez lesz...akkor menjen a gyors feldolgozás.
- Biztos? - kérdeztem. Bólintott és vissza helyezkedett, s kifújta a levegőt. Sok volt ez így egyszerre.
°°°
Kiszálltam a kocsiból, s láttam a sok aggódó szülő arcát akik letámadtak. Nekem szegeztek mindent, löktek, kíváncsiskodtak. Túl sok volt a vér szaga ezért egy nagy füttyszóval szét oszlattam őket. Felmásztam a motorháztetőre és még a kicsik is rám néztek a pályáról.
- Ma reggel majdnem balesetünk volt. Átkerültünk a másik sávba, de szeretném elszögezni, hogy nem ittam alkoholt. Tiszta vagyok. Csak az egyik barátom sérült, s inkább elvittem orvoshoz.
Elli kiszállt, s a tömeg egy kicsit megdöbbent. Elvégre én sem hazudtam akkorát...
Leszálltam a kocsiról, mire a gyerekek elkezdtek hozzám rohanni és én leguggoltam. Mindegyikőjük ugyanazt kérdezte: "Jól vagy Harry bácsi?". Olyan nagy szemeik voltak, mire a csapatom egyetlen "női" tagját magamhoz öleltem. Ő a kis Emma.
- Minden rendben van, ti kis rosszcsontok. - mosolyogtam. - Kezdhetjük az edzést? - mire mindegyikőjük sikítva mondta, az egyértelmű választ. Nem éreztem a vérüket, s ez így volt rendjén. A szülők egy része, eltűnt míg a másik a pályán kívülre ment.
- Mielőtt elkezdenénk a kapura lövést, hagy mutassak nektek be valakit! - bújt mögülem elő Elli. - Ő itt Elli, itt lesz minden edzéseteken. Köszönjetek. - nevettem.
- Szia Elli! - mondták össze-vissza. Elli nevetett, majd integetett.
- Elmegyek veszek magamnak egy kis ennivalót. Jó légy! - mondta nekem, majd puszit nyomott az arcomra. A kendőt már nem fogta a nyakához, mert a seb már eltűnt. A kicsik azt a bizonyos "Úúúú..." hangot adták ki, mire integetett és elment a túloldalra.
- Harry bácsi, Ő a barátnőd? - kérdezte az egyikük. Nem tudtam mit mondjak, de egy valami tűnt a legésszerűbbnek.
- Igen, Ő az. - nevettem. - Na kezdjünk, ma mindenki sütit kap ha legalább 5-öt betud rúgni a kapuba! - mondtam, mire sikítoztak. Míg ők végeztek a dolgukat, addig én is a pálya szélére mentem. Az egyik szülőhöz.
- Mr Styles...ne haragudjon a történtekért, de ha magának lenne gyereke szerintem ön is ezt tette volna. - idáig lehetett hallani a bolt ajtajának csukódását, majd erre közeledett Elli. Bámultam őt, mint egy modellt.
- Semmi gond. Érthető. - vettem oda. A szülő másik gyermekére néztem, s mosolyogtam. A 14 éves Hannah-ra. Ő pedig a felsőtestemet nézte, hisz nem vettem fel másik pólót. Amikor rájött, hogy feltűnő amit csinál Elli fele nézett.
- Ő a barátnőd ugye? - kérdezte.
- Igen. Egyszerűen gyönyörű. - tulajdonképpen hazudtam. Nem vagyunk együtt, de ha meg nemet mondok akkor azt nem hiszi el senki se.
- Láttam már szebbet... - felelte flegmán, mire az édesanyja a könyökével oldalba ütötte.
- Harry bácsi, Harry bácsi! - hallottam egy vékony hangot a hátam mögül. Lenéztem, s Emma volt az.
- Mondjad Tündérke! - hajoltam le.
- Sikerült belőnöm több mint ötöt is! Ügyes vagyok? - kérdezte nagy szemekkel.
- Igen. Te vagy a legügyesebb lány focista akivel valaha is találkoztam. - nevettem. - Még Elli-nél is ügyesebb vagy. - hallottam a mondatban említett lány nevetését. Igaz még nem láttam focizni, de egy kis bátorítás kell a kicsiknek. Néha nekem is.
- De szebb nem vagyok mint Elli. - mondta ragyogó szemekkel. Pillanatok alatt képes volt Elli-re úgy nézni mint egy szépségkirálynőre, ami a nővérének nem esett jól. Elviharzott. Én egy jóízűt kuncogtam, majd magamhoz húztam Elli-t. Megpusziltam, majd beleharaptam a csokijába.
- A csoki az nem reggeli! - nevettem, mire furcsán nézett rám.
- Olyan édes vagy...mint egy szelíd vadállat! - nevetett.
- Ezt bóknak vettem...szeretlek. - csókoltam meg, majd visszamentem segíteni a kicsiknek.
2013. június 18., kedd
15. fejezet
Annak a testnek melege, a nagy és vedelmező karoknak az ereje. Mellettem volt, mellette keltem. Kisebb köhögéssel küzdöttem, míg Ő csak a hátamat fogta. A torkom fájt, s be voltam rekedve. Semmit se tudtam neki mondani. Nem kellettek szavak az Ő részéről csak egy csók. Nem akartam megfertőzni, így lehajtva elfordítottam a fejemet, majd szembesültem vele, hogy meztelen vagyok. A ruháim a földön voltak. Ránéztem majd elnézően megvillogtatta a gödröcskéit. Megfogta a karomat, hogy minden figyelmem rá irányúljon, s úgy mint mindig sikerült is neki. Amikor a zöld szemeibe néztem, nem akartam másra koncentrálni.
- Elli... - suttogta a fülembe. Megigazitotta a haját, majd orrával az enyémet piszkálta amitől mindig mosolygok. Kezét az arcomra tette, majd lejebb vándorolt és megállapodott a mellemen. Megcsókolta a nyakamat, mire becsuktam a szememet. Tudta, hogy tetszik nekem, de azt is, hogy nem szeretném.
- Harry... - alig bírtam a nevét kimondani. - Én most megyek és veszek egy forró fürdőt. - mondtam majd, fel keltem volna. Ránéztem és nevetve csóválta a fejét. Rám csavarta a paplant, majd kezébe vette az egész testemet. A fürdőbe érve, behunytam a szemem és kicsomagolt. A kád jéghideg volt, bedugta a dugót, majd testemet körbe vette a forró víz. Harry keze csúszós lett a víztől, majd valami kencét kent rá.
- Az mi? - kérdeztem.
- Ez meg védi a bőrünket, egy fajta különleges olaj. - kente be a kezeit. Meg fogta a rózsaszín szivacsot, s tett rá egy kis tusfürdőt. A hátamat végig simította vele, majd a karomat és a lábaimat.
- A többi a te dolgod! - mosolygott majd megmosta a kezeit. Lehajtotta a WC deszkát majd ráült. Összehúztam magamat a kádban, mire megint csak mosolygott. Engem viszont belül valami nyomasztott.
- K-Kérdezhetek? - nyögtem ki félénken.
- Persze.
- Kikből áll Lucy klánja? - szögeztem neki talán egy kicsit hirtelen ezt a kérdést. Fel kelt, hogy segítsen a törölközőt magamra tenni, majd nyitogatta a száját.
- Lucy, Max George nővére. Louis hónapokat harcolt vele, hogy Eleanor-t vissza szerezze tőlük, ugyanis Max barátja, Siva magának akarta táplálónak. Elvitték egy kisebb kanadai faluba, ahol éheztették, s kínozták. Amikor Louis megtalálta akkor kérte meg a lány kezét. Max nem számított a vereségre, ezért nagyon kiakadt. Azt akarta, hogy közülünk valaki tartozzon hozzájuk. Vagyis keverjék meg a vérüket, s legyen egy új család. Ez belőlem és Lucy-ból állna ha összeházasodunk. Erre már két éve várnak, de nem tettünk lépéseket. Gyakran mentem hozzájuk vacsorára, de undorító személyiségük van. Úgy beszélnek a táplálókról mintha nem éreznének, nem hagyják őket cselekedni, nem irányíthatják magukat. Mi megfogadtuk, hogy ilyen emberekkel nem társulunk. Kiegyeztünk egyfajta erősségi házasságban. Vagyis az aki a legtöbbet harcolt azoknak a házasság szent. Vagyis nekem és Lucy-nak. Az egyik vacsora után, kicsivel több alkoholt ittunk és lefeküdtünk. Akkor egyeztünk meg, hogy szex-kapcsolatunk lesz, amiről csak mi tudunk. De persze az a csaj pletykás így már mindenki tud róla. - nem tudtam, nyelni se köpni erre a történetre. Olyan furcsa még nekem ez az egész. Harry lehajolt, hogy megtörölje a lábamat, de erre az érzésre nem is figyeltem. Elgondolkoztam azon, hogy mit is mondott. Magam elé bámultam, néztem a többi törölközőt, és a kilátásomat egy göndör fej zavarta meg. Harry szeret mosolyogni, és ezt kis is használja. A nagy zöld pólóm helyett, egy sötétebb pólót kaptam. A saját ruháját adta rám, aztán gyorsan felkaptam a fehérneműmet. A törölközőt a vállára dobta, majd kiment a fürdőből, én meg utána. A nyitott ablakra felakasztotta a törölközőmet, majd egyik felét becsukta.
- Éhes vagy? - kérdezte, majd megfogta a karomat.
- Eléggé...nagyon. - nevettem egy picit. Kézen fogva sétáltunk le a lépcsőn, és kisebb dolgokon beszélgettünk, amikor a srácok a konyhában beszélgettek. Mentem volna tovább, de Harry kézen fogott, hogy ne mozduljak.
- Tanács van? - kérdezte komoly arccal a többiektől. Louis csak az asztalra ütött, majd kinézett az ablakon. Harry értetlen fejjel nézett Zayn-re. Niall a csendes alkalmat kihasználva elénk lépett, én pedig egyet hátra, Harry háta mögé.
- Ne félj tőle. - mondta Harry.
- Én...én tényleg nagyon sajnálom, Elli! De meg kell értened, hogy szeretem őt! Kell nekem, meg kell ismernem. - mondta, őszintén de én csak a lábát néztem. - Kérlek...legalább a bocsánat kérésemet fogadd el. - kérlelt. Kilépve Harry mögül bólintottam egy kisebb mosollyal, majd egy puszit nyomott az arcomra. A többiek sugdolóztak, hogy mit is tehetnének valamiről, nem is értettük a problémát. Megfordultak, s mutattak, hogy üljek le. Volt aki a pultra ült, s Eleanor-t megint csak hiányoltam, olyan furcsa, hogy nem tud nekem segíteni. Harry a hűtőből kivett egy tál ételt, s elém rakta. Adott egy villát és egy kést, hogy falatozzak. Mind az öt srác elkezdett sugdolózni, míg én ettem. Mindannyian megvoltak döbbenve, nem akartak valamit elhinni.
- Erre innom kell. - mondta Zayn, majd egy üveg vért kivett a hűtőből. Öklendezni kezdtem, mire sajnálkozva nézett rám. Körém gyűltek, Harry pedig mögém állt. Felkeltem, hogy a mosogatóba tegyem a dolgokat majd, a srác hátulról ölelt.
- Öhmm, Eleanor nem tér vissza hozzánk. - mondta Lou. Értetlen arcot vágtam, rögtön Lucy-ra gondoltam, hogy tett valamit. De nem.
- Nem halt meg. - suttogta Harry a fülembe, hátulról mire könnyed lettem.
- Eleanor kettős. - mondta Lou. "WTF?" fejjel néztem mindenkire.
- Majd én elmondom. - nézett körbe Liam. - A kettősség egy durva dolog. Azt jelenti, hogy egy táplálónak a családja vérfarkas géneket örökölt. Ugyanis az édesapja vérfarkas, édesanyja pedig tápláló, ez egy kivételes házassági mód volt régebben. Azóta az ilyen tilos, vagyis Louis és Eleanor nem házasodhat össze soha se. Eleanor-nak viszont el kell döntenie, hogy melyik ághoz akar kapcsolódni. Ha vérfarkas lesz a fekete könnyek génje miatt, a bundája fekete lesz, s ezért lefogják nézni. Ha viszont tápláló lesz akkor a családja kitagadja, s megölhetik. Ha nem tud dönteni, akkor a vérfarkasok és a vámpírok együttesen megölik majd elfogyasztják. Ez egy durva igazság, és tudjuk, hogy nagyon hirtelen ért. Sajnáljuk...de jobb most tudnod mint soha... - fejezte be. Harry levette rólam a kezeit, én pedig ismét nem tudtam semmit se mondani. Csak felfutottam az emeletre, hogy feldolgozzam. Becsaptam az ajtót, majd nekidőltem, s lecsúsztam. Ki volt az aki azt akarta, hogy legyek vele? Ki volt az aki azt akarta, hogy védelmezzen engem? Ő. Még csak le se ültem, már kopogtatott, hogy segítsen feldolgozni.
- Menj el! - szipogtam.
- Elli... - támaszthatta a fejét az ajtónak. - Kérlek. Segíteni akarok.
- Lesznek olyan dolgok amiket egyedül kell feldolgoznom. Ez is olyan. - sírtam.
- Nem, nem olyan. Fogalmad sincs, hogy miért, mikor és hogyan...vagyis van. De meg kell, hogy értsd. - felkeltem, megtöröltem a szemeimet, majd kinyitottam az ajtót.
- Mit? - szipogtam újra.
- Ezt. - csókolt meg, s lábával berúgta az ajtót. - Szeretlek. - lökött a falnak. Csókolt, csókolt és csókolt. Azt akarta, hogy tudjam, hogy nem vagyok egyedül. Elszakadt tőlem, majd furcsa lett a tekintete. Megfogtam az állát, hogy nézzen rám és legyen erős, hisz nem bírta a közelségemet. Megpuszilta a homlokomat, majd befeküdt az ágyamba. Ledőlt, majd nekem nyújtotta a kezét, s bedőltem mellé. Olyan aranyos.
*Louis szemszöge*
Nem akartam elhinni, hogy az a személy akit szeretek most nagyon durván az életével játszik. Miért pont neki kell kettősnek lenni? Sok keserűséget és boldogságot megéltünk már együtt. És most? Csak egy levél egy szörnyű vallomással. Nehéz nekem is feldolgozni, úgy mint Elli-nek. De nekem mindennél rosszabb, mert szeretem. A karkötő amit szerelmem jeléül kapott tőlem, most a kapott borítékban szunnyad. Visszaküldte azt is, és a szeretetemet. De most elgondolkoztam, hogy én biztos, hogy szerettem-e őt. Akkor miért gondoltam három éven át Elli-re?
- Elli... - suttogta a fülembe. Megigazitotta a haját, majd orrával az enyémet piszkálta amitől mindig mosolygok. Kezét az arcomra tette, majd lejebb vándorolt és megállapodott a mellemen. Megcsókolta a nyakamat, mire becsuktam a szememet. Tudta, hogy tetszik nekem, de azt is, hogy nem szeretném.
- Harry... - alig bírtam a nevét kimondani. - Én most megyek és veszek egy forró fürdőt. - mondtam majd, fel keltem volna. Ránéztem és nevetve csóválta a fejét. Rám csavarta a paplant, majd kezébe vette az egész testemet. A fürdőbe érve, behunytam a szemem és kicsomagolt. A kád jéghideg volt, bedugta a dugót, majd testemet körbe vette a forró víz. Harry keze csúszós lett a víztől, majd valami kencét kent rá.
- Az mi? - kérdeztem.
- Ez meg védi a bőrünket, egy fajta különleges olaj. - kente be a kezeit. Meg fogta a rózsaszín szivacsot, s tett rá egy kis tusfürdőt. A hátamat végig simította vele, majd a karomat és a lábaimat.
- A többi a te dolgod! - mosolygott majd megmosta a kezeit. Lehajtotta a WC deszkát majd ráült. Összehúztam magamat a kádban, mire megint csak mosolygott. Engem viszont belül valami nyomasztott.
- K-Kérdezhetek? - nyögtem ki félénken.
- Persze.
- Kikből áll Lucy klánja? - szögeztem neki talán egy kicsit hirtelen ezt a kérdést. Fel kelt, hogy segítsen a törölközőt magamra tenni, majd nyitogatta a száját.
- Lucy, Max George nővére. Louis hónapokat harcolt vele, hogy Eleanor-t vissza szerezze tőlük, ugyanis Max barátja, Siva magának akarta táplálónak. Elvitték egy kisebb kanadai faluba, ahol éheztették, s kínozták. Amikor Louis megtalálta akkor kérte meg a lány kezét. Max nem számított a vereségre, ezért nagyon kiakadt. Azt akarta, hogy közülünk valaki tartozzon hozzájuk. Vagyis keverjék meg a vérüket, s legyen egy új család. Ez belőlem és Lucy-ból állna ha összeházasodunk. Erre már két éve várnak, de nem tettünk lépéseket. Gyakran mentem hozzájuk vacsorára, de undorító személyiségük van. Úgy beszélnek a táplálókról mintha nem éreznének, nem hagyják őket cselekedni, nem irányíthatják magukat. Mi megfogadtuk, hogy ilyen emberekkel nem társulunk. Kiegyeztünk egyfajta erősségi házasságban. Vagyis az aki a legtöbbet harcolt azoknak a házasság szent. Vagyis nekem és Lucy-nak. Az egyik vacsora után, kicsivel több alkoholt ittunk és lefeküdtünk. Akkor egyeztünk meg, hogy szex-kapcsolatunk lesz, amiről csak mi tudunk. De persze az a csaj pletykás így már mindenki tud róla. - nem tudtam, nyelni se köpni erre a történetre. Olyan furcsa még nekem ez az egész. Harry lehajolt, hogy megtörölje a lábamat, de erre az érzésre nem is figyeltem. Elgondolkoztam azon, hogy mit is mondott. Magam elé bámultam, néztem a többi törölközőt, és a kilátásomat egy göndör fej zavarta meg. Harry szeret mosolyogni, és ezt kis is használja. A nagy zöld pólóm helyett, egy sötétebb pólót kaptam. A saját ruháját adta rám, aztán gyorsan felkaptam a fehérneműmet. A törölközőt a vállára dobta, majd kiment a fürdőből, én meg utána. A nyitott ablakra felakasztotta a törölközőmet, majd egyik felét becsukta.
- Éhes vagy? - kérdezte, majd megfogta a karomat.
- Eléggé...nagyon. - nevettem egy picit. Kézen fogva sétáltunk le a lépcsőn, és kisebb dolgokon beszélgettünk, amikor a srácok a konyhában beszélgettek. Mentem volna tovább, de Harry kézen fogott, hogy ne mozduljak.
- Tanács van? - kérdezte komoly arccal a többiektől. Louis csak az asztalra ütött, majd kinézett az ablakon. Harry értetlen fejjel nézett Zayn-re. Niall a csendes alkalmat kihasználva elénk lépett, én pedig egyet hátra, Harry háta mögé.
- Ne félj tőle. - mondta Harry.
- Én...én tényleg nagyon sajnálom, Elli! De meg kell értened, hogy szeretem őt! Kell nekem, meg kell ismernem. - mondta, őszintén de én csak a lábát néztem. - Kérlek...legalább a bocsánat kérésemet fogadd el. - kérlelt. Kilépve Harry mögül bólintottam egy kisebb mosollyal, majd egy puszit nyomott az arcomra. A többiek sugdolóztak, hogy mit is tehetnének valamiről, nem is értettük a problémát. Megfordultak, s mutattak, hogy üljek le. Volt aki a pultra ült, s Eleanor-t megint csak hiányoltam, olyan furcsa, hogy nem tud nekem segíteni. Harry a hűtőből kivett egy tál ételt, s elém rakta. Adott egy villát és egy kést, hogy falatozzak. Mind az öt srác elkezdett sugdolózni, míg én ettem. Mindannyian megvoltak döbbenve, nem akartak valamit elhinni.
- Erre innom kell. - mondta Zayn, majd egy üveg vért kivett a hűtőből. Öklendezni kezdtem, mire sajnálkozva nézett rám. Körém gyűltek, Harry pedig mögém állt. Felkeltem, hogy a mosogatóba tegyem a dolgokat majd, a srác hátulról ölelt.
- Öhmm, Eleanor nem tér vissza hozzánk. - mondta Lou. Értetlen arcot vágtam, rögtön Lucy-ra gondoltam, hogy tett valamit. De nem.
- Nem halt meg. - suttogta Harry a fülembe, hátulról mire könnyed lettem.
- Eleanor kettős. - mondta Lou. "WTF?" fejjel néztem mindenkire.
- Majd én elmondom. - nézett körbe Liam. - A kettősség egy durva dolog. Azt jelenti, hogy egy táplálónak a családja vérfarkas géneket örökölt. Ugyanis az édesapja vérfarkas, édesanyja pedig tápláló, ez egy kivételes házassági mód volt régebben. Azóta az ilyen tilos, vagyis Louis és Eleanor nem házasodhat össze soha se. Eleanor-nak viszont el kell döntenie, hogy melyik ághoz akar kapcsolódni. Ha vérfarkas lesz a fekete könnyek génje miatt, a bundája fekete lesz, s ezért lefogják nézni. Ha viszont tápláló lesz akkor a családja kitagadja, s megölhetik. Ha nem tud dönteni, akkor a vérfarkasok és a vámpírok együttesen megölik majd elfogyasztják. Ez egy durva igazság, és tudjuk, hogy nagyon hirtelen ért. Sajnáljuk...de jobb most tudnod mint soha... - fejezte be. Harry levette rólam a kezeit, én pedig ismét nem tudtam semmit se mondani. Csak felfutottam az emeletre, hogy feldolgozzam. Becsaptam az ajtót, majd nekidőltem, s lecsúsztam. Ki volt az aki azt akarta, hogy legyek vele? Ki volt az aki azt akarta, hogy védelmezzen engem? Ő. Még csak le se ültem, már kopogtatott, hogy segítsen feldolgozni.
- Menj el! - szipogtam.
- Elli... - támaszthatta a fejét az ajtónak. - Kérlek. Segíteni akarok.
- Lesznek olyan dolgok amiket egyedül kell feldolgoznom. Ez is olyan. - sírtam.
- Nem, nem olyan. Fogalmad sincs, hogy miért, mikor és hogyan...vagyis van. De meg kell, hogy értsd. - felkeltem, megtöröltem a szemeimet, majd kinyitottam az ajtót.
- Mit? - szipogtam újra.
- Ezt. - csókolt meg, s lábával berúgta az ajtót. - Szeretlek. - lökött a falnak. Csókolt, csókolt és csókolt. Azt akarta, hogy tudjam, hogy nem vagyok egyedül. Elszakadt tőlem, majd furcsa lett a tekintete. Megfogtam az állát, hogy nézzen rám és legyen erős, hisz nem bírta a közelségemet. Megpuszilta a homlokomat, majd befeküdt az ágyamba. Ledőlt, majd nekem nyújtotta a kezét, s bedőltem mellé. Olyan aranyos.
*Louis szemszöge*
Nem akartam elhinni, hogy az a személy akit szeretek most nagyon durván az életével játszik. Miért pont neki kell kettősnek lenni? Sok keserűséget és boldogságot megéltünk már együtt. És most? Csak egy levél egy szörnyű vallomással. Nehéz nekem is feldolgozni, úgy mint Elli-nek. De nekem mindennél rosszabb, mert szeretem. A karkötő amit szerelmem jeléül kapott tőlem, most a kapott borítékban szunnyad. Visszaküldte azt is, és a szeretetemet. De most elgondolkoztam, hogy én biztos, hogy szerettem-e őt. Akkor miért gondoltam három éven át Elli-re?
2013. június 16., vasárnap
14. fejezet
"Halj meg, halj meg, halj meg..." - ez ment megállás nélkül a fejemben. Nem tudtam mit tegyek, nem tudtam kit hívhatnék, nem tudtam, hogy kire számíthatok, kinek hiányzom. A telefonom már a végét járta, s térerő se volt, - ha meg volt akkor pedig hirtelen elment - egyedül vagyok. Rá kellett jönnöm, hogy Niall piszkosul szereti Nessát, s bármit megtenne érte. Ugye bármit, hisz itt hagyott egy hatalmas hegyen. Elkezdett rajtam előjönni a pánik, a félelem. A hegy hosszú, s egy kisebb erdő övezi. Itt fönt van pár darab fa, amire még lehet, hogy szükségem lesz. A hideg fuvallatok egyre inkább feltörtek, s én annál inkább össze húztam magam. Nem volt más lehetőségem, csak itt elaludni. Őszintén eszembe se jutott, hogy bármelyik vámpír értem jönne. Nem gondoltam még csak egy kicsit sem rá. Beültem az egyik fa tövébe, s pulcsimat jobban magamra húztam. Dél már elmúlhatott, - legalább is a nap állásból ezt szűrtem le - én pedig éhes lettem. Meg kellene fogadnom Zayn tanácsát, legalább egy alma mindig lehetne nálam. (Úgy mint náluk tartalék vér.)
Lehunytam a szemem és pörgött az agyam, hogy mit tehetnék, de be kellett látnom semmit.
Végleg magamba zuhantam, s vártam, hogy kihűljek.
*Niall szemszöge*
Amikor leugrottam a szikláról, tudatosult bennem Elli üzenete. Harry engem nem bánthat, még akkor sem ha nagyobb erőkkel bír mint én. Ebben a családban én vagyok az aki, egyszer irányító lesz. Külön családot nyithatok, hisz én vagyok Lou úgymond utódja. De most mégis...egy szörnyeteg vagyok. Hogy szerezzek boldogságot ha tönkre teszek egy másikat? Köveket kezdtem rugdosni, mire az egyiket neki rúgtam a hegynek, az meg egyenesen lecsapott rám. Igen jól hasba vágott, de mégsem hagyott bennem, s rajtam mély nyomott. Szerencsétlen vagyok. Hirtelen vér szagot éreztem, s megfordultam. Már közel voltam az úthoz ami a házunkhoz vezetett, így gyorsítottam majd kicsaptam az erdőből. Kendall volt az, aki céltudatosan ment előre. Amikor meglátott egy kicsit meglepődött, de végül pacsiztam vele.
- Héj, Niall. Elli otthon van? - kérdezte vigyorogva.
- Öhm...khm...nincsen. Bement a belvárosba Eleanor-ral. Csak éjszaka jönnek haza. - hazudtam. Hazudtam a szemébe, de közel voltam ahhoz, hogy megtámadjam. Először is azért mert miatta csak nagyobb bajom lesz, másodszorra pedig azért mert ha rákérdezz Eleanor-nál akkor az egész ház tudni fogja. Tényleg. Eleanor-t már egy jó ideje nem láttuk. Ő hova tűnhetett?
- Mármint plázázni? - kérdezett vissza.
- Igen. - vágtam rá.
- Furcsa. Ez Elli-re nem vall. Ő nem olyan plázacica féle aki szeret shoppingolni. Ő inkább sportol, vagy szórakozik a haverjaival. De ez nem Ő.
- Hát az emberek változnak. - ütöttem vállba kissé erősen. Kendall nagyon furcsán nézett rám majd, elköszönt. Többször vissza nézett rám, majd eltűnt a messzeségben. Én pedig közeledtem a házunkhoz.
*Harry szemszöge*
Amikor felállítottuk az új ágyunkat, mindenki más irányba ment. Liam elment Danielle Peazer-ért, aki Li kiválasztottja, de olyan szerencsések mint Lou és Eleanor: szerelmesek. Én és Elli viszont nem tudjuk mit akarunk. Ha megakarom tartani a bizalmát akkor minden viszonynak végett kell vetnem Lucy-val. Ehhez Louis és Lucy családjának is az engedélyére van szükségem. Lou épp a darabokat jobban összetörte majd eltette télire, hogy legyen valami amivel akkor tudunk fűteni. Zayn pedig nos...Zayneskedett. A tükörben nem láthatta magát, de mégis mindig tökéletes volt a sérója. Niall állítólag elment magát edzeni, legalább is a többiek szerint. Elli pedig...nos Elli eltűnt. Rossz érzetem lett, bajt éreztem. Olyan furcsa volt minden, ez a helyzet. Elli-t még nem láttam eltűnni. Nem szokott ilyet tenni, mióta az történt nem szeret egyedül mászkálni. Kimentem a konyhába, s láttam, hogy elpakolt, szóval elment. Lou bejött majd kivett a hűtőből egy üveg vért. Úgy mint én kellemesen iszogatta, ízlelte. Lehet, hogy Elli-nek ez már egy kicsit sok?
- Nem láttad Elli-t? - kerestem Louis-n keresztül.
- Azóta nem mióta, elkezdtük felállítani az ágyat. Apropó neked nem csak az állt fel legutóbb! - itt olyan síró-, röhögőgörcsöt vágott le mint amit még nem láttam. A padlóra is leesett, de továbbra is csak nevetett. Én a konyhapultnak támaszkodtam, mire láttam az ablakon, hogy Niall érkezik. Berontott a házba, s nekidőlt a becsukott ajtónak. Azt hitte nem vagyunk itthon.
- A francba! - szitkozódott majd felrúgta az esernyőtartót amiből az esernyők mindenhova elgurultak. Az egyik majdnem a konyhába gurult, mire belerúgott amikor oda ért. A "repülő" esernyő, megütötte a földön fekvő Lou-t, mire Ő gyorsan komoly arcot vágott, s felpattant. Niall zavartnak tűnt, mint aki nem tudja magát irányítani. Eléggé kezdő vámpírnak számít, de Ő Louis utódja. Nem bánthatjuk, de ha megtesszük bajunk lesz. Lou miatt lett itt mindenki vámpír, az egész One Direction vámpírokból áll. Csak az helyzet, hogy mi, Eleanor, Danielle, Perrie és Elli tudja, hogy mi kik is vagyunk. Össze szedtem a szöszi helyett az esernyőket, majd próbáltam őket úgy elhelyezni, hogy ne dőljenek fel, nehogy valahol nagyobb legyen a súly, majd nála is érdeklődtem Elli-ről.
- Ha már megnyugodtál akkor megtudnád mondani, hogy hol találom Elli-t? - kérdeztem tőle, de csak nehezen akart rám figyelni. Amikor megértette a kérdésem, nehezen akart bármit is kinyögni.
- Ha jól tudom elment Kendall-al, de vele az előbb találkoztam, s egyedül volt. - mondta.
- Lou! Kendall számát Elli a hűtőre tette? - kérdeztem, mire bólintott, s megitta az italát. A telefonunkat a kezembe vettem, majd elkezdtem tárcsázni a számot. Kicsöngött, s olyan három sípolás után fel is vette, s én pedig ideges lettem. Niall pedig felfutott.
- Haló?! - szólt a telefonba.
- Szia, Kendall! - fogtam meg izzadt homlokom. - Harry vagyok.
- Oh, szia! Miben segíthetek? - kedveskedett.
- Elli véletlen nincs veled? - kérdeztem.
- Nem, sőt! Ma amikor elakartam menni hozzátok, össze futottam a szőke gyerekkel...öhm Niall-el! Rajta kerestem, de azt mondta, hogy elment plázázni Eleanor-ral. Furcsán viselkedett, míg én tudtam, hogy Elli nem ilyen. De várj csak...Niall mondta, hogy Elli velem volt?
- Nem pont ezt mondta, de valami ilyesmi volt. - vakartam meg a tarkómat, s izzadni kezdtem jobban.
- Mást nem tudok, haver. - itt egy kis szünetet tartott. - Ja és Nessával se lehet, mert Ő velem van! Ne haragudj de mennem kell! Szia, majd ütközünk! - tette lel, mielőtt eltudtam volna köszönni. Bunkó egy gyerek...
Elmondtam Louis-nak a történteket, mire Ő is csodálkozott. Niall eléggé bekavart, szóval tett valamit vele. Ha megölte, nem érdekel, hogy Ő ki is de akkor élni tovább nem fog!
Ajtaja zárva volt, semmi kopogásra nem jött ki. Ideges lettem, így egy hirtelen mozdulattal betörtem az ajtót. Mire az az ablaknak ütközött. Épp egy bőröndbe pakolt, de felé tornyosultunk és abba hagyta.
- Hol van Elli? - kérdeztem.
*Elli szemszöge*
Fáztam. Kimerült voltam, összetört és ideges. Harry testének a melegére vágytam, a védelmező karjaira. Bár tudtam, hogy miattam se lenne mindig aranyos és nyugodt, hanem inkább vad és dühős. Nem akar álarcot viselni. Szemeimet nem bírtam nyitva hagyni, csak becsukódni akartak. Nem tudtam magamat irányítani. Rájöhettem valamire, amíg lementem úgymond alfába. HARRY-T MINDENNÉL JOBBAN SZERETEM, LEGYEN AKÁR EGY...GYILKOS IS. Könnyeim hullani kezdtek, s arcomat a kezembe temettem. Minden fekete lett, a pulcsimon egy nagy fekete folt rakoncátlankodott. Szembetűnő volt, a fehéren a fekete. Felkeltem, hogy megtöröljem vele az arcomat, mire a szél kikapta a kezemből. A srácok háza felé repült, nem esett le. A szél egyenletesen vitte, a nem nehéz szövetett. Vissza ültem a fákhoz, egy kicsit beljebb. Niall nem tud felelősséget vállalni, így ha én vámpír lennék és egyklán vezetője egyenesen megtiltanám neki, hogy családot alapítson. Harry testének közelségére vágyom, hogy ezt neki is felvázolhassam. Itt minden üres, és hideg. Míg Harry érzelmes is tud lenni, és a teste meleg. De én nem csak ezért szeretem. A független ragaszkodása felém, olyan más mint amit eddig átlagos srácoknál nem tapasztaltam.
*Harry szemszöge*
Újra és újra Niall-nek szegeztem a kérdést, de akkor se volt hajlandó megmondani. Lou a háttérben maradt. Kezemet erősen szorítottam, lett már volna olyan aki ebben a helyzetben megrémül tőlem és elfut. Niall rájött, hogy nincs tovább mint fokoznia így kinyitotta a száját és mindent elmondott.
- Legyen csak hozzám ne érj! - kiabált. - Elli elakart menni így én is elkísértem, az erdőbe. Egy kicsit szórakoztunk, futottam vele az erdőben. Amikor hirtelen Lucy jelent meg. Felkaptam és elkezdtem vele futni, egészen fel az egyik hegyre. Lucy útól ért minket, s Elli-vel kiegyeztek valamiben. Majd megkértem a csajodat valamire, de ő egy határozott nemet mondott. Nagyon felhúztam magam és...
- Mi a sz*rt csináltál te vadbarom? - kiabáltam rá, egy hajszálon múlt, hogy megüssem.
- Fent hagytam azon kib*szott hegyen! Most örülsz?! - nem bírtam dühömmel, fogaimat megmutatva támadtam rá, míg Ő elfutott volna, de kigáncsoltam. A földön fekvő Niall meghúzta a lábamat, s arcra estem. Felkelt, mire én is és hátba rúgtam. Ráesett Lou-ra, aki először lefogta, de aztán a falba csapott így kénytelen volt elengedni őt. Megfogta a vállamat és hasba térdelt, de nem rogytam össze. Kezemmel az orrát vettem célba, elugrott és Lou arcát ütöttem meg. Ő csak pislogott párat, majd közénk állt, s erős szorítással lefogta a kezeinket. Néha megfeledkezünk arról, hogy Ő hatalmas erőkkel bír. Mégis megrezzenés nélkül álltunk előtte.
- Nyugodjatok már le! - lenézett a földre, de nem amiatt mert feladatot akart nekünk adni hanem azért mert valami a lábára esett. Egy anyag volt, nagy fekete folttal. Biztos a nyitott ablakon fújta be a szél. Várjunk csak...
- Niall, Elli ma ezt viselte? - kérdeztem, mire csak bólintott. A lány tele sírta a pulcsiját. Kiugrottam az ablakon, s a hegy irányába mentem. Csak nem tudtam, hogy melyik irányába. A házunkat négy hegy határolja. A lábaim egyre gyorsabbak lettek, s már az erdő mélyében voltam. Ha a pulcsiját elfújta a szél akkor annak a közelében lehet, hogy kifog hűlni. Nem akarok kockáztatni csak gyorsítani a tempómon. Már bele éltem magam abba, hogy mi lesz ha nem éli túl. Akkor én is meghalhatok, hisz 2 napja nem öltem embereket, éhes vagyok. Már csak az Ő vére táplálhat. Amikor a hegy lábához értem, megálltam és föl néztem a hegyre. Hatalmas nagyobb mint amire valaha is emlékeztem, feltettem az egyik lábamat, majd a másikat és lassan haladtam fölfele egy kicsit félelmetes volt ahogy haladtam fölfele, de le is zuhanhattam volna meg se sérültem volna, maximum lett volna pár sebem. Néha-néha kiálló fadarabokba kapaszkodtam amik kiestek, én pedig majdnem le. Amikor felértem azt hittem felrobbanok, rossz hegyre másztam fel.
- P*csába! - dobtam le egy egész fát a mélybe, miután kicsavartam. A fa után ugrottam, s pillanatokon belül már a másik hegy irányába rohantam, ami viszonylag közel volt. Futottam és itt már gond nélkül tettem meg első lépéseimet lefele. Ahogy néztem fel, ahogy omladoztak a sziklák, ahogy a szívem nem dobogott...
Csak érezni akartam a karjaimban, hogy biztonságban legyen, hogy tudja, hogy rám számíthat. Hogy vagyok neki. Amikor kezemet a sima felületre, vagyis a hegy tetőre tettem, vettem egy nagy levegőt, majd felpattantam. Megláttam. Megláttam Őt, ahogy egy fa tövében alszik, s várja a halált, a megsemmisülést. Lassan közeledtem felé, nem akartam felébreszteni olyan aranyosan aludt. De így közben az életével játszom, hogy hagyom a hidegben. Egyik kezemet a lába alá tettem, a másikat pedig a keze alá. Nem kelt fel. Éreztem jéghideg testét, ahogy az én forróságomhoz ér. Megnyugodtam, hogy velem van. Mindennél jobban magamhoz szorítottam majd leugrottam a hegyről egy huzamban. Tartottam, hogy ne essen ki a karjaim közül, majd úgy mint egy macska talpra estem. Amikor elkezdtem sétálni haza fele, beszédet hallottam. Lenéztem rá, és szemeit nyitogatta.
- H-Harry? - látása nem lehetett tiszta, és a gondolatai sem.
- Itt vagyok. - pusziltam meg a homlokát, s fürtjeimmel megcsikiztem. Érezte a jelenlétemet.
- Miért jöttél értem? - kérdése egy kicsit fájt, hogy nem számított volna rám. Letérdeltem az avarba, majd szemeimet az övébe "fúrtam". Tekintetünk lángolt, ahogy az is, hogy szeretem.
- Szeretlek. Ezt soha se feledd. - suttogtam.
- Harry! Jól vagytok? - kiabált Lou, mire én csendre intettem. Elli visszaaludt.
- Istenem. Hát még él. - mosolygott, majd rám nézett.
- Louis...szeretem őt.
- És Ő is téged! Aranyosak vagytok haver! - nevetett. - De most menjünk haza! - mondta. Felkeltem és elindultunk haza. Elli súlya nem jelentett gondot, könnyen vittem az apró testét. Csak még nem tudtam, hogy itt még nincs vége.
Lehunytam a szemem és pörgött az agyam, hogy mit tehetnék, de be kellett látnom semmit.
Végleg magamba zuhantam, s vártam, hogy kihűljek.
*Niall szemszöge*
Amikor leugrottam a szikláról, tudatosult bennem Elli üzenete. Harry engem nem bánthat, még akkor sem ha nagyobb erőkkel bír mint én. Ebben a családban én vagyok az aki, egyszer irányító lesz. Külön családot nyithatok, hisz én vagyok Lou úgymond utódja. De most mégis...egy szörnyeteg vagyok. Hogy szerezzek boldogságot ha tönkre teszek egy másikat? Köveket kezdtem rugdosni, mire az egyiket neki rúgtam a hegynek, az meg egyenesen lecsapott rám. Igen jól hasba vágott, de mégsem hagyott bennem, s rajtam mély nyomott. Szerencsétlen vagyok. Hirtelen vér szagot éreztem, s megfordultam. Már közel voltam az úthoz ami a házunkhoz vezetett, így gyorsítottam majd kicsaptam az erdőből. Kendall volt az, aki céltudatosan ment előre. Amikor meglátott egy kicsit meglepődött, de végül pacsiztam vele.
- Héj, Niall. Elli otthon van? - kérdezte vigyorogva.
- Öhm...khm...nincsen. Bement a belvárosba Eleanor-ral. Csak éjszaka jönnek haza. - hazudtam. Hazudtam a szemébe, de közel voltam ahhoz, hogy megtámadjam. Először is azért mert miatta csak nagyobb bajom lesz, másodszorra pedig azért mert ha rákérdezz Eleanor-nál akkor az egész ház tudni fogja. Tényleg. Eleanor-t már egy jó ideje nem láttuk. Ő hova tűnhetett?
- Mármint plázázni? - kérdezett vissza.
- Igen. - vágtam rá.
- Furcsa. Ez Elli-re nem vall. Ő nem olyan plázacica féle aki szeret shoppingolni. Ő inkább sportol, vagy szórakozik a haverjaival. De ez nem Ő.
- Hát az emberek változnak. - ütöttem vállba kissé erősen. Kendall nagyon furcsán nézett rám majd, elköszönt. Többször vissza nézett rám, majd eltűnt a messzeségben. Én pedig közeledtem a házunkhoz.
*Harry szemszöge*
Amikor felállítottuk az új ágyunkat, mindenki más irányba ment. Liam elment Danielle Peazer-ért, aki Li kiválasztottja, de olyan szerencsések mint Lou és Eleanor: szerelmesek. Én és Elli viszont nem tudjuk mit akarunk. Ha megakarom tartani a bizalmát akkor minden viszonynak végett kell vetnem Lucy-val. Ehhez Louis és Lucy családjának is az engedélyére van szükségem. Lou épp a darabokat jobban összetörte majd eltette télire, hogy legyen valami amivel akkor tudunk fűteni. Zayn pedig nos...Zayneskedett. A tükörben nem láthatta magát, de mégis mindig tökéletes volt a sérója. Niall állítólag elment magát edzeni, legalább is a többiek szerint. Elli pedig...nos Elli eltűnt. Rossz érzetem lett, bajt éreztem. Olyan furcsa volt minden, ez a helyzet. Elli-t még nem láttam eltűnni. Nem szokott ilyet tenni, mióta az történt nem szeret egyedül mászkálni. Kimentem a konyhába, s láttam, hogy elpakolt, szóval elment. Lou bejött majd kivett a hűtőből egy üveg vért. Úgy mint én kellemesen iszogatta, ízlelte. Lehet, hogy Elli-nek ez már egy kicsit sok?
- Nem láttad Elli-t? - kerestem Louis-n keresztül.
- Azóta nem mióta, elkezdtük felállítani az ágyat. Apropó neked nem csak az állt fel legutóbb! - itt olyan síró-, röhögőgörcsöt vágott le mint amit még nem láttam. A padlóra is leesett, de továbbra is csak nevetett. Én a konyhapultnak támaszkodtam, mire láttam az ablakon, hogy Niall érkezik. Berontott a házba, s nekidőlt a becsukott ajtónak. Azt hitte nem vagyunk itthon.
- A francba! - szitkozódott majd felrúgta az esernyőtartót amiből az esernyők mindenhova elgurultak. Az egyik majdnem a konyhába gurult, mire belerúgott amikor oda ért. A "repülő" esernyő, megütötte a földön fekvő Lou-t, mire Ő gyorsan komoly arcot vágott, s felpattant. Niall zavartnak tűnt, mint aki nem tudja magát irányítani. Eléggé kezdő vámpírnak számít, de Ő Louis utódja. Nem bánthatjuk, de ha megtesszük bajunk lesz. Lou miatt lett itt mindenki vámpír, az egész One Direction vámpírokból áll. Csak az helyzet, hogy mi, Eleanor, Danielle, Perrie és Elli tudja, hogy mi kik is vagyunk. Össze szedtem a szöszi helyett az esernyőket, majd próbáltam őket úgy elhelyezni, hogy ne dőljenek fel, nehogy valahol nagyobb legyen a súly, majd nála is érdeklődtem Elli-ről.
- Ha már megnyugodtál akkor megtudnád mondani, hogy hol találom Elli-t? - kérdeztem tőle, de csak nehezen akart rám figyelni. Amikor megértette a kérdésem, nehezen akart bármit is kinyögni.
- Ha jól tudom elment Kendall-al, de vele az előbb találkoztam, s egyedül volt. - mondta.
- Lou! Kendall számát Elli a hűtőre tette? - kérdeztem, mire bólintott, s megitta az italát. A telefonunkat a kezembe vettem, majd elkezdtem tárcsázni a számot. Kicsöngött, s olyan három sípolás után fel is vette, s én pedig ideges lettem. Niall pedig felfutott.
- Haló?! - szólt a telefonba.
- Szia, Kendall! - fogtam meg izzadt homlokom. - Harry vagyok.
- Oh, szia! Miben segíthetek? - kedveskedett.
- Elli véletlen nincs veled? - kérdeztem.
- Nem, sőt! Ma amikor elakartam menni hozzátok, össze futottam a szőke gyerekkel...öhm Niall-el! Rajta kerestem, de azt mondta, hogy elment plázázni Eleanor-ral. Furcsán viselkedett, míg én tudtam, hogy Elli nem ilyen. De várj csak...Niall mondta, hogy Elli velem volt?
- Nem pont ezt mondta, de valami ilyesmi volt. - vakartam meg a tarkómat, s izzadni kezdtem jobban.
- Mást nem tudok, haver. - itt egy kis szünetet tartott. - Ja és Nessával se lehet, mert Ő velem van! Ne haragudj de mennem kell! Szia, majd ütközünk! - tette lel, mielőtt eltudtam volna köszönni. Bunkó egy gyerek...
Elmondtam Louis-nak a történteket, mire Ő is csodálkozott. Niall eléggé bekavart, szóval tett valamit vele. Ha megölte, nem érdekel, hogy Ő ki is de akkor élni tovább nem fog!
Ajtaja zárva volt, semmi kopogásra nem jött ki. Ideges lettem, így egy hirtelen mozdulattal betörtem az ajtót. Mire az az ablaknak ütközött. Épp egy bőröndbe pakolt, de felé tornyosultunk és abba hagyta.
- Hol van Elli? - kérdeztem.
*Elli szemszöge*
Fáztam. Kimerült voltam, összetört és ideges. Harry testének a melegére vágytam, a védelmező karjaira. Bár tudtam, hogy miattam se lenne mindig aranyos és nyugodt, hanem inkább vad és dühős. Nem akar álarcot viselni. Szemeimet nem bírtam nyitva hagyni, csak becsukódni akartak. Nem tudtam magamat irányítani. Rájöhettem valamire, amíg lementem úgymond alfába. HARRY-T MINDENNÉL JOBBAN SZERETEM, LEGYEN AKÁR EGY...GYILKOS IS. Könnyeim hullani kezdtek, s arcomat a kezembe temettem. Minden fekete lett, a pulcsimon egy nagy fekete folt rakoncátlankodott. Szembetűnő volt, a fehéren a fekete. Felkeltem, hogy megtöröljem vele az arcomat, mire a szél kikapta a kezemből. A srácok háza felé repült, nem esett le. A szél egyenletesen vitte, a nem nehéz szövetett. Vissza ültem a fákhoz, egy kicsit beljebb. Niall nem tud felelősséget vállalni, így ha én vámpír lennék és egyklán vezetője egyenesen megtiltanám neki, hogy családot alapítson. Harry testének közelségére vágyom, hogy ezt neki is felvázolhassam. Itt minden üres, és hideg. Míg Harry érzelmes is tud lenni, és a teste meleg. De én nem csak ezért szeretem. A független ragaszkodása felém, olyan más mint amit eddig átlagos srácoknál nem tapasztaltam.
*Harry szemszöge*
Újra és újra Niall-nek szegeztem a kérdést, de akkor se volt hajlandó megmondani. Lou a háttérben maradt. Kezemet erősen szorítottam, lett már volna olyan aki ebben a helyzetben megrémül tőlem és elfut. Niall rájött, hogy nincs tovább mint fokoznia így kinyitotta a száját és mindent elmondott.
- Legyen csak hozzám ne érj! - kiabált. - Elli elakart menni így én is elkísértem, az erdőbe. Egy kicsit szórakoztunk, futottam vele az erdőben. Amikor hirtelen Lucy jelent meg. Felkaptam és elkezdtem vele futni, egészen fel az egyik hegyre. Lucy útól ért minket, s Elli-vel kiegyeztek valamiben. Majd megkértem a csajodat valamire, de ő egy határozott nemet mondott. Nagyon felhúztam magam és...
- Mi a sz*rt csináltál te vadbarom? - kiabáltam rá, egy hajszálon múlt, hogy megüssem.
- Fent hagytam azon kib*szott hegyen! Most örülsz?! - nem bírtam dühömmel, fogaimat megmutatva támadtam rá, míg Ő elfutott volna, de kigáncsoltam. A földön fekvő Niall meghúzta a lábamat, s arcra estem. Felkelt, mire én is és hátba rúgtam. Ráesett Lou-ra, aki először lefogta, de aztán a falba csapott így kénytelen volt elengedni őt. Megfogta a vállamat és hasba térdelt, de nem rogytam össze. Kezemmel az orrát vettem célba, elugrott és Lou arcát ütöttem meg. Ő csak pislogott párat, majd közénk állt, s erős szorítással lefogta a kezeinket. Néha megfeledkezünk arról, hogy Ő hatalmas erőkkel bír. Mégis megrezzenés nélkül álltunk előtte.
- Nyugodjatok már le! - lenézett a földre, de nem amiatt mert feladatot akart nekünk adni hanem azért mert valami a lábára esett. Egy anyag volt, nagy fekete folttal. Biztos a nyitott ablakon fújta be a szél. Várjunk csak...
- Niall, Elli ma ezt viselte? - kérdeztem, mire csak bólintott. A lány tele sírta a pulcsiját. Kiugrottam az ablakon, s a hegy irányába mentem. Csak nem tudtam, hogy melyik irányába. A házunkat négy hegy határolja. A lábaim egyre gyorsabbak lettek, s már az erdő mélyében voltam. Ha a pulcsiját elfújta a szél akkor annak a közelében lehet, hogy kifog hűlni. Nem akarok kockáztatni csak gyorsítani a tempómon. Már bele éltem magam abba, hogy mi lesz ha nem éli túl. Akkor én is meghalhatok, hisz 2 napja nem öltem embereket, éhes vagyok. Már csak az Ő vére táplálhat. Amikor a hegy lábához értem, megálltam és föl néztem a hegyre. Hatalmas nagyobb mint amire valaha is emlékeztem, feltettem az egyik lábamat, majd a másikat és lassan haladtam fölfele egy kicsit félelmetes volt ahogy haladtam fölfele, de le is zuhanhattam volna meg se sérültem volna, maximum lett volna pár sebem. Néha-néha kiálló fadarabokba kapaszkodtam amik kiestek, én pedig majdnem le. Amikor felértem azt hittem felrobbanok, rossz hegyre másztam fel.
- P*csába! - dobtam le egy egész fát a mélybe, miután kicsavartam. A fa után ugrottam, s pillanatokon belül már a másik hegy irányába rohantam, ami viszonylag közel volt. Futottam és itt már gond nélkül tettem meg első lépéseimet lefele. Ahogy néztem fel, ahogy omladoztak a sziklák, ahogy a szívem nem dobogott...
Csak érezni akartam a karjaimban, hogy biztonságban legyen, hogy tudja, hogy rám számíthat. Hogy vagyok neki. Amikor kezemet a sima felületre, vagyis a hegy tetőre tettem, vettem egy nagy levegőt, majd felpattantam. Megláttam. Megláttam Őt, ahogy egy fa tövében alszik, s várja a halált, a megsemmisülést. Lassan közeledtem felé, nem akartam felébreszteni olyan aranyosan aludt. De így közben az életével játszom, hogy hagyom a hidegben. Egyik kezemet a lába alá tettem, a másikat pedig a keze alá. Nem kelt fel. Éreztem jéghideg testét, ahogy az én forróságomhoz ér. Megnyugodtam, hogy velem van. Mindennél jobban magamhoz szorítottam majd leugrottam a hegyről egy huzamban. Tartottam, hogy ne essen ki a karjaim közül, majd úgy mint egy macska talpra estem. Amikor elkezdtem sétálni haza fele, beszédet hallottam. Lenéztem rá, és szemeit nyitogatta.
- H-Harry? - látása nem lehetett tiszta, és a gondolatai sem.
- Itt vagyok. - pusziltam meg a homlokát, s fürtjeimmel megcsikiztem. Érezte a jelenlétemet.
- Miért jöttél értem? - kérdése egy kicsit fájt, hogy nem számított volna rám. Letérdeltem az avarba, majd szemeimet az övébe "fúrtam". Tekintetünk lángolt, ahogy az is, hogy szeretem.
- Szeretlek. Ezt soha se feledd. - suttogtam.
- Harry! Jól vagytok? - kiabált Lou, mire én csendre intettem. Elli visszaaludt.
- Istenem. Hát még él. - mosolygott, majd rám nézett.
- Louis...szeretem őt.
- És Ő is téged! Aranyosak vagytok haver! - nevetett. - De most menjünk haza! - mondta. Felkeltem és elindultunk haza. Elli súlya nem jelentett gondot, könnyen vittem az apró testét. Csak még nem tudtam, hogy itt még nincs vége.
2013. június 1., szombat
13. fejezet
Niall gond nélkül kapaszkodott a falon, míg szemeimet az első másodpercekben csukva tartottam. A sziklák porladoztak, törtek, ropogtak. Tökéletesen mászta a sziklákat, kisebb mélyedésekbe pillanatokra állt meg. Ez a hegy magasabb mint amilyennek látszik, de Niall bátorsága is több mint az egy ember hinné. A vaj színű sziklákba, néha beleolvadt a srác haja. Nagyobb darabok törtek le mint a kettőnk feje együtt véve, de ez sem állította meg. Csak rohant fölfele.
- Állj! - szóltam, de csak futott tovább. - Kérlek!
- Megakarsz halni? - kérdezte.
- Nem. De legalább abba a kis résbe üljünk le! Könyörgöm...rosszul vagyok! - kérleltem, de ezúttal hallgatott rám. Lecsúsztam a hátáról, mire Ő óvatosan nézett körbe-körbe kifele. Le-föl, jobbra-balra. Épp, hogy kipihenhettem magam, a szöszi újra felkapott. Azzal az ajak mozgással, hogy: "Lucy érzi a véred illatát...". Nem mondta ki, de leolvastam a szájáról. Lenézett, majd "lazán" felkapaszkodott a legkisebb részekbe is, benyúlt minden olyan helyre ahova tudod, hogy följebb jussunk. Hirtelen Lucy gyorsabb lett (ezt a kövek omlásából ítéltem meg és jól is gondoltam) és futott föl a hegy tetejére. Tudta, hogy Niall nehezebben tudna lemenni, mit föl jönni. Ezért akarta megvárni, hogy mi is föl érjünk. Nem volt más választásunk, csak fel és szembe nézni a félelemmel. Vagyis a félelem csak az én részem volt, Niallé a bátorság. Lucy már föl ért, de előttünk még voltak méterek. Niall rossz kőhöz nyúlt, ami kiesett a helyéről, s majdnem eltalált. Vissza estünk, s megkapaszkodott egy kiálló darabban. Egy kezével próbált minket vissza húzni, s már annyira közel voltunk, hogy lehetett hallani Lucy kárörvendő nevetését. Egy kézzel húzott minket vissza, s a kiesett kő helyére nyúlt, majd később abba bele is lépett. Lelassult; ez egy kicsit őt is meghökkentette. Amikor az utolsó résbe kapaszkodott, én nyeltem egy nagyot, majd szembe akartam nézni Lucy-val. Tisztázni a valóságot, és az érzelmeinket Harry iránt. Niall ledobott (szó szerint) a hátáról, de a csaj továbbra is csak magabiztosan állt a hegy szélén.
- Lu, kérlek...ne bántsd! Tudod, hogy mit kockáztatsz vele, Harry-t... - amint kimondta azt a nevet, felkapta a fejét, s neki ment volna Niallnek, de ő továbbállt. Lu majdnem leesett, de fogait megvillogtatva nézett ránk vissza.
- És ha életben hagyom? Harry akkor is hozzá ragaszkodik! - üvöltötte.
- És ha... - amint megszólaltam, azzal a tekintetével amivel rám nézett ölni tudott volna.
- Folytasd csak! - mondta Nialler.
- Csak kérlek beszéljünk mint...ember a...vámpírral... - mondtam, mire Ő hosszas gondolkodóba esett. Majd bólintott. Huh, nem hittem volna, hogy erre a csajra lehet hatni.
- Menj hozzá Harry-hez. Folytasd a kis viszonyodat vele, törjetek össze számtalan ágyat...nem érdekel. Viszont amíg engem meg nem támad egy vámpír, Harry nem iszik túl sokat a véremből vagy egyszerűen nem halok meg...addig csak hagy szeressem őt! Hagy öleljem, hagy csókoljam, hagy érezzem a védelmét! - nehezen mondtam ki ezek, s már könnyek között voltam. Niall megsimogatta a hátam, de ekkor még nem tudtam, hogy neki is hátsó szándéka van. Őszintén Lu is döbbenten nézett rám.
- Nos. Mivel érzelem nem igazán köt hozzá, csak a szex. - harapta meg a száját óvatosan. - Legyen. Azt csinálsz vele amit akarsz. Csak ne fáraszd le nagyon. - mosolygott, mer tudta, hogy Harry tele van energiával. - Elli...Niall...örülök, hogy ezt tisztázni tudtuk! - 100%-ig biztos voltam abban, hogy Lucy most ugrott le egy több méter magas hegyről. Csak simán és...sértetlenül érhetett le. Elgondolkodtam azon, hogy pontosan mit is mondtam neki. Mit ígértem, mit tettem. Niall keze lekerült a hátamról, s csak ennyit mondott:
- Ez meleg helyzet volt! - jelentette ki.
- Csak ennyi? Neked lehet, hogy ez már móka, de nekem az életemmel játszottál de vadbarom! - ütöttem meg, mire elkapta a kezemet. Az a szorítás. Még úgy mond "tanuló" volt, de éreztem, hogy ereje napról-napra nagyobb.
- Az is móka lenne ha megennélek? - kérdezte, mire én megfagytam. Nem válaszoltam, be láttam, hogy az Ő élete sem igazán vidám...
- Sajnálom. - bólintottam, de nem engedett el.
- Tudod, hogy hogy teheted jóvá? - kérdezte, de én csak értetlenül néztem rá. Azt hittem, hogy valami jóval közelebbi kapcsolatot szeretne velem...de hála az égnek nem.
- Mond.
- A barátnőd, Nessa. Na, Ő igazán...dögös és bájos. Nincs kedved össze hozni minket? - erre a válaszom egyértelmű volt.
- NEM! Felőlem megölhetsz, leszúrhatsz, ledobhatsz de egy biztos az Ő életét nem fogod pokollá tenni! - kiabáltam.
- Hmm, ledobni? Nem is rossz ötlet! - ezzel megfogta a nyakamat és a hegy szélére lökött, de nem engedett el. Tudta, hogy mit kockáztat, tudta, hogy mit veszíthet. Egy bizalmat. Levegőért kapkodtam, a hamar megesett rajtam a szive, de én meg majdnem leestem amikor elengedett. Niall befolyásolhatóbb mint Harry.
- M-miért ilyen fontos ez neked? - kérdeztem.
- Tudod milyen régóta figyelem? Olyan sok közös van bennünk, olyan más. Néhány nap múlva megyek a tanácshoz, hogy megmondják a kiválasztottam nevét. Én csak megakarom erősíteni, hogy Ő legyen az. Csak Ő. És, hogy talán szerelembe essünk... - őszinte volt, de ez egy egyértelmű nem. A legjobb barátnőmet ilyen veszélynek nem teheti ki.
- Niall...nem. Ő egy extra fontos személy nekem. Soha nem akarom, hogy azon menjen keresztül mint én. Kérlek érsd meg. - sírva könyörögtem neki, hogy megértsen; de kőszive volt. Nem volt gyenge érzése, csak egy valami. Amit Ő eldönt annak úgy kell lennie, különben valaki megjárja. Ebben az esetben én vagyok. Egy kisvárosi lány, aki mindig is átlagos életet akart, de ez soha sem jött össze. Főként nem mostanában.
- És mi vagyok neked?
- Egy vámpír. Aki csak magára gondol. Mint egy Lucy, csak srácban. - szavaim nem estek jól neki, főként, hogy szembesítettem a valósággal. Rá kellett jönnöm, hogy Niall-nek van egy sötét oldala. Aki most kibújt, mint a szög a zsákból. Vagyis a vámpír a koprosójából...
- Akkor tudod mit? Szenvedj, halj meg egyedül. - közeledett a hegy végéhez.
- Most meg mit akarsz? - kiabáltam.
- Halj meg, Elli! - kiabálta, majd leugrott. Ott hagyott engem egyedül, védtelenül. Utolsó mondata, minden másodpercben a fejemben volt.
Hát Elli, most tényleg meghalsz...nem tudtam feldolgozni. A széléhez léptem, s lenéztem. Niall egy ovódáshoz hasonlított.
- Remélem Harry megöl! - kiabáltam le. Nem gondoltam volna, hogy valaha ezeket a szavakat bánni fogom.
2013. május 25., szombat
12. fejezet
A nap sütött be az ablakon, miközben a madarak csicseregtek, ma kivételesen szép idő volt. Ebben az országban nem igazán vagyunk hozzá szokva ehhez, de szerintem jó napom lesz. A teámat kevergettem, miközben ajtó nyitódást hallottam. Nem figyeltem, hogy kik azok így zavartalanul folytattam a reggelim készítését. Vagyis majdnem zavartalanul, hisz drága barátaim állítottak be az éjszakai életük után. Egy kicsit furcsa, hogy minden este lelépnek szinte, de nekik biztos jó érzés. Mind a négyen integettek, mire én csak egy pillanatra felnéztem. Mindannyian koszosak voltak, de nem tűntek fáradtnak. Jó lehet egyes dolgok miatt vámpírnak lenni. Niall olyan vámpír még, aki abban az időszakában van, hogy bármilyen kaja jól lakatja, így máris pár kekszet ropogtatott. Míg a többiek csak leültek, s néztek ki a fejükből. Én elkezdtem enni a reggelimet, mire Harry a szokásosnál is lassabban, közlekedett a konyhában. Amikor a hűtőhöz ért, a srácoknak a szájuk is tátva maradt a látványtól, hisz Harry-n csak egy nadrág volt, s hátát szabadon láthatták. Hirtelen elfordultam a másik irányba, mire nevetést hallottam. Harry mellém sétált, s egy nagy mosolyt villantott, amitől legbelül elolvadtam. Vért (igen azt...) öntött magának egy pohárba, biztos azért mert este nem ment el a srácokkal, s neked pedig még nem akar fájdalmat okozni. Niall törte meg a csendet.
- Itt járt Lucy vagy egy sün megtámadott? - röhögött, s célzott a srác hátán lévő karmolásokra amit az éjszaka én okoztam, szex közben. Lou is felnevetett, sőt Liam se és Zayn se maradt ki a buliból. Lou hirtelen komoly arca váltott, majd megkérdezte.
- Ti lefeküdtetek? - erre a kérdésre már Harry is megfordult, aki épp véres száját törölte meg, én pedig egy "centire" voltam attól, hogy el ne kezdjek öklendezni. Niall volt ebben a témában a legizgatottabb, s elsőként rohant abba a szobába ahol este voltunk Harry-vel. Biztos onnan vette, hogy ott voltunk, hogy a pizsamám egyik fele kilógott az ajtón. Hirtelen megint elröhögte magát, majd mindenki utána ment. Harry-vel gyorsan néztünk egymásra majd, elindultunk a szobába. Őszintén én nem láttam sokat szóval, gyorsan félrehúztam az egyik függönyt. Az ágy meg volt törve, kettő lába is. Nem akartam elhinni, nem hittem volna, hogy ez igaz. Harry is érdekesen nézte, a már használhatatlan ágyat. Elgondolkoztam azon, hogy miért nem éreztem...egész végig a karjaiba tartott, ő volt nekem az úgy mond takaróm aki melegít. De neki egy törés meg se koccanhat.
- Hát nem sün volt... - szólalt meg Liam. - De majd legközelebb azzal is kipróbálhatnád. - ütögette vállba Harry-t, röhögőgörcs közepette.
- Gyere Liam! Rakjunk össze egy másik ágyat! - szólt Zayn, majd kimentek.
- Nektek mindenből van utánpótlásotok? - kérdeztem, Louis-hoz fordulva.
- Még jó, hogy amennyi dolgot mi összetörünk.
- Szóval Eleanor sokat szeret veled mozogni! - nevettem most már én is. Lou egy kicsit elpirult, majd hirtelen egy nagy törést hallottam. Niall ráugrott az ágyra ami csak jobban összetört. Majd Harry is egy hatalmasat belerúgott, s csak jobban szét esett.
- Ez mire jó? - kérdeztem.
- Minden összetört tárgyal ezt csináljuk. Olyan egy fajta feszültség levezetésnek is jó, ja meg arra is, hogy ne keljen kicipelni. Lehet, hogy erősek vagyunk, de mi is szeretünk sok dolgot lazán megoldani. - mondta Niall.
- Ez neked laza? Három vámpír egy ágyat rugdos? - nevettem.
- Kipróbálod? - kérdezte Harry.
- Már megtettem. Este összetörtük! - mentem ki a szobából. Liam és Zayn egy nagy dobozt cipeltek be, én pedig hirtelen megszólítottam Liam-et.
- Héjj, majd megnéznéd a sebemet? - kérdeztem felé fordulva. Megálltak majd letették a dobozt az ajtó elé, pontosan, s hirtelen egy koccanást hallottunk, majd Niall és Lou nevetését. Harry szabályosan neki ment az új ágynak, de úgy látszik, hogy most annyira elvolt lazulva, hogy simán elesett. Mi nem láttunk semmit, de Nouis nevetéséből ítélve tényleg humoros lehetett.
- Le szetted már a kötést vagy nézted már meg? - kérdezte. Míg Zayn bontogatta a nagy dobozt.
- Nem, nem szeretném látni... - mondtam.
- Fáj? - kérdezte.
- Meglepő de nem. - mondtam, majd Leeyum elkezdett mosolyogni.
- Újabb tényt kapsz. Mivel te egy különleges vérű ember vagy, így a sebeit, még a legsúlyosabbak is, egy nap alatt képesek begyógyulni. Mind ez a vérednek köszönhetően! - mondta, majd elkezdte ő is az ágyat kicsomagolni. Vannak olyan dolgok amiket jobb lenne az elején közölni velem...
Vissza mentem a konyhába, hogy rendet csináljak, míg a srácok kidobálják az ablakon az összetört részeket, majd összeteszik az ágyat. Niall állított be a konyhába majd nekem dobott valamit.
- Héjj! Ez a tied! - dobta nekem a pizsamámat, egy kisebb mosollyal.
- Kösz...majdnem kidobtátok az ablakon ugye? - kérdeztem.
- Nem, nem...de... - nézett a földre. Nevettem, majd az előszobába lévő szennyes kosárba dobtam. Niall engem nézett, ami furcsa volt mert ezt inkább Harry-től szoktam meg. Ha Harry látná Niall tekintetét már megtámadta volna. A kínos csendet, az ágy egyik darabjának a kidobása szakította meg. A szoba előtt lévő szemetet össze söpörtem, ki dobtam, feltöröltem. Nialler viszont még mindig csak nézett. A kuka tele volt, így kivittem a szemetet. A srácoknak viszont az ágy összerakása gondot jelentet. A garázsba mentem, hogy kidobjam a szemetet, mire Niall még mindig utánam jött.
- Mit szeretnél? - kérdeztem.
- Nincs kedved egy kicsit kirándulni? - mosolygott.
- Harry...nem örülne neki... - motyogtam.
- Ugyan már. - nevetett. Hirtelen vett a karjaiba, s rohant velem az erdőbe. Az erdő. Ez volt az a hely, ahol a leghalkabb zajtól is megijedek, ahol az állatok félelmetesek, ahol a mókusok elő szeretettel ugrálnak. Itt eléggé párás az idő, s néha fullasztó is. Pillanatok alatt tett le, majd tűnt el. Zavarodottan néztem körbe, s hirtelen egy ág reccsenését hallottam. Megfordultam, majd ott állt előttem egy csokor virággal. Azt azért tisztázzuk, hogy az itteni mező az erdőtől kilométerekre van. Bár egy vámpírnak ez a távolság nem lehet gond. Bár ők mások. Tartózkodóak, megtudják magukat állítani mielőtt eldöntenék, hogy megakarják-e ölni vagy sem. Az én esetemben ez egy 100%-os nem, az öt srác részéről. Bár Lucy-nál ez egy 100%-os igen.
- Megbocsájtottál Harry-nek? - kérdezte. Egy kicsit hezitáltam a válasz adáson.
- Nem. Nem teljesen.
- Ugye nem akarsz Harry-vel úgymond játszani? Már mint, hogy nem akarod egy darabig húzni az agyát ugye? - kérdezte.
- Miért mi lenne akkor? - ijedtem meg.
- Maradjunk annyiban, hogy akárki is legyél a szemében, megölne. - az utolsót s a fülembe súgta, mire az egész testem megremegett. De nem csak emiatt, egy alakot láttam elfutni a fáknál aki kivételesen, nem a szöszi srác volt.
- Niall... - szorítottam meg a karját. - Nem kellene elmenni? - kérdeztem. Újabb rohanást véltem felfedezni, de alakja vékony volt. Haja hosszú...a k*rva életbe, Lucy nem tudna egyszerűen megtámadni? Eszembe jutott, hogy Niall nem mindenféleképpen tudna megvédeni, mert Lucy sokkal erősebb nála. Egyenlőre.
- Most eltűnünk. - mondta mozdulatlanul, majd felkapott. Egy új rohanás vette kezdetét, míg én teljesen hozzá bújtam. Percekig futhattunk, kisebb megállásokkal. Majdnem kiestem a kezeiből, de végül megoldotta és letett. Össze-vissza nézett, láttam rajta, hogy nem tudja, hogy hol is vagyunk. Eluralkodott rajtam a halálfélelem. Próbáltam Niall-höz bújni amikor, megint megijedtem. De a bújás, felkapás és ismét hihetetlen gyorsaságú rohanás lett. Hozzá kellene szoknom, a szó szerint furcsa tulajdonságaikhoz. Arcomat kivettem Niall mellkasából, majd előre néztem. Egy nagy hegyet pillantottam meg, szürkés sziklákból állt az egész. Nialler egyáltalán nem előre koncentrált, torkom szakadtából kiabáltam neki, de nem ide figyelt. Ha ilyen sebességgel neki megyünk egyikünk sem éli túl. Azt hittem meghalunk, de nem.
Niall gond nélkül kezdett hegyet mászni, míg én a hátára kerültem...
- Itt járt Lucy vagy egy sün megtámadott? - röhögött, s célzott a srác hátán lévő karmolásokra amit az éjszaka én okoztam, szex közben. Lou is felnevetett, sőt Liam se és Zayn se maradt ki a buliból. Lou hirtelen komoly arca váltott, majd megkérdezte.
- Ti lefeküdtetek? - erre a kérdésre már Harry is megfordult, aki épp véres száját törölte meg, én pedig egy "centire" voltam attól, hogy el ne kezdjek öklendezni. Niall volt ebben a témában a legizgatottabb, s elsőként rohant abba a szobába ahol este voltunk Harry-vel. Biztos onnan vette, hogy ott voltunk, hogy a pizsamám egyik fele kilógott az ajtón. Hirtelen megint elröhögte magát, majd mindenki utána ment. Harry-vel gyorsan néztünk egymásra majd, elindultunk a szobába. Őszintén én nem láttam sokat szóval, gyorsan félrehúztam az egyik függönyt. Az ágy meg volt törve, kettő lába is. Nem akartam elhinni, nem hittem volna, hogy ez igaz. Harry is érdekesen nézte, a már használhatatlan ágyat. Elgondolkoztam azon, hogy miért nem éreztem...egész végig a karjaiba tartott, ő volt nekem az úgy mond takaróm aki melegít. De neki egy törés meg se koccanhat.
- Hát nem sün volt... - szólalt meg Liam. - De majd legközelebb azzal is kipróbálhatnád. - ütögette vállba Harry-t, röhögőgörcs közepette.
- Gyere Liam! Rakjunk össze egy másik ágyat! - szólt Zayn, majd kimentek.
- Nektek mindenből van utánpótlásotok? - kérdeztem, Louis-hoz fordulva.
- Még jó, hogy amennyi dolgot mi összetörünk.
- Szóval Eleanor sokat szeret veled mozogni! - nevettem most már én is. Lou egy kicsit elpirult, majd hirtelen egy nagy törést hallottam. Niall ráugrott az ágyra ami csak jobban összetört. Majd Harry is egy hatalmasat belerúgott, s csak jobban szét esett.
- Ez mire jó? - kérdeztem.
- Minden összetört tárgyal ezt csináljuk. Olyan egy fajta feszültség levezetésnek is jó, ja meg arra is, hogy ne keljen kicipelni. Lehet, hogy erősek vagyunk, de mi is szeretünk sok dolgot lazán megoldani. - mondta Niall.
- Ez neked laza? Három vámpír egy ágyat rugdos? - nevettem.
- Kipróbálod? - kérdezte Harry.
- Már megtettem. Este összetörtük! - mentem ki a szobából. Liam és Zayn egy nagy dobozt cipeltek be, én pedig hirtelen megszólítottam Liam-et.
- Héjj, majd megnéznéd a sebemet? - kérdeztem felé fordulva. Megálltak majd letették a dobozt az ajtó elé, pontosan, s hirtelen egy koccanást hallottunk, majd Niall és Lou nevetését. Harry szabályosan neki ment az új ágynak, de úgy látszik, hogy most annyira elvolt lazulva, hogy simán elesett. Mi nem láttunk semmit, de Nouis nevetéséből ítélve tényleg humoros lehetett.
- Le szetted már a kötést vagy nézted már meg? - kérdezte. Míg Zayn bontogatta a nagy dobozt.
- Nem, nem szeretném látni... - mondtam.
- Fáj? - kérdezte.
- Meglepő de nem. - mondtam, majd Leeyum elkezdett mosolyogni.
- Újabb tényt kapsz. Mivel te egy különleges vérű ember vagy, így a sebeit, még a legsúlyosabbak is, egy nap alatt képesek begyógyulni. Mind ez a vérednek köszönhetően! - mondta, majd elkezdte ő is az ágyat kicsomagolni. Vannak olyan dolgok amiket jobb lenne az elején közölni velem...
Vissza mentem a konyhába, hogy rendet csináljak, míg a srácok kidobálják az ablakon az összetört részeket, majd összeteszik az ágyat. Niall állított be a konyhába majd nekem dobott valamit.
- Héjj! Ez a tied! - dobta nekem a pizsamámat, egy kisebb mosollyal.
- Kösz...majdnem kidobtátok az ablakon ugye? - kérdeztem.
- Nem, nem...de... - nézett a földre. Nevettem, majd az előszobába lévő szennyes kosárba dobtam. Niall engem nézett, ami furcsa volt mert ezt inkább Harry-től szoktam meg. Ha Harry látná Niall tekintetét már megtámadta volna. A kínos csendet, az ágy egyik darabjának a kidobása szakította meg. A szoba előtt lévő szemetet össze söpörtem, ki dobtam, feltöröltem. Nialler viszont még mindig csak nézett. A kuka tele volt, így kivittem a szemetet. A srácoknak viszont az ágy összerakása gondot jelentet. A garázsba mentem, hogy kidobjam a szemetet, mire Niall még mindig utánam jött.
- Mit szeretnél? - kérdeztem.
- Nincs kedved egy kicsit kirándulni? - mosolygott.
- Harry...nem örülne neki... - motyogtam.
- Ugyan már. - nevetett. Hirtelen vett a karjaiba, s rohant velem az erdőbe. Az erdő. Ez volt az a hely, ahol a leghalkabb zajtól is megijedek, ahol az állatok félelmetesek, ahol a mókusok elő szeretettel ugrálnak. Itt eléggé párás az idő, s néha fullasztó is. Pillanatok alatt tett le, majd tűnt el. Zavarodottan néztem körbe, s hirtelen egy ág reccsenését hallottam. Megfordultam, majd ott állt előttem egy csokor virággal. Azt azért tisztázzuk, hogy az itteni mező az erdőtől kilométerekre van. Bár egy vámpírnak ez a távolság nem lehet gond. Bár ők mások. Tartózkodóak, megtudják magukat állítani mielőtt eldöntenék, hogy megakarják-e ölni vagy sem. Az én esetemben ez egy 100%-os nem, az öt srác részéről. Bár Lucy-nál ez egy 100%-os igen.
- Megbocsájtottál Harry-nek? - kérdezte. Egy kicsit hezitáltam a válasz adáson.
- Nem. Nem teljesen.
- Ugye nem akarsz Harry-vel úgymond játszani? Már mint, hogy nem akarod egy darabig húzni az agyát ugye? - kérdezte.
- Miért mi lenne akkor? - ijedtem meg.
- Maradjunk annyiban, hogy akárki is legyél a szemében, megölne. - az utolsót s a fülembe súgta, mire az egész testem megremegett. De nem csak emiatt, egy alakot láttam elfutni a fáknál aki kivételesen, nem a szöszi srác volt.
- Niall... - szorítottam meg a karját. - Nem kellene elmenni? - kérdeztem. Újabb rohanást véltem felfedezni, de alakja vékony volt. Haja hosszú...a k*rva életbe, Lucy nem tudna egyszerűen megtámadni? Eszembe jutott, hogy Niall nem mindenféleképpen tudna megvédeni, mert Lucy sokkal erősebb nála. Egyenlőre.
- Most eltűnünk. - mondta mozdulatlanul, majd felkapott. Egy új rohanás vette kezdetét, míg én teljesen hozzá bújtam. Percekig futhattunk, kisebb megállásokkal. Majdnem kiestem a kezeiből, de végül megoldotta és letett. Össze-vissza nézett, láttam rajta, hogy nem tudja, hogy hol is vagyunk. Eluralkodott rajtam a halálfélelem. Próbáltam Niall-höz bújni amikor, megint megijedtem. De a bújás, felkapás és ismét hihetetlen gyorsaságú rohanás lett. Hozzá kellene szoknom, a szó szerint furcsa tulajdonságaikhoz. Arcomat kivettem Niall mellkasából, majd előre néztem. Egy nagy hegyet pillantottam meg, szürkés sziklákból állt az egész. Nialler egyáltalán nem előre koncentrált, torkom szakadtából kiabáltam neki, de nem ide figyelt. Ha ilyen sebességgel neki megyünk egyikünk sem éli túl. Azt hittem meghalunk, de nem.
Niall gond nélkül kezdett hegyet mászni, míg én a hátára kerültem...
2013. május 21., kedd
BT - infók
Sziasztok! Szeretnék pár számomra fontos dolgot leírni nektek! :)
1. Mint látható a 'Nem tetszik' gombok eltűntek a vélemény részből. Ez nem azért van mert én most bevágtam a mérges ne bánts virágot, hanem azért mert egyesek voltak annyira "kedvesek", hogy elolvastak egy fejezetet és ha az nem tetszett nekik alapból az összeset "Nem tetszikelték". Amúgy meg pont nem érdekelne, de ez így lesz június közepéig, hogy csak egy vélemény gomb lesz található.
2. A blogot körülbelül 50. fejezetesre tervezem, és mindegyikbe valami izgalmasat találtam, ki szóval ha tetszik a blog továbbra is maradjatok velem! :D
3. KÖSZÖNÖM SZÉPEN A 7000+ OLDAL MEGJELENÍTÉST ÉS A 50+ FELIRATKOZÓT!
Az elején erre egyáltalán nem számítottam, még azt sem hittem, hogy megéljük a 10. fejezetet.
4. Az örömmel olvasók részére van egy (talán) rossz hírem! A blog mindennap fog íródni (piszkozatba), és csak péntek éjjel fog fel menni "hivatalosan" is! Ez az év végi hajtás miatt van, egy-két tantárgyból javítanom kell...:)
5. A blog kapott végre egy saját készítésű fejlécet, és a főszereplő hölgyeményen is változtattam! Hát ha már Black Tears (Fekete könnyek) akkor az oldal legyen feketébb is, egy kis zöldeskék színnel! Nem hinném, hogy sűrűn fogok változtatni a kinézeten de néha lehet más is! ;)
Köszönöm, hogy elolvastad/elolvastátok! :)♥
1. Mint látható a 'Nem tetszik' gombok eltűntek a vélemény részből. Ez nem azért van mert én most bevágtam a mérges ne bánts virágot, hanem azért mert egyesek voltak annyira "kedvesek", hogy elolvastak egy fejezetet és ha az nem tetszett nekik alapból az összeset "Nem tetszikelték". Amúgy meg pont nem érdekelne, de ez így lesz június közepéig, hogy csak egy vélemény gomb lesz található.
2. A blogot körülbelül 50. fejezetesre tervezem, és mindegyikbe valami izgalmasat találtam, ki szóval ha tetszik a blog továbbra is maradjatok velem! :D
3. KÖSZÖNÖM SZÉPEN A 7000+ OLDAL MEGJELENÍTÉST ÉS A 50+ FELIRATKOZÓT!
Az elején erre egyáltalán nem számítottam, még azt sem hittem, hogy megéljük a 10. fejezetet.
4. Az örömmel olvasók részére van egy (talán) rossz hírem! A blog mindennap fog íródni (piszkozatba), és csak péntek éjjel fog fel menni "hivatalosan" is! Ez az év végi hajtás miatt van, egy-két tantárgyból javítanom kell...:)
5. A blog kapott végre egy saját készítésű fejlécet, és a főszereplő hölgyeményen is változtattam! Hát ha már Black Tears (Fekete könnyek) akkor az oldal legyen feketébb is, egy kis zöldeskék színnel! Nem hinném, hogy sűrűn fogok változtatni a kinézeten de néha lehet más is! ;)
Köszönöm, hogy elolvastad/elolvastátok! :)♥
2013. május 19., vasárnap
11. fejezet
Tudtam, hogy Harry nem mozdul az ajtó elöl, hanem azt várja, hogy a karjaiba omoljak. Ezzel az a gond, hogy én nem vagyok mindig olyan. A mellényt félig becsípte az ajtó, így egy darabot én is és Harry is láttam belőle. Egyik este rájöttem, hogy az egyik szekrény mögött van egy CD lejátszó. Kedvet kaptam zenét hallgatni, ezért megkerestem a Little Mix albumomat. Megkerestem rajta a 'Turn Your Face' nevezetű költeményt, s csendben hallgattam. Felhúztam az egyik redőnyt, majd kitártam az ablakot. A szél becsapottt rajta, s hajam 'szabadon' kezdett mozogni. Oda támaszkodtam az ablak elé, kezeimet összetéve. Elgondolkoztam, hogy Harry jelen pillanatban mit is jelent nekem. Szabadulni tőle nem is tudnék, nem mintha akarnék is. Az a 'fogság' amit csinál nekem, izgató dolog, főként, hogy szeretetből csinálja. Biztos Louis is gyakran védelmezi Eleanor-t, hisz félti őt. Ahogy Harry is engem, 2 dolog miatt.
1. - Ha rászokik az én véremre, más már nem tudja táplálni, s ha elhagyom meg is...halhat.
2. - Az én személyem is fontos neki. Azt mondja, hogy én megértem őt, ami szintén fontos neki.
Miért nem tudok Harry-re igazán haragudni? Olyan aranyos tud lenni, amikor orrával az enyémet piszkálja. Amikor egyik este a falnak lökött, nem tudom tagadni, hogy nem képzeltem el vele a szexet. De nem állok rá készen igazán. Úgy nem...bár akkor sem álltam rá készen amikor...
Az ajtómhoz száguldottam majd kitártam azt. Harry felszívódott a folyosóról, így egy kicsit bizonytalan lettem abban, hogy szóba akar-e velem állni. Már megint nem volt itthon senki. Lementem a konyhába ahol egy nagy cetli volt a hűtön. A házban mindehol égett a villany így miután 'bedobtam' egy bögre kakaót melegedni a mikróba, egyes helyeken lekapcsoltam a felesleges fényeket. Egy kis kekszet találtam a konyha púlton, s egy tálcára tettem a meleg kakaómmal együtt. Harry szobája előtt elhaladva, a srác ott ült az ágyán iPhone-ját nyomkodva. A furcsa hangokból itélve Angry Birds-özhetett. Fel sem emelte a fejét, csak a készülékre öszpontosított. Vettem egy nagy levegőt, majd vissza mentem a szobámba. Telefonomat töltőre tettem, s a CD lejátszót kikapcsoltam. Kakaómmal a fürdőbe vonultam, s miközben áztattam magam megittam. Már majdenm elaludtam így gyorsan kipattantam, megtörőlköztem majd egy nagy pólóba bújtam. Harry pokróca még az ágyamon volt így abba takaróztam bele. Harry illata volt, olyan volt mintha Ő ölelne engem. Kissé elszomorodva aludtam el, de nem tarott sokáig. Furcsa hangok voltak a szobámba, s gondolkodás nélkül a villanykapcsolóhoz nyúltam.
HARRY OTT ÁLLTT ELÖTTEM EGY SZÁL ALSÓGATYÁBAN, ami V pontját tökéletesen kiemelte. Pillanatokig csendben néztünk egymásra, mire letepert. Nem számítottam erre a mozdulatára. Kockás felsőteste teljesen az enyémhez nyomódott. Kezét a fejem alá tette, én pedig hátát fogtam. Harry keze fel le járt a combon, miközben ajka az enyémtől nem tudott elszakadni. Keze feljebb futott a testemen, s megállapodott az hasamon a pólóm alatt. Kiszedte az egész testemet a takaróból, csak feljebb húzta a pizsamámat. Haját a kezembe vettem, s fürtjeivel játszottam. Nem volt ellenére, míg nyakamat kezdte csókolni addig én tovább birizgáltam a haját. Lábaimnál éreztem, hogy Harry már eléggé készenlétben van. Hirtelen jutott eszembe, hogy egy pár órával ezelőtt még Lucy-t kényezthette ugyan itt. Gyorsan ment el minden kedvem, amit észre is vett. Rajtam maradt, s nyakamba lihegett. Egyik kezét a hátam alá tette, s csak jobban magához húzott.
- Lucy miatt nem megy ugye? - mintha gondolataimban olvasott volna.
- Sajnálom...én csak... - kezdtem.
- Ne magyarázkodj. Viszont ha jobban éreznéd magad, hozd a pokrócod, s menjünk le a vendég szobába...ahova egyikünk első nap bezárt...
- Az hangulatosabb lenne. - mondtam szájába a szavakat. Gyorsan ugrott le rólam, s a szobámban lévő gyertyákat levitte magával. Alsója kicsit lecsúszott a fenekén, mire én ajkamba haraptam. Követtem lassabban a pokróccal a kezemben, Harry már a szobában gyújtogatta a gyertyákat. A szobába lépve, ledobtam a földre a kezemben lévő felesleget. Harry mögém lépve csukta be az ajtót, majd kapcsolta le a villanyt. A gyertyák hangulatomhoz megfelelően világították be a szobát. Harryhez nyomódtam, s kezét a derekamra tette.
- Biztos, hogy szeretnéd? Előbb még meg se tetted... - egy csókkal tapasztottam be a száját. - ...volna. - fejeztbe be a mondatát. Mosolygott egy nagyot, majd lenézett. Pici-vámpír-Harry már megint eléggé jó helyezetben volt. Pólómat lehúzta rólam, én pedig nem igazán zavartattam magam előtte egy bugyiban. Felkapott s úgy csókolt, míg a falnak lökött. Át tettem rajta a lábaimat, és ismét hajamat fogta. Alsója megint csak lejebb csúszott, de az izgalma csak feljebb ment. Nedves csókokat tett a nyakamra, én pedig hol hátát, hol nyakat fogdostam össze. Harry kicsit durvább lett, de mégis finoman bánt velem. Le tett a földre, s lejebb csúszott, majd hasamat csókolgatta. Fejét fogtam, s lejebb akart menni de nem hagytam neki. Felugrott majd az ágyhoz ment. Miközben ledobott az ágyra, a gyertyák elaludtak a fuvalattól. Így már bátorkodott levenni az alsógatyáját, s rólam is a fehérneműt. Az éjjeli szekrény tetejét kezdte fogdosni, s egy kis zörgést hallottam. Harry épp most teszi meg azokat a lépéseket, aminek köszönhetően nem lesz vámpír gyerekem. Megfogta a fejem, majd hüvelykujjával végig simította a számat. Bólintottam, amit észrevett. Rám feküdt, majd bepozícionálta magát, hogy belém hatoljon a legkényelmesebb módon. Mérete nagyobb volt mint amire számítottam, így felnyögtem. Kissé könnyes lett a szemem, s addig megállt. Várt egy kicsit majd finoman kezdett mozogni bennem. Fájt az első pár percben, de elkezdett gyorsítani, s jobb lett. Ahogy gyorsított, úgy jobban kezdtem élvezni. Féltem, hogy erős szorításában összeroppanok, de nem. Gyengéd vadságához képest. Harry gyakran nyögött fel férfiassan, én pedig körmeimet a hátába mélyesztettem. Tetszett neki ez a kis plusz. Érztem, hogy közel vagyok, s Harry is.
Kielégülve csúszott le rólam, miközben az óvszert valamibe becsomagolta majd kivette a szemetesbe. Hallottam ahogy vissza veszi az alsóját, majd én is vissza bújtam a pizsimbe.
Az este hátra lévő részében beszélgettünk, amikor felhoztam Lucy-t.
- Miért vagy Lucy-val?
- Lou szószerint eladott nekik. Lu váltig szerelmes volt belém, de én nem mutattam felé vonzódást. Egyik este egy buli után, részégen megkivántuk egymást, s azóta ez így megy mai napig. Hamár nem szeretjük egymást akkor ez kössön minket össze.
- És hozzám mi köt? - kérdeztem.
- A szerelem. - nyomott puszit az arcomra.
1. - Ha rászokik az én véremre, más már nem tudja táplálni, s ha elhagyom meg is...halhat.
2. - Az én személyem is fontos neki. Azt mondja, hogy én megértem őt, ami szintén fontos neki.
Miért nem tudok Harry-re igazán haragudni? Olyan aranyos tud lenni, amikor orrával az enyémet piszkálja. Amikor egyik este a falnak lökött, nem tudom tagadni, hogy nem képzeltem el vele a szexet. De nem állok rá készen igazán. Úgy nem...bár akkor sem álltam rá készen amikor...
Az ajtómhoz száguldottam majd kitártam azt. Harry felszívódott a folyosóról, így egy kicsit bizonytalan lettem abban, hogy szóba akar-e velem állni. Már megint nem volt itthon senki. Lementem a konyhába ahol egy nagy cetli volt a hűtön. A házban mindehol égett a villany így miután 'bedobtam' egy bögre kakaót melegedni a mikróba, egyes helyeken lekapcsoltam a felesleges fényeket. Egy kis kekszet találtam a konyha púlton, s egy tálcára tettem a meleg kakaómmal együtt. Harry szobája előtt elhaladva, a srác ott ült az ágyán iPhone-ját nyomkodva. A furcsa hangokból itélve Angry Birds-özhetett. Fel sem emelte a fejét, csak a készülékre öszpontosított. Vettem egy nagy levegőt, majd vissza mentem a szobámba. Telefonomat töltőre tettem, s a CD lejátszót kikapcsoltam. Kakaómmal a fürdőbe vonultam, s miközben áztattam magam megittam. Már majdenm elaludtam így gyorsan kipattantam, megtörőlköztem majd egy nagy pólóba bújtam. Harry pokróca még az ágyamon volt így abba takaróztam bele. Harry illata volt, olyan volt mintha Ő ölelne engem. Kissé elszomorodva aludtam el, de nem tarott sokáig. Furcsa hangok voltak a szobámba, s gondolkodás nélkül a villanykapcsolóhoz nyúltam.
HARRY OTT ÁLLTT ELÖTTEM EGY SZÁL ALSÓGATYÁBAN, ami V pontját tökéletesen kiemelte. Pillanatokig csendben néztünk egymásra, mire letepert. Nem számítottam erre a mozdulatára. Kockás felsőteste teljesen az enyémhez nyomódott. Kezét a fejem alá tette, én pedig hátát fogtam. Harry keze fel le járt a combon, miközben ajka az enyémtől nem tudott elszakadni. Keze feljebb futott a testemen, s megállapodott az hasamon a pólóm alatt. Kiszedte az egész testemet a takaróból, csak feljebb húzta a pizsamámat. Haját a kezembe vettem, s fürtjeivel játszottam. Nem volt ellenére, míg nyakamat kezdte csókolni addig én tovább birizgáltam a haját. Lábaimnál éreztem, hogy Harry már eléggé készenlétben van. Hirtelen jutott eszembe, hogy egy pár órával ezelőtt még Lucy-t kényezthette ugyan itt. Gyorsan ment el minden kedvem, amit észre is vett. Rajtam maradt, s nyakamba lihegett. Egyik kezét a hátam alá tette, s csak jobban magához húzott.
- Lucy miatt nem megy ugye? - mintha gondolataimban olvasott volna.
- Sajnálom...én csak... - kezdtem.
- Ne magyarázkodj. Viszont ha jobban éreznéd magad, hozd a pokrócod, s menjünk le a vendég szobába...ahova egyikünk első nap bezárt...
- Az hangulatosabb lenne. - mondtam szájába a szavakat. Gyorsan ugrott le rólam, s a szobámban lévő gyertyákat levitte magával. Alsója kicsit lecsúszott a fenekén, mire én ajkamba haraptam. Követtem lassabban a pokróccal a kezemben, Harry már a szobában gyújtogatta a gyertyákat. A szobába lépve, ledobtam a földre a kezemben lévő felesleget. Harry mögém lépve csukta be az ajtót, majd kapcsolta le a villanyt. A gyertyák hangulatomhoz megfelelően világították be a szobát. Harryhez nyomódtam, s kezét a derekamra tette.
- Biztos, hogy szeretnéd? Előbb még meg se tetted... - egy csókkal tapasztottam be a száját. - ...volna. - fejeztbe be a mondatát. Mosolygott egy nagyot, majd lenézett. Pici-vámpír-Harry már megint eléggé jó helyezetben volt. Pólómat lehúzta rólam, én pedig nem igazán zavartattam magam előtte egy bugyiban. Felkapott s úgy csókolt, míg a falnak lökött. Át tettem rajta a lábaimat, és ismét hajamat fogta. Alsója megint csak lejebb csúszott, de az izgalma csak feljebb ment. Nedves csókokat tett a nyakamra, én pedig hol hátát, hol nyakat fogdostam össze. Harry kicsit durvább lett, de mégis finoman bánt velem. Le tett a földre, s lejebb csúszott, majd hasamat csókolgatta. Fejét fogtam, s lejebb akart menni de nem hagytam neki. Felugrott majd az ágyhoz ment. Miközben ledobott az ágyra, a gyertyák elaludtak a fuvalattól. Így már bátorkodott levenni az alsógatyáját, s rólam is a fehérneműt. Az éjjeli szekrény tetejét kezdte fogdosni, s egy kis zörgést hallottam. Harry épp most teszi meg azokat a lépéseket, aminek köszönhetően nem lesz vámpír gyerekem. Megfogta a fejem, majd hüvelykujjával végig simította a számat. Bólintottam, amit észrevett. Rám feküdt, majd bepozícionálta magát, hogy belém hatoljon a legkényelmesebb módon. Mérete nagyobb volt mint amire számítottam, így felnyögtem. Kissé könnyes lett a szemem, s addig megállt. Várt egy kicsit majd finoman kezdett mozogni bennem. Fájt az első pár percben, de elkezdett gyorsítani, s jobb lett. Ahogy gyorsított, úgy jobban kezdtem élvezni. Féltem, hogy erős szorításában összeroppanok, de nem. Gyengéd vadságához képest. Harry gyakran nyögött fel férfiassan, én pedig körmeimet a hátába mélyesztettem. Tetszett neki ez a kis plusz. Érztem, hogy közel vagyok, s Harry is.
Kielégülve csúszott le rólam, miközben az óvszert valamibe becsomagolta majd kivette a szemetesbe. Hallottam ahogy vissza veszi az alsóját, majd én is vissza bújtam a pizsimbe.
Az este hátra lévő részében beszélgettünk, amikor felhoztam Lucy-t.
- Miért vagy Lucy-val?
- Lou szószerint eladott nekik. Lu váltig szerelmes volt belém, de én nem mutattam felé vonzódást. Egyik este egy buli után, részégen megkivántuk egymást, s azóta ez így megy mai napig. Hamár nem szeretjük egymást akkor ez kössön minket össze.
- És hozzám mi köt? - kérdeztem.
- A szerelem. - nyomott puszit az arcomra.
2013. május 17., péntek
10. fejezet
*Harry szemszöge*
Kétszer is meggondolhattam volna, hogy mit teszek. Éreztem, hogy vizes lesz a pólóm, ami a fekete könnyei biztos, hogy meg fognak látszódni. Szorította az ingem, én pedig tartottam a sírót a lányt a karjaimban. Nem tudom, hogy egy olyan erőszakos dolog, mennyire fájdalmas. Megráztam a nyakában a hajam, majd Ő megszorította azt. Elkezdett hátul játszani a hajammal, míg én csak szorítottam. Ott ültünk a földön. Egy idő után, beült az ölemben de még mindig a nyakamban volt.
- Akarsz...öhm...beszélni róla? - kérdeztem, nyakába mondva a szavakat.
- Valahogy jobb lenne...nem tudom miért, de jobb lenne. - szipogta.
- Kezd. - szorítottam meg a lehető leggyengébb módon a csuklóját.
- Egy évvel az oda költözésünk után, új szomszédaink lettek. Egy erősen alkohol függő férfi és a családja jött oda, a felesége folyton kiabált és négy gyerekük volt. Vagyis most is biztos van. A férfi gyakran bámult engem a hátsókertjükből amikor hátul segítettem Anyának a kertben. Míg egyik este későn értem haza egy edzésemről, s a sötétből egyszer csak rám támadt...és... - fejét a nyakamba tettem rögtön, mert tudtam, hogy nem fogja bírni elmondani. Barna a haját simogattam, míg a lehelete a nyakamon volt. A szobában csönd volt, csak kint fújt a szél. A szél suhogása betöltött mindent a helyiségben. Megnyugodott. Ő igen, de én nem. Ahogy Ő nyugodott, én úgy lettem ideges. Belegondoltam, hogy az a szemétláda mekkora fájdalmat okozott neki, és még így megtudnám ölni. Bár meg is tehetem.
- Most mi van vele? - kérdeztem. Mire a hasam felé fordult és tátotta a száját de nem szólalt meg. Orrommal az övét, 'meglökdöstem', hogy csak bátran mondja.
- Életfogytiglant kapott. A feleségétől előtte elvált, akinek új férje lett. Most már nagyon boldogok. Velem ellentétben.. - piszkálta az ujjait.
- Hidd el én megölném. Ha tudnám, hogy ki az...
- Apám meg is verte, s a bátyám is. - mondta.
- Lou tud róla? - kérdeztem.
- Nem. Itt csak te tudsz róla... - fogta meg a kezemet. - Kérlek ez maradjon így! - belenéztem a szemeibe és bólintottam. Megnedvesítettem a számat a nyelvemmel, majd egy pokrócot lekaptam a kanapéról, s rá csavartam.
- Elli... - nézett fel rám. - Ha megölném a pasast, mit szólnál hozzá? - néztem a szoba másik felébe.
- Harry, nem kellene ezt tenned. - nyugtatott immár, Ő engem. Elli-nek sok ideje volt, hogy feldolgozza ezt az egészet így egy kicsit már hamarabb túl tud esni az ilyen beszélgetéseken. Engem viszont sok minden érdekelt volna. Egyik kezét a földre tette, majd feltámaszkodott. Kiment a szobából az övébe, s suhantam utána, hogy nézzem a tevékenységét. A pokrócban kezdte fel szedegetni a cuccait, s egy zacskóba dobálta az esetleges szemetet. CD-it rendezte, megágyazott, míg én csak az ajtó félfának támaszkodtam. Ledobta magáról a pokrócot.
*Elli szemszöge*
Melegem lett így a takarót ledobtam magamról, amit Harry érdeklődve nézett továbbra is. Az ágy alatt kezdtem turkálni, míg egy számomra ismeretlen ruha darab nem akadt a kezembe. Egy fehér mellényke. Ismerős volt számomra mintha már láttam volna. Pillanatképek lettek előttem, amik arra emlékeztettek amikor Lucy megtámadott. Kidobtam magam mellé, majd feltámaszkodtam. Megráztam és egy nagy L betű virított rajta. Mit keresett a szobámba?
Eleve a szobámba nagyobb volt a rendetlenség mint amire emlékeztem. A teljesen szét dobott ágy, összetört darabkák. Hirtelen Harry-hez vágtam a fölsőt, majd oda léptem hozzá. Ő volt itthon egész nap.
- Ez Lucy-é? - érdeklődve tettem keresztbe a karjaimat.
- Ezt még soha sem láttam. - nézte a padlót.
- Harry. Ne játssz velem.
- Oké...igen...az övé. - nyögte ki.
- Mit keresett itt? Mik azok az összetört darabok? Mit tettetek? - löktem le majdnem a mellettem lévő asztalról a vázát.
- Te mire tippelsz? - kérdezte, s azt várta, hogy egy hülyeséget találok ki.
- Hmm, mit is? Azt, hogy te és Lucy utáljátok egymást, de mindkettőtökben hihetetlen nagy a feszültség. Néha napján pedig csak úgy hirtelen itt terem és egymásnak estek. Levezetik a feszültséget valamelyik ágyon, mert egyenrangúak vagytok körülbelül. Így a durva mozdulatok egyikőtöknek sem fájnak. Ez magyarázat a felsőre és az óvszerre. - Harry ledöbbent a válaszomtól. Nem hitte volna, hogy ilyet tudok összehozni. Nézett maga elé, én pedig őt bámultam.
- Elli én... - kezdte.
- Harry hagyjuk ezt. Így van vagy nem? - kérdeztem.
- Igen. Így van. - kilöktem az ajtóból őt, majd becsaptam.
2013. május 14., kedd
9. fejezet
Reggel amint megpillantottam az órát hirtelen akartam belőle kikelni, de fájós lábam ebben meg akadályozott. Ma találkozok Kendall-al ezért sietnem kell, hisz 11 órára jön ide és már fél 11 van. Biztos jól aludhattam Harry mellett, aki feltűnés nélkül aludt tovább az ágyban. Gyorsan mentem a fürdőszobába és minden reggeli tisztálkodáshoz kapcsolódó teendőmet elvégeztem. Törölközőbe csavarva rohantam ki a bőröndömhöz, s amikor vissza futottam volna akkor hirtelen kettő nagy kéz a derekamra 'tévedt'.
- Ne menj el mellőlem. - suttogta a fülembe. Majd fejét a nyakamhoz tette és lélegzete felgyorsult, s az enyém is. Őszintén maradtam volna egész nap mellette de megígértem a rég nem látott haveromnak, hogy találkozok vele. 'Kómámból' feleszmélve futottam vissza a fürdőszobámba, hogy ebben a maradék 5 percben kihasználjam a felöltözésem minden egyes percét. Neon zöld topban, fehér farmerban mentem ki onnan, s Harry épp a telefonomat nézegette. Gyors puszit adtam neki, s abban a pár másodpercben kivettem a telefonomat a kezéből és a lábam görcse miatt lassabban az eddigieknél mentem le a lépcsőn. A konyhában csak Zayn-t találtam akivel váltottam kettő puszit, majd egy almát dobott nekem, hogy legalább azt egyem meg reggelire. Almával a kezembe integettem a kómásan kinéző Niall-nek majd végre kimentem a házból. Kendall még csak akkor tartott ide fele, így nyugodtan sétáltam oda hozzá. Amikor már majdnem egymás előtt voltunk, ajtócsapódást és a nevem ordibálást hallottam. Megfordultam, s láttam Harry-t a szokásosnál is lassabban futni felénk. Abban a göncben volt amiben tegnap is, így remélem, hogy mire vissza jövök addigra átöltözik.
- Héjj, Kendall ugye? - kérdezte, mire a srác bólintott. - Harry vagyok. - nyújtotta a kezét, s Kendall kezet is fogott vele. Miután a vámpír-haverom ezt a 'nagyon fontos' dolgot elintézte, kínos lett a csönd.
- Hát jó. - szakítottam meg. - Szia, Harry! - integettem, mire a két srác pedig újra kezet fogott.
Mivel a részeltekkel senkit sem akarok nagyon untatni a mai napomról ezért csak pár lényeges dolgot mondok. Kendall-al egy pár régi kedvenc helyünket kutattuk fel, amiről már is Ő is megfeledkezett nem, hogy én. Voltunk fagyizni, moziba és meglátogattuk Nessa-t is, aki a nap végéig velünk tartott. Nessa-val úgy mint régen, karjainkat össze kulcsoltuk és ránk jött az 5 perc. Kendall szegény már sírt a nevetéstől, mi pedig már majdnem a földön voltunk. Ezután még megittunk egy-egy turmix-ot és a játszótérnél szét váltak az útjaink. Régen volt már ekkora bulis napom.
Louis-ék házához egy hosszú fákkal határolt út vezet, ami eléggé félelmetes. Főként ha vihar felhőket látsz és néha-néha valami megreccsen a bokorban. Megelégeltem a folytonos szív bajaimat így gyorsan bedugtam a fülhallgatóimat a fülembe és a legnagyobb fokozatra állítottam hangerő.t Épp, hogy sikerült úgy mond lemennem alfába, egy őrült hirtelen rám hozta a szívbajt aki nem más mint Liam volt. Akkorát sikítottam, hogy szegény a füleit is befogta.
- Te nem vagy normális. - fogtam meg a vállát.
- Na nem mondod?! Vámpír vagyok. - nevetett.
- Nos vámpír barátom. Nem lenne kedved haza... - hirtelen kapott fel és futott velem hazáig, úgy mint Harry. A szél megint csak a hajamba kapott, míg Liam szemrebbenés nélkül nézett előre. Következő pillanatban már az ajtóban álltunk.
- Szívesen meg minden, de most megyek Niall után. - kacsintott majd lelépett.
A házba érve Lou fogadott. Megöleltem majd a konyhában elmeséltem neki a mai napom, amin nagyon sokat nevetett, főként amikor a mozdulatainkat próbáltam utánozni.
- Apropó Elli. Tudod rendet kéne csinálni a szobádban... - kortyolt a teájába. Letette a bögrét, és csuklómnál fogva rángatott a szobámhoz. Megálltunk az ajtajában majd elnéztem a szobán, hogy micsoda rendetlenség van ott. Kirámolt, eldugott bőröndök, pár plüss a sarokban, ruhák a földön, a még mindig vizes szőnyeg, és egy csillogó kis valami kezdte zavarni a szemünket; hisz a nap rásütött. Lou odasétált az asztalhoz majd megnézte, hogy mi van ott. Nagyot nevetett fel, majd hirtelen befogta a száját.
- Harry-vel keményen nyomhatjátok! - nyomta a kezembe az óvszer csomagot.
- De mi nem is.. - halkultam el. Lou megforgatta a szemét, hogy "Ezek a mai fiatalok...".
Van egy olyan emlék bennem, ami ha egy ilyet látok, legyen akár ki az illető, feltudnám rúgni. Tudtam, hogy Harry a szobájában, ezért Louis-n átgázolva mentem át. Kopogás nélkül törtem rá az ajtót, miközben Ő az ágyán olvasott. Mosolyogva ugrott fel hozzám, majd megakart ölelni de csak hátrébb húzódtam.
- Mi az? - kérdezte aggódva. Felemeltem a kis szürke zacskós dolgot, majd a kezébe adtam.
- Ez mit kereset a szobámba? - kérdeztem.
- Csak megakartam, Lou-t viccelni. - mondta, de láttam, hogy hazudik.
- Persze. Harry. Miért tetted oda? - néztem,de nem válaszolt csak az ágyára dobta. Megfogta a fejem, hogy megcsókoljon, de elfordítottam a fejem. Felemelte a hangját...
- Mi van veled? Most felhúzod magad egy k*rva óvszeren? !Tudom, hogy így is lefeküdnél velem. - ordított rám, majd az ablakához ment.
- Képzeld el, hogy nem! Rohadtul nem ismersz engem egyes dolgokban. Az előző életemet sem ismered. Nem ismered a fájdalmat amit akkor éreztem...fogalmad sincs! - mutattam a kis csomagra. Nem bírtam tovább összeestem a földre a sírástól. Ezt már Ő sem bírta és oda jött.
- Héj, héj Elli. - simogatott és próbálta a fejemet maga felé fordítani. Kevés sikerrel.
*Harry szemszöge*
Agyamba minden futott. Az óvszer, Elli őszintesége és kiakadása. Igaza van, hogy az előző életét nem ismerem de akkor is megvédem kerüljön bármibe is.Gondolkodtam a fájdalmán és, hogy mi köze lehet egy csomag óvszerhez. Úristen...leesett. Csak kár, hogy nem poén volt.
- Téged megerőszakoltak? - kezeim remegtek, hogy mit fog válaszolni. Feje piros lett, majd bólintott és a nyakamba borult. Mindenre gondolhattam volna, de erre nem. Ezt alaposan elcsesztem...
- Ne menj el mellőlem. - suttogta a fülembe. Majd fejét a nyakamhoz tette és lélegzete felgyorsult, s az enyém is. Őszintén maradtam volna egész nap mellette de megígértem a rég nem látott haveromnak, hogy találkozok vele. 'Kómámból' feleszmélve futottam vissza a fürdőszobámba, hogy ebben a maradék 5 percben kihasználjam a felöltözésem minden egyes percét. Neon zöld topban, fehér farmerban mentem ki onnan, s Harry épp a telefonomat nézegette. Gyors puszit adtam neki, s abban a pár másodpercben kivettem a telefonomat a kezéből és a lábam görcse miatt lassabban az eddigieknél mentem le a lépcsőn. A konyhában csak Zayn-t találtam akivel váltottam kettő puszit, majd egy almát dobott nekem, hogy legalább azt egyem meg reggelire. Almával a kezembe integettem a kómásan kinéző Niall-nek majd végre kimentem a házból. Kendall még csak akkor tartott ide fele, így nyugodtan sétáltam oda hozzá. Amikor már majdnem egymás előtt voltunk, ajtócsapódást és a nevem ordibálást hallottam. Megfordultam, s láttam Harry-t a szokásosnál is lassabban futni felénk. Abban a göncben volt amiben tegnap is, így remélem, hogy mire vissza jövök addigra átöltözik.
- Héjj, Kendall ugye? - kérdezte, mire a srác bólintott. - Harry vagyok. - nyújtotta a kezét, s Kendall kezet is fogott vele. Miután a vámpír-haverom ezt a 'nagyon fontos' dolgot elintézte, kínos lett a csönd.
- Hát jó. - szakítottam meg. - Szia, Harry! - integettem, mire a két srác pedig újra kezet fogott.
Mivel a részeltekkel senkit sem akarok nagyon untatni a mai napomról ezért csak pár lényeges dolgot mondok. Kendall-al egy pár régi kedvenc helyünket kutattuk fel, amiről már is Ő is megfeledkezett nem, hogy én. Voltunk fagyizni, moziba és meglátogattuk Nessa-t is, aki a nap végéig velünk tartott. Nessa-val úgy mint régen, karjainkat össze kulcsoltuk és ránk jött az 5 perc. Kendall szegény már sírt a nevetéstől, mi pedig már majdnem a földön voltunk. Ezután még megittunk egy-egy turmix-ot és a játszótérnél szét váltak az útjaink. Régen volt már ekkora bulis napom.
Louis-ék házához egy hosszú fákkal határolt út vezet, ami eléggé félelmetes. Főként ha vihar felhőket látsz és néha-néha valami megreccsen a bokorban. Megelégeltem a folytonos szív bajaimat így gyorsan bedugtam a fülhallgatóimat a fülembe és a legnagyobb fokozatra állítottam hangerő.t Épp, hogy sikerült úgy mond lemennem alfába, egy őrült hirtelen rám hozta a szívbajt aki nem más mint Liam volt. Akkorát sikítottam, hogy szegény a füleit is befogta.
- Te nem vagy normális. - fogtam meg a vállát.
- Na nem mondod?! Vámpír vagyok. - nevetett.
- Nos vámpír barátom. Nem lenne kedved haza... - hirtelen kapott fel és futott velem hazáig, úgy mint Harry. A szél megint csak a hajamba kapott, míg Liam szemrebbenés nélkül nézett előre. Következő pillanatban már az ajtóban álltunk.
- Szívesen meg minden, de most megyek Niall után. - kacsintott majd lelépett.
A házba érve Lou fogadott. Megöleltem majd a konyhában elmeséltem neki a mai napom, amin nagyon sokat nevetett, főként amikor a mozdulatainkat próbáltam utánozni.
- Apropó Elli. Tudod rendet kéne csinálni a szobádban... - kortyolt a teájába. Letette a bögrét, és csuklómnál fogva rángatott a szobámhoz. Megálltunk az ajtajában majd elnéztem a szobán, hogy micsoda rendetlenség van ott. Kirámolt, eldugott bőröndök, pár plüss a sarokban, ruhák a földön, a még mindig vizes szőnyeg, és egy csillogó kis valami kezdte zavarni a szemünket; hisz a nap rásütött. Lou odasétált az asztalhoz majd megnézte, hogy mi van ott. Nagyot nevetett fel, majd hirtelen befogta a száját.
- Harry-vel keményen nyomhatjátok! - nyomta a kezembe az óvszer csomagot.
- De mi nem is.. - halkultam el. Lou megforgatta a szemét, hogy "Ezek a mai fiatalok...".
Van egy olyan emlék bennem, ami ha egy ilyet látok, legyen akár ki az illető, feltudnám rúgni. Tudtam, hogy Harry a szobájában, ezért Louis-n átgázolva mentem át. Kopogás nélkül törtem rá az ajtót, miközben Ő az ágyán olvasott. Mosolyogva ugrott fel hozzám, majd megakart ölelni de csak hátrébb húzódtam.
- Mi az? - kérdezte aggódva. Felemeltem a kis szürke zacskós dolgot, majd a kezébe adtam.
- Ez mit kereset a szobámba? - kérdeztem.
- Csak megakartam, Lou-t viccelni. - mondta, de láttam, hogy hazudik.
- Persze. Harry. Miért tetted oda? - néztem,de nem válaszolt csak az ágyára dobta. Megfogta a fejem, hogy megcsókoljon, de elfordítottam a fejem. Felemelte a hangját...
- Mi van veled? Most felhúzod magad egy k*rva óvszeren? !Tudom, hogy így is lefeküdnél velem. - ordított rám, majd az ablakához ment.
- Képzeld el, hogy nem! Rohadtul nem ismersz engem egyes dolgokban. Az előző életemet sem ismered. Nem ismered a fájdalmat amit akkor éreztem...fogalmad sincs! - mutattam a kis csomagra. Nem bírtam tovább összeestem a földre a sírástól. Ezt már Ő sem bírta és oda jött.
- Héj, héj Elli. - simogatott és próbálta a fejemet maga felé fordítani. Kevés sikerrel.
*Harry szemszöge*
Agyamba minden futott. Az óvszer, Elli őszintesége és kiakadása. Igaza van, hogy az előző életét nem ismerem de akkor is megvédem kerüljön bármibe is.Gondolkodtam a fájdalmán és, hogy mi köze lehet egy csomag óvszerhez. Úristen...leesett. Csak kár, hogy nem poén volt.
- Téged megerőszakoltak? - kezeim remegtek, hogy mit fog válaszolni. Feje piros lett, majd bólintott és a nyakamba borult. Mindenre gondolhattam volna, de erre nem. Ezt alaposan elcsesztem...
2013. május 13., hétfő
Keep calm and...
Tegnap este kaptam ezt egy nagyon kedves Directioner olvasómtól.
Itt is nagyon szépen megszeretném neki köszönni! :')
2013. május 12., vasárnap
8. fejezet
Harry kivételesen lassan lépkedett az ágyhoz, s várta a reakciómat. Most eszmélhettem fel az ájulásomból, de ő már okozza a következőt annyira aranyos volt. A tálcán amit behozott kettő pezsgős pohár volt, egy kis csokis süti, a magazinok, gyertya és egy szál rózsa. Rájöttem, hogy mióta itt vagyok kettő lényeg van: a meglepetések és az ágy. Mindig okoz valaki jó vagy rossz meglepetést és ezeknek a nagy részének, köze van az ágyhoz. Fel próbáltam kelni és a még mindig vizes bézs szőnyegre léptem, ami nem igazán érdekelt. Elmosolyodtam, ujjaimat kezdtem birizgálni, miközben lábamat néztem. Harry romantikus személyiség lehet, ha ennyi apróságra figyel. Háta mögül elővett egy pezsgőt is. Ma ittam egy liter vodkát, s most kezdjem elölről a felépülést. Oda sétáltam elé, majd egy elvettem egy csokis sütit.
- Ez tegnapról maradt? - kérdeztem miközben majszolgattam.
- Igen. Ugye Eleanor milyen finomat készít? - mosolygott, én pedig bólintgattam. Az éjjeliszekrényre tette a tálcát, majd a gyertyákat két különböző helyre, a nagy villanyt pedig lekapcsolta. A gyertyák pont a hangulathoz illően töltötték meg a szobát fényükkel. Belé karoltam, majd ebben az állapotban nyitotta ki a pezsgőt, s a dugót másik kezével kapta el hisz kipattant. A poharakat a feléig töltötte meg, majd oda adta az egyiket mire Ő már a sajátjával majdnem végzett. Kivettem a kezemből az enyémet, majd megszólalt.
- Fenébe a pezsgővel. Így is elég frissek vagyunk. - mondta. Majd megfordultunk, maga elé állított,s fejemet hirtelen kapta el, és sikerült neki megcsókolni. Heves volt, az érintésemre, beindultak tőle a vámpír-érzékei, saját magát hajtotta. Hirtelen kapott fel és lökött a falnak, így dereka köré tettem a lábaimat. Átadtam magamat a pillanatnak, de hamar le kellett állítanom. A számban az egyik este terjengett vas izét éreztem, ami nem tetszett. Szemeim csukva voltak, Harry keze feljebb vándorolt, az én élvezetem pedig lejjebb.
- Harry, elég, tegyél le... - kérleltem. Mire abbahagyta a csókot, de még mindig tartott. Rám nézett, és éreztem, hogy valami folyik a számon. A vér. Harry egyik szívófoga az ajkamba akadhatott.
- Sajnálom. - tett le. Neki dőlt az egyik szekrénynek, épp, hogy fel is tudott rá ülni.
- N-nem a te hibád. Az enyém, ha nem akarnék többet akkor... - nem tudtam befejezni, hanem segítségével melléültem és kezét az enyémbe vette.
(http://25.media.tumblr.com/f35b7ed0cb60499fa18ba53a6b07e411/tumblr_miuzj1PjWw1s02ovpo1_500.gif)
- Nem fogom sokáig bírni. Le kell szoknom arról, hogy embert ölök. A te véred kell nekem, így több lesz az én ellenállásom is. Ami - nevet - mindkettőnknek jó. Főként neked. - orrommal az övét érintettem, ami tetszett neki.
(http://24.media.tumblr.com/8b3288ff0a112886827c8195ac31f764/tumblr_mjsaznto7D1s02ovpo1_500.gif)
- Hogy tudtál belém szeretni egy nap alatt? - néztem a szemébe.
- Úgy ahogy te is belém... - fojtotta magába.
- Honnan veszed, hogy én beléd szerettem? - kezemet hirtelen engedte el, s a sajátját a combjára tette ökölbe szorítva. Ránéztem, majd Ő is rám és zöld szemeivel az arcomat pásztázta. Hideg kezeimet, meleg arcára tettem, hogy érezze a nyugodtságomat.
- Héj, héj. Nyugi. Nem úgy értettem. - nyugtattam. Hozzám bújt, úgy mint még egy fiú sem. Fejét a vállamra tette és úgy ölelt. Ölébe vett, és továbbra sem engedett el. Ő az én Macim.
- Hol is tartottunk? - mondta a számba a szavakat.
- Miért szeretsz ennyire? - kérdeztem, vészesen közel arcához. Ismét megakart csókolni, csak, hogy a választ kikerülje. Fejemet elfordítottam, majd egy nagy lélegzetet vett.
- Úgy... - kezdte - ...amikor beléptél az ajtón, én már egyből rád néztem de te nem láttál. Tudtam, hogy rögtön Lou-t fogod keresni, ezért nem léptem hozzád, hogy helyette üdvözöljelek. Éreznem kellett a véred illatát ezért léptem oda hozzád a parti úgy mond, csúnya vége fele. Niall csak figyelmeztetett...és az azutáni este. Minden esetet elfelejtve kedves voltál velem és aranyos. Más már látni sem akarna, de te megpróbálsz engem megérteni. Én pedig a te gondolkodásod. Nekem sikerült, de neked az én életem még mindig túl homályos. Viszont, eldöntöttem, hogy nem szeretnék több embert ölni. Holnaptól a te véred táplál engem. - úgy mint először, ugyanazt a helyet kezdte simogatni a hasam pedig görcsös lett. Megnyugtatásul egy puszit nyomott az arcomra, majd elmentünk aludni a magazinokról megfeledkezve.
- Ez tegnapról maradt? - kérdeztem miközben majszolgattam.
- Igen. Ugye Eleanor milyen finomat készít? - mosolygott, én pedig bólintgattam. Az éjjeliszekrényre tette a tálcát, majd a gyertyákat két különböző helyre, a nagy villanyt pedig lekapcsolta. A gyertyák pont a hangulathoz illően töltötték meg a szobát fényükkel. Belé karoltam, majd ebben az állapotban nyitotta ki a pezsgőt, s a dugót másik kezével kapta el hisz kipattant. A poharakat a feléig töltötte meg, majd oda adta az egyiket mire Ő már a sajátjával majdnem végzett. Kivettem a kezemből az enyémet, majd megszólalt.
- Fenébe a pezsgővel. Így is elég frissek vagyunk. - mondta. Majd megfordultunk, maga elé állított,s fejemet hirtelen kapta el, és sikerült neki megcsókolni. Heves volt, az érintésemre, beindultak tőle a vámpír-érzékei, saját magát hajtotta. Hirtelen kapott fel és lökött a falnak, így dereka köré tettem a lábaimat. Átadtam magamat a pillanatnak, de hamar le kellett állítanom. A számban az egyik este terjengett vas izét éreztem, ami nem tetszett. Szemeim csukva voltak, Harry keze feljebb vándorolt, az én élvezetem pedig lejjebb.
- Harry, elég, tegyél le... - kérleltem. Mire abbahagyta a csókot, de még mindig tartott. Rám nézett, és éreztem, hogy valami folyik a számon. A vér. Harry egyik szívófoga az ajkamba akadhatott.
- Sajnálom. - tett le. Neki dőlt az egyik szekrénynek, épp, hogy fel is tudott rá ülni.
- N-nem a te hibád. Az enyém, ha nem akarnék többet akkor... - nem tudtam befejezni, hanem segítségével melléültem és kezét az enyémbe vette.
(http://25.media.tumblr.com/f35b7ed0cb60499fa18ba53a6b07e411/tumblr_miuzj1PjWw1s02ovpo1_500.gif)
- Nem fogom sokáig bírni. Le kell szoknom arról, hogy embert ölök. A te véred kell nekem, így több lesz az én ellenállásom is. Ami - nevet - mindkettőnknek jó. Főként neked. - orrommal az övét érintettem, ami tetszett neki.
(http://24.media.tumblr.com/8b3288ff0a112886827c8195ac31f764/tumblr_mjsaznto7D1s02ovpo1_500.gif)
- Hogy tudtál belém szeretni egy nap alatt? - néztem a szemébe.
- Úgy ahogy te is belém... - fojtotta magába.
- Honnan veszed, hogy én beléd szerettem? - kezemet hirtelen engedte el, s a sajátját a combjára tette ökölbe szorítva. Ránéztem, majd Ő is rám és zöld szemeivel az arcomat pásztázta. Hideg kezeimet, meleg arcára tettem, hogy érezze a nyugodtságomat.
- Héj, héj. Nyugi. Nem úgy értettem. - nyugtattam. Hozzám bújt, úgy mint még egy fiú sem. Fejét a vállamra tette és úgy ölelt. Ölébe vett, és továbbra sem engedett el. Ő az én Macim.
- Hol is tartottunk? - mondta a számba a szavakat.
- Miért szeretsz ennyire? - kérdeztem, vészesen közel arcához. Ismét megakart csókolni, csak, hogy a választ kikerülje. Fejemet elfordítottam, majd egy nagy lélegzetet vett.
- Úgy... - kezdte - ...amikor beléptél az ajtón, én már egyből rád néztem de te nem láttál. Tudtam, hogy rögtön Lou-t fogod keresni, ezért nem léptem hozzád, hogy helyette üdvözöljelek. Éreznem kellett a véred illatát ezért léptem oda hozzád a parti úgy mond, csúnya vége fele. Niall csak figyelmeztetett...és az azutáni este. Minden esetet elfelejtve kedves voltál velem és aranyos. Más már látni sem akarna, de te megpróbálsz engem megérteni. Én pedig a te gondolkodásod. Nekem sikerült, de neked az én életem még mindig túl homályos. Viszont, eldöntöttem, hogy nem szeretnék több embert ölni. Holnaptól a te véred táplál engem. - úgy mint először, ugyanazt a helyet kezdte simogatni a hasam pedig görcsös lett. Megnyugtatásul egy puszit nyomott az arcomra, majd elmentünk aludni a magazinokról megfeledkezve.
2013. április 30., kedd
7. fejezet
*Elli szemszöge újra*
Amikor kinyitottam a szemem, azt nagy sötét és megszokott alakot pillantottam meg magam előtt. Először megijedtem volna, de hamar rájöttem, hogy tőle nem kell félnem. Lábamat mozdítani nem tudtam és a szobában alvadt vér szag volt, s ezért az ablakok nyitva voltak. Amikor felakartam magamat támasztani a vállam fájt, de nem annyira mint a lábam. Felültem és Harry az ágy szélére ült. Értetlenkedve néztem rá, hogy mi a baja. Jó lehet, hogy megsebesültem, s túl lazán is veszem. De az arca olyan derűs volt, hogy lépnem kellett.
- Mi a baj? - tettem a kezem a vállára, mint az első találkozásunkkor. Kezemre nézett, s hagyta, hogy ott pihentessem.
- Komolyan kérded, hogy mi a baj? - kelt fel. - Tiszta zúzódás foltos vagy és kérded, hogy mi a baj? - hirtelen emelte fel a hangját amitől megijedtem. Mondandója végén becsukta a szemét, szemöldökeit összehúzta majd vissza ült. - Ne haragudj, én csak utálom azt a nőt...
- Azért utálod mert engem megsebesített? Harry ez... - elhallgatott.
- Azért is utálom egy fokkal jobban amit tett. Semmi közöm nincs hozzá, a kötelességen kívül, nem szeretem hanem utálom. Én mást szeretek... - nézte lábait. Nem tudtam, hogy mit reagálják erre a mély megnyilvánulására, és azon is gondolkoztam, hogy rólam beszél-e vagy egy másik lányról. A hülyét adtam neki, hogy ne tegyem neki ezt kínossá.
- Nos, sok sikert hozzá! - mondtam, majd az ágyam mellett lévő vízért nyúltam. A kupakot úgy mint mindig is nem tettem rá rendesen. Rosszul is nyúltam, s hirtelen felborult bézs színű szőnyegre. Harry rögtön nyúlt volna, hogy feltakarítsa vagy segítsen nekem de hamar kapcsoltam.
- Nem! Harry a bőröd...nem lehet... - mondtam neki. Hamar leesett neki, hogy miről is beszélek. A bőre csúszós lesz a víztől, s ezért nem érhet hozzá.
- Miért nem élhetek normális életet... - dőlt a falnak, majd lecsúszott a földre. - A veled töltött idő, vissza adja azokat a dolgokat amiket nem mindig tehetek meg. 2 évet, 2 nap alatt...
Csöndbe voltam, amit nem igazán bírtam. Szeretek pörögni, nem szeretek egész nap csak ülni és bámulni a plafont. Unalmas. Ledobtam magamról a takarót, s végre vámpír-haverom nem akart benne megakadályozni. A sérült lábamat tettem le először a hideg padlóra, majd a másikat. Mégsem tudtam eléggé rájuk állni.
- Harry. - kapta fel a fejét. - Segítesz? - kérdeztem. Rögtön ott termet és jobb kezét a derekamra, a ballal pedig bal csuklómat fogta. Biztonságban vagyok. TUDOM.
*Harry szemszöge*
Meglepett, hogy a segítségemet kérte mert nem néztem volna ki belőle, hisze előbb még erősnek mutatkozott. Kivittem az ajtón és az én szobám előtt haladtunk el. Még nyitva nem látta az ajtaját, ezért kíváncsian kukucskált be. Bár nem látott semmit a sötéten kívül. Botladozott, ami aranyos volt attól, hogy nevetett tőle és én rajta. Már majdnem a lépcsőnél voltunk amikor jobban átöleltem a derekát. Magyarul hátulról öleltem, mire hasa görcsös lett. Tetszett neki. Nem látta, de mögötte mosolyogtam.
(http://24.media.tumblr.com/6c904257fd668ec9f609d8def5a6402a/tumblr_mmhzpuQmZy1rxojvdo1_400.gif)
Hosszan még ott álltunk, amikor felém fordult. Olyan pici volt a termete, hogy pont az ölelésembe illet. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy megölelt. Karjaimba olvadt, érezni akart. Hagytam neki. Elhúzódott tőlem, de én lazán kézen fogtam. Utánam bicegve jött a szobámba. Ott meleg volt, ezért ablakot nyitottam míg egy plédet vett maga kőré, amin még egy picit szorítottam majd az ágyamra ült. Lekaptam magamról a pólóm majd, egy picit bizonytalan lettem. Ez a lány, más mint a többi...Őt pont nekem teremtették.
(http://24.media.tumblr.com/982a1595d11acdb59058778006b4cbdd/tumblr_mmkcxlpy0u1spyglgo1_500.gif)
*Elli szemszöge*
Harry szobája sötét volt, de aligha miután felkapcsolta a lámpát. Nem szerette a rendet, sem a díszeket a falon, Niall-el ellentétben. Leültem a rendezetlen ágyára ültem, aminek rózsa illata volt. Hirtelen lekapta a pólóját majd egy nagy kanapéra ült amit eddig nem véltem felfedezni amíg oda nem ment. Leült majd úgy nézett körbe mintha először lenne itt.(http://25.media.tumblr.com/1557ab95e2ae683b0bbdbf97dbe9c2ff/tumblr_mmk3l7pu6A1s916hao1_500.gif)
- Mi az? - kérdeztem az ágyon előrébb csúszva. Zavartan nézett újra körbe, majd kinyögte.
- Olyan üres itt minden. Unalmas, sötét...változtatni kéne. - bólogattam vele egyetértően. Leszedtem magamról a pokrócot majd oda álltam elé és a kezemet oda nyújtottam neki. Kérdően nézett rám, hogy ilyen eleven lettem.
- Mit szeretnél? Aktív mozgást? - vigyorgott huncutul.
- Nem. - nevettem. - Láttam, hogy van pár lakberendezési magazin a konyhában. Gyere a szobámba lapozzuk át őket.
- Legyen. De te sántikálj a szobádba majd én hozom őket. - kacsintott. Elpirultam majd előtte kimentem és éreztem, hogy tekintette rajtam volt. Lassan értem a helyemre. Vissza tértem ismét egy ágyhoz, de nem takartam be magam mert már melegem volt. Harry póló nélkül állított be, egy kisebb meglepetéssel.
Amikor kinyitottam a szemem, azt nagy sötét és megszokott alakot pillantottam meg magam előtt. Először megijedtem volna, de hamar rájöttem, hogy tőle nem kell félnem. Lábamat mozdítani nem tudtam és a szobában alvadt vér szag volt, s ezért az ablakok nyitva voltak. Amikor felakartam magamat támasztani a vállam fájt, de nem annyira mint a lábam. Felültem és Harry az ágy szélére ült. Értetlenkedve néztem rá, hogy mi a baja. Jó lehet, hogy megsebesültem, s túl lazán is veszem. De az arca olyan derűs volt, hogy lépnem kellett.
- Mi a baj? - tettem a kezem a vállára, mint az első találkozásunkkor. Kezemre nézett, s hagyta, hogy ott pihentessem.
- Komolyan kérded, hogy mi a baj? - kelt fel. - Tiszta zúzódás foltos vagy és kérded, hogy mi a baj? - hirtelen emelte fel a hangját amitől megijedtem. Mondandója végén becsukta a szemét, szemöldökeit összehúzta majd vissza ült. - Ne haragudj, én csak utálom azt a nőt...
- Azért utálod mert engem megsebesített? Harry ez... - elhallgatott.
- Azért is utálom egy fokkal jobban amit tett. Semmi közöm nincs hozzá, a kötelességen kívül, nem szeretem hanem utálom. Én mást szeretek... - nézte lábait. Nem tudtam, hogy mit reagálják erre a mély megnyilvánulására, és azon is gondolkoztam, hogy rólam beszél-e vagy egy másik lányról. A hülyét adtam neki, hogy ne tegyem neki ezt kínossá.
- Nos, sok sikert hozzá! - mondtam, majd az ágyam mellett lévő vízért nyúltam. A kupakot úgy mint mindig is nem tettem rá rendesen. Rosszul is nyúltam, s hirtelen felborult bézs színű szőnyegre. Harry rögtön nyúlt volna, hogy feltakarítsa vagy segítsen nekem de hamar kapcsoltam.
- Nem! Harry a bőröd...nem lehet... - mondtam neki. Hamar leesett neki, hogy miről is beszélek. A bőre csúszós lesz a víztől, s ezért nem érhet hozzá.
- Miért nem élhetek normális életet... - dőlt a falnak, majd lecsúszott a földre. - A veled töltött idő, vissza adja azokat a dolgokat amiket nem mindig tehetek meg. 2 évet, 2 nap alatt...
Csöndbe voltam, amit nem igazán bírtam. Szeretek pörögni, nem szeretek egész nap csak ülni és bámulni a plafont. Unalmas. Ledobtam magamról a takarót, s végre vámpír-haverom nem akart benne megakadályozni. A sérült lábamat tettem le először a hideg padlóra, majd a másikat. Mégsem tudtam eléggé rájuk állni.
- Harry. - kapta fel a fejét. - Segítesz? - kérdeztem. Rögtön ott termet és jobb kezét a derekamra, a ballal pedig bal csuklómat fogta. Biztonságban vagyok. TUDOM.
*Harry szemszöge*
Meglepett, hogy a segítségemet kérte mert nem néztem volna ki belőle, hisze előbb még erősnek mutatkozott. Kivittem az ajtón és az én szobám előtt haladtunk el. Még nyitva nem látta az ajtaját, ezért kíváncsian kukucskált be. Bár nem látott semmit a sötéten kívül. Botladozott, ami aranyos volt attól, hogy nevetett tőle és én rajta. Már majdnem a lépcsőnél voltunk amikor jobban átöleltem a derekát. Magyarul hátulról öleltem, mire hasa görcsös lett. Tetszett neki. Nem látta, de mögötte mosolyogtam.
(http://24.media.tumblr.com/6c904257fd668ec9f609d8def5a6402a/tumblr_mmhzpuQmZy1rxojvdo1_400.gif)
Hosszan még ott álltunk, amikor felém fordult. Olyan pici volt a termete, hogy pont az ölelésembe illet. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy megölelt. Karjaimba olvadt, érezni akart. Hagytam neki. Elhúzódott tőlem, de én lazán kézen fogtam. Utánam bicegve jött a szobámba. Ott meleg volt, ezért ablakot nyitottam míg egy plédet vett maga kőré, amin még egy picit szorítottam majd az ágyamra ült. Lekaptam magamról a pólóm majd, egy picit bizonytalan lettem. Ez a lány, más mint a többi...Őt pont nekem teremtették.
(http://24.media.tumblr.com/982a1595d11acdb59058778006b4cbdd/tumblr_mmkcxlpy0u1spyglgo1_500.gif)
*Elli szemszöge*
Harry szobája sötét volt, de aligha miután felkapcsolta a lámpát. Nem szerette a rendet, sem a díszeket a falon, Niall-el ellentétben. Leültem a rendezetlen ágyára ültem, aminek rózsa illata volt. Hirtelen lekapta a pólóját majd egy nagy kanapéra ült amit eddig nem véltem felfedezni amíg oda nem ment. Leült majd úgy nézett körbe mintha először lenne itt.(http://25.media.tumblr.com/1557ab95e2ae683b0bbdbf97dbe9c2ff/tumblr_mmk3l7pu6A1s916hao1_500.gif)
- Mi az? - kérdeztem az ágyon előrébb csúszva. Zavartan nézett újra körbe, majd kinyögte.
- Olyan üres itt minden. Unalmas, sötét...változtatni kéne. - bólogattam vele egyetértően. Leszedtem magamról a pokrócot majd oda álltam elé és a kezemet oda nyújtottam neki. Kérdően nézett rám, hogy ilyen eleven lettem.
- Mit szeretnél? Aktív mozgást? - vigyorgott huncutul.
- Nem. - nevettem. - Láttam, hogy van pár lakberendezési magazin a konyhában. Gyere a szobámba lapozzuk át őket.
- Legyen. De te sántikálj a szobádba majd én hozom őket. - kacsintott. Elpirultam majd előtte kimentem és éreztem, hogy tekintette rajtam volt. Lassan értem a helyemre. Vissza tértem ismét egy ágyhoz, de nem takartam be magam mert már melegem volt. Harry póló nélkül állított be, egy kisebb meglepetéssel.
2013. április 21., vasárnap
6. fejezet
Ott álltunk az előszoba közepén, egymást szorítva. Nem fogtam fel az eseményeket. Harry távolodott tőlem, míg én mentem felé. Ez pont fordítva szokott lenni, ha egy filmet nézünk. De most én voltam az aki többet akar. Az ajtó felé vette az irányt, míg én megálltam egy helyben. Láthatta rajtam, hogy fáj, hogy távolodik tőlem. Államat megemelte, hogy a gyönyörű zöld szemeibe nézzek. Megtörtént. Nézett egy darabig, míg végül rájöttünk, hogy a szótlanság kínos.
- Én, öhmm...elmegyek a többiek után vadászni. Ne félj, érzem ha baj van. - mondta, majd gyengéden elengedett. Meleg bőre, göndör fürtjei...észbontó. Hirtelen viharzott ki az ajtón, majd gyorsan tűnt el. A konyhába mentem, hogy igyak valamit, hogy ne érezzem magam annyira rosszul. Megnyitottam a csapot, majd alá tettem a poharat és majdnem tele engedtem. A víz hideg volt, lassan kortyoltam. Poharamat a mosogatóba téve, indultam a fürdőszobába, de előtte betértem a szobámba, s összekaptam a cuccaimat. Levetettem a ruháimat majd gyorsan beugrottam a zuhany alá. Eszembe jutott, hogy tusfürdőt nem hoztam magammal ezért fejemre csaptam. Elkezdtem körbe nézni, mire egy narancssárga flakont pillantottam meg rajta egy cetlivel: "Tudtam, hogy elfelejtesz valamit mint mindig is, Louis. xx:)".
Igaza volt. Ahányszor elmentem vele kirándulni, ezt mindig otthon felejtettem. A kedvencemet hagyta itt nekem, a narancs-barack illatút. Nyomta egy keveset a kezembe, majd alaposan végig mostam magam, hogy az alkohol ne legyen érezhető. Hajat nem mostam, így hamar készen lettem. Törölközőmet magamra csavartam, majd elmentem fogat mosni. Azután vissza indultam a szobába, ahol fehérneműt, egy cicanadrágot és egy hosszú 'Good Luck' feliratú pulcsit vettem magamra. Niall fullcapje az ágyamra volt ledobva, s felkaptam, hogy vissza tegyem becses helyére. A kissé sötét folyóson kocogva mentem Niall szobájába és úgy gondoltam, hogy egy kicsit körbe nézek.
Zöld a volt a szobájának a fala. Vajon miért? Az ablaka mellett volt egy nagy fekete felirat, lámpát kapcsoltam, hogy lássam is. Hirtelen ugrottam fel nyugalmi helyzetemből, mert egy Nialler kartonfigurától megijedtem. Milyen jó dolgok vannak a szobájában...
Közeledtem a falhoz, majd láttam, hogy a felirat körül van egy csomó kép. Mindegyiken pulcsiban van lányokkal. Directionerekkel. A felirat aranyos volt: "Bárki is legyek, nekem ők a legfontosabbak!" - állt a falon. Biztos nehéz még felfognia, hogy ki is lett belőle így ezzel nyugtatja magát. Zuhogásokra kaptam fel a fejem amik az alsó szintről jöttek. Egy teniszütőt pillantottam meg a szobasarkában, fölkaptam, leoltottam a villanyt, az ajtót magam mögött becsuktam. Benéztem a szobámba is a biztonság kedvéért, de minden úgy volt ahogy hagytam. Lassan mentem a lépcsőn, mire egy gyors alak rohant be a konyhába. Meginogtam így majdnem a lépcsőre ültem, de mégis mentem tovább. Újra ment egyet vissza fele, hosszú szőke haja volt. Megint jött volna, mire megállt ott ahol Harry-vel csókolóztunk, a lépcső vastag volt így takarásban voltam előle. Össze-vissza tekergette a fejét, hisz érzett valamit. Legalább is nekem ebből ez jött le...
- Tudom, hogy itt vagy! - szólalt meg. Összehúztam magam, megijedtem. A teniszütőt koppanva tettem le, így rögtön az irányomba nézett. - Tudom, hogy itt vagy! Ne keljen kétszer mondanom! - megelégelte, hogy lusta vagyok válaszolni így lassan kezdett a lépcsőhöz közeledni, hogy gerjessze benne a félelmet. Megtette. Nem mozdultam, mire megpillantottam magam előtt, hirtelen kezdte tépve fogni a hajamat mire felsikítottam. Szemei sötétek voltak, mint a srácoké. Nem tudtam, hogy ki Ő, de nem is akarom tudni. Fejemnél fogva rángatott le a lépcsőről, sikeresen. Szó szerint a földre hajított.
- Szóval te vagy Elli. - mért végig. - De te nem tudod, hogy én ki is vagyok...Ugye? - emelte fel a hangját.
- I-igen... - gyáva voltam.
- Lucy vagyok, egy másik vámpírklán örököse, és egyben Harry Styles jegyese. - gonoszul mosolyodott el, mikor kimondta. Nem akartam elhinni, hogy ez igaz. Jegyese?
- M-mi? - féltem.
- Úgy van. Az. Hihetetlen erőm van kislány, szóval jobb ha most le szállsz róla. Harry az enyém, és az is marad. Ha még egyszer meglátom a lelki szemeimmel, hogy te és Ő csókolóztok a családommal jövünk és te bizony...nem maradsz életben. - mondta, s lábamba rúgott. Ereje hatalmas volt, de kisebb mint a srácoké. Összekuporodtam.
- Értetted?
- Igen. - szó szerint tátogtam.
- Nem hallottam!!!
- Igen. - emeltem fel a hangom. Hangom túl magas volt számára, ezért vállamba ütött öklével. Kezemmel a sajgó részt fogtam, és hátrébb másztam. Kacsintással hagyott engem a földön, összetörve. Sírni kezdtem, szemeim a könnyeim miatt feketék voltak, s az arcom is. A fájó részeimet szorítottam de a fájdalom nem múlt, csak erősödött. Eldőltem, nem tudtam, hogy mi történik.
*Louis szemszöge*
Éreztem, hogy baj van ezért a többieket irányítva haza küldtem majd indultam utánuk. Jó vámpírhoz méltóan engedtek engem be előre, míg Harry és Zayn hátra mentek, hogy körül nézzenek. Miután kinyitottam az ajtót azután vettem észre, hogy van rajta valami.
"Nem bocsánat, Lucy." Lucy? Mit kereset itt? Kétségbe esve rohantam először a konyhába mire alvadt vér szagot éreztem. Lépcsőhöz rohanva láttam Elli-t össze esve, foltokkal. Torkom szakadtából ordítottam a többieknek, mire ők azonnal mögöttem termettek. Harry a cetlit tépkedte össze, mire meglátta, hogy ki van a lépcső alján.
- Ő tette? Az a szuka tette? - hangja dühös volt, ölni tudott volna. Elli sebeit kezelni kellett, ezért Liam vitte fel a fürdőbe, hogy segítsen rajta.
- Harry, haver várj! - lépett ki az ajtón majdnem, de megállítottam.
- Miért kellet a családjával egyességet kötnöd? - kérdezte.
- Te is tudod, hogy nem tehettem mást. - mondtam. Liam kiáltott, hogy a lányt a szobájába vitte, mire Harry rohant fel. Én pedig utána. Aranyosan bújt hozzá, mint aki szerelmes. Liam véres kezét törölve jött a fürdőből.
- Meg vagy? - kérdeztem tőle.
- Nehéz volt ellenállni de minden oké. Elli pedig csúnya sebeket szerzett, mivel Lucy magassarkúval rúgott bele egy hatalmasat így egy, hogy is mondjam lyuk lett a lábán...
- Mi? - kapta fel Harry a fejét. Liam bólintott. Őrült gyorsasággal szedte ki a lányt a takaróból, hogy lássa a sebet. Le volt takarva, de fel akarta szakítani, de megakadályoztuk. Még mindig a vér szaga terjengett a levegőben, mivel én és Liam nem bírtuk mentünk ki. Harry túl jól bírja, Niall-nek ez nem menne.
A konyhába mentem mire ajtó csapódást hallottam, s az ajtóban Eleanor állt. Megcsókoltam, majd a szatyrokat kivettem a kezéből és a konyhába vittem. Megcsókoltam, majd elpakoltunk.
*Harry szemszöge*
Az a nő. Utálom. Ha Louis nem köt egyességet a családjával szabadabb lehetnék, de nem. Mivel ebben a családban én vagyok/voltam a legerősebb így egy másik család legerősebb tagjával kell össze kötnöm az életem. Lucy-hoz semmi sem kötött, csak a pénz. Elli mellettem voltam még mindig nem akart ébredni. Körbenéztem, hogy miket is pakolt ki, s hamar rájöttem, hogy nagy Little Mix fan. Egyik táskája tele volt plüssállatokkal, s az egyiket mellé is tettem. Már elfordultam de még a kezem a plüssön volt amikor, egy hideg kéz érintette az enyémet. Odanéztem, s hatalmas szemekkel rám néző lányt láttam.
- Én, öhmm...elmegyek a többiek után vadászni. Ne félj, érzem ha baj van. - mondta, majd gyengéden elengedett. Meleg bőre, göndör fürtjei...észbontó. Hirtelen viharzott ki az ajtón, majd gyorsan tűnt el. A konyhába mentem, hogy igyak valamit, hogy ne érezzem magam annyira rosszul. Megnyitottam a csapot, majd alá tettem a poharat és majdnem tele engedtem. A víz hideg volt, lassan kortyoltam. Poharamat a mosogatóba téve, indultam a fürdőszobába, de előtte betértem a szobámba, s összekaptam a cuccaimat. Levetettem a ruháimat majd gyorsan beugrottam a zuhany alá. Eszembe jutott, hogy tusfürdőt nem hoztam magammal ezért fejemre csaptam. Elkezdtem körbe nézni, mire egy narancssárga flakont pillantottam meg rajta egy cetlivel: "Tudtam, hogy elfelejtesz valamit mint mindig is, Louis. xx:)".
Igaza volt. Ahányszor elmentem vele kirándulni, ezt mindig otthon felejtettem. A kedvencemet hagyta itt nekem, a narancs-barack illatút. Nyomta egy keveset a kezembe, majd alaposan végig mostam magam, hogy az alkohol ne legyen érezhető. Hajat nem mostam, így hamar készen lettem. Törölközőmet magamra csavartam, majd elmentem fogat mosni. Azután vissza indultam a szobába, ahol fehérneműt, egy cicanadrágot és egy hosszú 'Good Luck' feliratú pulcsit vettem magamra. Niall fullcapje az ágyamra volt ledobva, s felkaptam, hogy vissza tegyem becses helyére. A kissé sötét folyóson kocogva mentem Niall szobájába és úgy gondoltam, hogy egy kicsit körbe nézek.
Zöld a volt a szobájának a fala. Vajon miért? Az ablaka mellett volt egy nagy fekete felirat, lámpát kapcsoltam, hogy lássam is. Hirtelen ugrottam fel nyugalmi helyzetemből, mert egy Nialler kartonfigurától megijedtem. Milyen jó dolgok vannak a szobájában...
Közeledtem a falhoz, majd láttam, hogy a felirat körül van egy csomó kép. Mindegyiken pulcsiban van lányokkal. Directionerekkel. A felirat aranyos volt: "Bárki is legyek, nekem ők a legfontosabbak!" - állt a falon. Biztos nehéz még felfognia, hogy ki is lett belőle így ezzel nyugtatja magát. Zuhogásokra kaptam fel a fejem amik az alsó szintről jöttek. Egy teniszütőt pillantottam meg a szobasarkában, fölkaptam, leoltottam a villanyt, az ajtót magam mögött becsuktam. Benéztem a szobámba is a biztonság kedvéért, de minden úgy volt ahogy hagytam. Lassan mentem a lépcsőn, mire egy gyors alak rohant be a konyhába. Meginogtam így majdnem a lépcsőre ültem, de mégis mentem tovább. Újra ment egyet vissza fele, hosszú szőke haja volt. Megint jött volna, mire megállt ott ahol Harry-vel csókolóztunk, a lépcső vastag volt így takarásban voltam előle. Össze-vissza tekergette a fejét, hisz érzett valamit. Legalább is nekem ebből ez jött le...
- Tudom, hogy itt vagy! - szólalt meg. Összehúztam magam, megijedtem. A teniszütőt koppanva tettem le, így rögtön az irányomba nézett. - Tudom, hogy itt vagy! Ne keljen kétszer mondanom! - megelégelte, hogy lusta vagyok válaszolni így lassan kezdett a lépcsőhöz közeledni, hogy gerjessze benne a félelmet. Megtette. Nem mozdultam, mire megpillantottam magam előtt, hirtelen kezdte tépve fogni a hajamat mire felsikítottam. Szemei sötétek voltak, mint a srácoké. Nem tudtam, hogy ki Ő, de nem is akarom tudni. Fejemnél fogva rángatott le a lépcsőről, sikeresen. Szó szerint a földre hajított.
- Szóval te vagy Elli. - mért végig. - De te nem tudod, hogy én ki is vagyok...Ugye? - emelte fel a hangját.
- I-igen... - gyáva voltam.
- Lucy vagyok, egy másik vámpírklán örököse, és egyben Harry Styles jegyese. - gonoszul mosolyodott el, mikor kimondta. Nem akartam elhinni, hogy ez igaz. Jegyese?
- M-mi? - féltem.
- Úgy van. Az. Hihetetlen erőm van kislány, szóval jobb ha most le szállsz róla. Harry az enyém, és az is marad. Ha még egyszer meglátom a lelki szemeimmel, hogy te és Ő csókolóztok a családommal jövünk és te bizony...nem maradsz életben. - mondta, s lábamba rúgott. Ereje hatalmas volt, de kisebb mint a srácoké. Összekuporodtam.
- Értetted?
- Igen. - szó szerint tátogtam.
- Nem hallottam!!!
- Igen. - emeltem fel a hangom. Hangom túl magas volt számára, ezért vállamba ütött öklével. Kezemmel a sajgó részt fogtam, és hátrébb másztam. Kacsintással hagyott engem a földön, összetörve. Sírni kezdtem, szemeim a könnyeim miatt feketék voltak, s az arcom is. A fájó részeimet szorítottam de a fájdalom nem múlt, csak erősödött. Eldőltem, nem tudtam, hogy mi történik.
*Louis szemszöge*
Éreztem, hogy baj van ezért a többieket irányítva haza küldtem majd indultam utánuk. Jó vámpírhoz méltóan engedtek engem be előre, míg Harry és Zayn hátra mentek, hogy körül nézzenek. Miután kinyitottam az ajtót azután vettem észre, hogy van rajta valami.
"Nem bocsánat, Lucy." Lucy? Mit kereset itt? Kétségbe esve rohantam először a konyhába mire alvadt vér szagot éreztem. Lépcsőhöz rohanva láttam Elli-t össze esve, foltokkal. Torkom szakadtából ordítottam a többieknek, mire ők azonnal mögöttem termettek. Harry a cetlit tépkedte össze, mire meglátta, hogy ki van a lépcső alján.
- Ő tette? Az a szuka tette? - hangja dühös volt, ölni tudott volna. Elli sebeit kezelni kellett, ezért Liam vitte fel a fürdőbe, hogy segítsen rajta.
- Harry, haver várj! - lépett ki az ajtón majdnem, de megállítottam.
- Miért kellet a családjával egyességet kötnöd? - kérdezte.
- Te is tudod, hogy nem tehettem mást. - mondtam. Liam kiáltott, hogy a lányt a szobájába vitte, mire Harry rohant fel. Én pedig utána. Aranyosan bújt hozzá, mint aki szerelmes. Liam véres kezét törölve jött a fürdőből.
- Meg vagy? - kérdeztem tőle.
- Nehéz volt ellenállni de minden oké. Elli pedig csúnya sebeket szerzett, mivel Lucy magassarkúval rúgott bele egy hatalmasat így egy, hogy is mondjam lyuk lett a lábán...
- Mi? - kapta fel Harry a fejét. Liam bólintott. Őrült gyorsasággal szedte ki a lányt a takaróból, hogy lássa a sebet. Le volt takarva, de fel akarta szakítani, de megakadályoztuk. Még mindig a vér szaga terjengett a levegőben, mivel én és Liam nem bírtuk mentünk ki. Harry túl jól bírja, Niall-nek ez nem menne.
A konyhába mentem mire ajtó csapódást hallottam, s az ajtóban Eleanor állt. Megcsókoltam, majd a szatyrokat kivettem a kezéből és a konyhába vittem. Megcsókoltam, majd elpakoltunk.
*Harry szemszöge*
Az a nő. Utálom. Ha Louis nem köt egyességet a családjával szabadabb lehetnék, de nem. Mivel ebben a családban én vagyok/voltam a legerősebb így egy másik család legerősebb tagjával kell össze kötnöm az életem. Lucy-hoz semmi sem kötött, csak a pénz. Elli mellettem voltam még mindig nem akart ébredni. Körbenéztem, hogy miket is pakolt ki, s hamar rájöttem, hogy nagy Little Mix fan. Egyik táskája tele volt plüssállatokkal, s az egyiket mellé is tettem. Már elfordultam de még a kezem a plüssön volt amikor, egy hideg kéz érintette az enyémet. Odanéztem, s hatalmas szemekkel rám néző lányt láttam.
2013. április 9., kedd
5 .fejezet
Az ajtón kilépve az a régi illat csapta meg az orrom, és még a testem is bele remegett. Harry becsukta az ajtót, mire megfordultam és láttam, hogy van rajta egy napszemüveg amit be kellett látnom, hogy NAGYON szexin állt neki. Amikor kiértünk az eldugott részről, megláttam a gyermekkori játszóteret ahol sok idő töltöttem. Kiérve az utcákra megláttam a régi és már bezárt jégkrémest, s cukrászdát. Kisebb könnycseppek gördültek le az arcomon, miközben vissza emlékeztem. Szipogtam egy sort, majd kezeimmel megtöröltem a szemeimet. Fekete könnyek. Zsebemben hirtelen zsebkendőt kezdtem keresni, hogy Harry ne hogy észre vegye. Késő volt, mint mindig. Ott volt előttem és nyújtott egy rongyot.
- Gyorsan, ne hogy valaki meglássa. - mondta majd elé állt, hogy takarjon. Az a nagy alak ami felém tornyosult félelmetes és ijesztő volt, mégis megnyugtatott. Fejemmel jeleztem, hogy köszönöm a zsepit, majd tovább mentünk.
- Öhm, kérdezhetek?
- Persze. Bátran. - mosolygott.
- A napfény vagy az esős idő a rosszabb számotokra? - néztem a lábaimat közben.
- Eső. Csúszóssá válik tőle a bőrünk, ezért nem ment ki tegnap senki se a vendégekhez. - jelentette ki. Bólogattam, s hirtelen megpillantottam a régi házunkat ami Nessáék, szomszédságában volt. A fű még mindig olyan zöld volt mint régen, de az emlékezetem tiszta. Lou gyakran csak napozott itt, miközben én rajzoltam őt ahogy fekszik. Akkor voltam 13. Gyorsan tovább álltunk, ne hogy megint sírni kezdjek. Innen egyenes volt minden egy régi barátsághoz. Szó szerint. Fellépkedtem a lécsőkőn, majd (mint régen) bekopogtam az ajtón lévő X-en. Lábdobogást hallottam bentről, és tudtam, hogy jön valaki. Hátrébb álltam, hogy az ajtót ki tudja nyitni. Nessa hajában enyhe kék csíkok voltak, mint régebben. Szinte semmit sem változott, úgy mint régen a nyakamba ugrott amikor meglátott. Szorosan ölelt, szerintem nem akarta elhinni, hogy vissza tértem.
- Elli, úristen gyönyörű vagy. - mondta.
- Te sem panaszkodhatsz. - mondtam és újra megöleltem. Úgy mint régen becsukta az ajtót és leültünk a házuk előtti lépcsőre. Azon kaptam magam, hogy az utolsó 5 percben nem is figyeltem szegényre mert Harry hiánya feltűnt. A pontosan 46 perces beszélgetés után (amibe belefért 3 év) éhességre panaszkodva elindultam tőle a McDonald's-ba. Tudtam, hogy útközben Harry valahol meg fog ijeszteni vagy találni, de nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan. Mellettem jött tovább a lehető legnagyobb csendben és a napszemüvegében. A büfé elé érve megálltunk.
- Ugye te is bejössz? - kérdeztem.
- Persze. Vigyázok rád. - mondta. Sokan beakartak jönni, de amint meglátták őt inkább visszafordultak, de volt olyan is aki nyugodtan evett, s hirtelen kóláját felkapva rohant ki. Hamar rájöttem, hogy ő itt egy olyan "ember" aki félelemben tartja a várost. Beülve kértem egy Fantát és egy sajtburgert sült krumplival, de Harry nem hagyta, hogy fizessek. Sőt! Ragaszkodott hozzá, hogy ő fizesse. Ő nem kért magának semmit, mégis a szokásosnál is olcsóbban kaptuk a kaját. Sokáig csak majszoltam a burgert, Harry néha-néha pedig a sült krumpliból vett egy szemet ki. Amikor végeztem és a tálcámat a helyére tettem volna, egy srác kérdezett a nevemre.
- Elli? Elli Wilson? - kérdezte, mire megfordultam.
- Kendall? - kérdeztem mosolyogva. Kendall egy gyerekkori barátom volt, Nessa mellett. Emlékszem imádtam mellette lenni, imádtam a közelségét. Magyarul bele voltam zúgva. Kék szemei és fekete-szőkés haja volt, meg van is. Megöleltem és ugyan olyan dezodora volt mint 3 éve. Harry ült a helyén, de erősen szorította a kezében lévő szalvétát. Valaki itt féltékeny...
Kendall-al kellemes és emlékeket felidéző beszélgetésem volt. A tálcát a helyére vittem volna, de elvitte helyettem mert kifelé ment. Holnap reggel fél 11-re átjön hozzánk, így lediktáltam neki a címet ahol ideiglenesen lakok. Visszaültem a helyemre, Harry pedig levette a napszemüvegét. Szemei lángoltak, nem volt nyugodt hanem mérges.
- Te az enyém vagy. - mondta. Megráztam a fejem.
- Nem. A vérem a 'tied'. De én...ez a személy, nem vagyok a tulajdonod. - mondtam lehajtott fejjel. Látta rajtam, hogy nem teljesen gondolom komolyan, de tudatosult benne, hogy egy részem vér komoly is. Fejével jelzett, hogy mehetnénk. Most van olyan déli 12 óra, nincs kedvem még haza menni, hogy unatkozzak. Amikor kiértünk az étteremből nem abba az irányba mentem mint, Ő. Céltudatosan mentem az ellentétes irányba mire bevágott elém és nem szó szerint neki mentem. Megfogott és eltolt magától, de fogta a kezem. Jobban mondva a csuklóm.
- Hova mész? - kérdezte, s körülnézett, hogy néz-e minket valaki.
- Valami jó helyre, ahol van egy kis buli. - válaszoltam.
- Te oda nem mész. - rázta meg a fejét. Fogta továbbra is kezem, míg senki sem haladt el mellettünk a jelenléte miatt.
- Mert? Ki vagy te az Apám? - kérdeztem.
- Nem. De egy szavadba kerül és bármilyen hiányod pótolom. - enyhe szexualitás érzését keltette bennem, ahogy megvillantotta a mosolyát. Tudtam, hogy most két értelműen fogalmazott. Most vagyok 16 de néha elszoktam engedni magam, jó kislány létére. Ittam már alkoholt, de soha sem vittem túlzásba. Drogozni pedig soha sem próbáltam, mert egyszerűen undorodok attól amit tesz az emberekkel.
- Oké. Pótold. Ihatok valamit? - kérdeztem. Tudta, hogy mire gondolok. Nem volt a közelben senki sem, így gyorsaságát felhasználva ment a boltba, majd 2 üveggel jött. Bár a boltban gyorsabb volt.
- Lou-nak egy szót sem. Capisce(*)? - kérdezte.
- Nyugi. Ha egyáltalán észre veszi rajtam. - mondtam majd az egyik vodkás üveget kivettem a kezéből és egy régi eldugott helyre mentünk amire emlékeztem. Ez is a város szélén van, de ott van egy nagy fa kidőlve. Legalább is arra emlékeztem, de még mindig itt volt. Leültem mire a "srácomat" nem találtam a közelben. Össze-vissza néztem, mire megszólalt.
- Csak nem engem keresel? - állt egy magas fenyőfán, az üveggel a kezében.
- Szerinted? - kérdeztem vissza, majd kinyitottam az üveget. Ittam belőle és igen erős darab volt. Néztem végig az erdőn, néha fel az égre; majd ráfeküdtem a fára. Harry a fákon ugrált, vicces kedvében volt, próbált úgy tenni mintha rám ugrana de ezt egyszer sem tette meg. Hamar végeztem az üveg tartalmával, mert úgy őszintén fel kellett dolgoznom a történteket. Louis-nak van egy egész vámpír klánja ami az egész világot is behálózhatja ami hihetetlen. A vérem egy fajta különleges táplálék az átlag emberek vérénél is fontosabb, s egy fajta kötő anyagok helyezkednek el benne. Ami engem is, és egy vérszívót is fiatalon tarthat. Gondolat menetem végére érve, felkeltem a fáról és még csak nem is szédültem. Enyhe ittas állapotban éreztem magam, mire Harry ott termett előttem.
- Tudsz járni? - nevetett.
- Talán. - válaszoltam, s lépéseket tettem felé amire ő csak hátrált.
- Haza vigyelek? - kérdezte. Válaszomat nem várva vett a hátára és kezdett egyre gyorsabban rohanni. Végig vitt az erdőn, ami több kilóméter hosszú lehetett. Hajamba erő teljesen belekapott a szél, ami Harry arcát pont kikerülte. Amikor feleszméltem ott voltunk annál a háznál ami nekem egy fajta védelmező "szentély". Letett a földre, mire nem igazán bírtam járni. Belé kapaszkodva mentem be az ajtón is. A házban ismételten csönd uralkodott.
- Hol vannak a többiek? - kérdeztem.
- Lou, Niall, Liam és Zayn vadásznak. Eleanor elment Danielle Peazer-höz. - mondta. Még mindig támaszt nyújtott nekem,hogy el ne dőljek. Lélegzete gyors volt, az enyémnél gyorsabb ez töltötte meg az előszobát. Közelebb húzódtam Harry-hez, hogy érezzem a közelségét. Nem vette zokon, inkább tetszett neki, hogy "behódoltam" neki. Ingét szorongattam ahogy hozzá simultam, keze a csípőmre vándorolt és ott meg is állapotod egy időre. Felvitte a nyakamig, ami érdes ujjaival simogatni kezdett, s engem egy kicsit csikizett így lemosolyodtam ami tetszett neki. Hajamat egy kezében össze fogra és nézte, hogy az első nap mit művelt a nyakam jobb oldalával. Feje vészesen közeledett a lila folthoz a nyakamon, s hirtelen egy puszit nyomott oda. Egész testem beleremegett ebbe a közelségbe.Éreztem leheletét a nyakamon, hogy borzongásomra elmosolyodott. Kezét a mellkasomra tette, s szívem helyét kereste. A szívem hevesen dobogott az átlagnál, d ez tetszett neki.
- Tudod...nekem már rég dobogott a szívem... - suttogta a fülembe. Nem válaszoltam, hanem lehunytam a szemem. Nem tudom, hogy mi beszélt belőlem, de olyat mondtam amit nem hittem volna, hogy pont neki valaha is fogok.
- Iszonyatosan szexi vagy. - jelentettem ki.
- Te pedig gyönyörű ember vagy. - hangsúlyozta ki az 'ember' szót. Szemeim még mindig csukva voltak. Fürtjei már nem csikizték a füleim, eltűnt a feje mellőlem. Előttem állt, szorítottam az ingét, ő fogta a hajamat. Mozgást éreztem, mintha hajolna elém. Nagy lélegzetet vett, majd hirtelen...megcsókolt. Ajkai forróak voltak, míg az enyémek jéghidegek. Ahogy ajkaink összeértek mindketten máshogy tekintettünk a másikra. Türtőztetnie kellett magát nehogy kárt tegyen bennem. Ajkai a testével ellentétében puhák voltak, selymesek. Hevesebb lett minden közöttünk, a csók, a viszonyunk is egymáshoz. Elhúzódott tőlem...de én még mindig az ingébe kapaszkodtam. Ott álltunk a szoba közepén, de én még nem fogta fel, hogy mi történt.
*Capisce? = Rendben?; Érted?.
- Gyorsan, ne hogy valaki meglássa. - mondta majd elé állt, hogy takarjon. Az a nagy alak ami felém tornyosult félelmetes és ijesztő volt, mégis megnyugtatott. Fejemmel jeleztem, hogy köszönöm a zsepit, majd tovább mentünk.
- Öhm, kérdezhetek?
- Persze. Bátran. - mosolygott.
- A napfény vagy az esős idő a rosszabb számotokra? - néztem a lábaimat közben.
- Eső. Csúszóssá válik tőle a bőrünk, ezért nem ment ki tegnap senki se a vendégekhez. - jelentette ki. Bólogattam, s hirtelen megpillantottam a régi házunkat ami Nessáék, szomszédságában volt. A fű még mindig olyan zöld volt mint régen, de az emlékezetem tiszta. Lou gyakran csak napozott itt, miközben én rajzoltam őt ahogy fekszik. Akkor voltam 13. Gyorsan tovább álltunk, ne hogy megint sírni kezdjek. Innen egyenes volt minden egy régi barátsághoz. Szó szerint. Fellépkedtem a lécsőkőn, majd (mint régen) bekopogtam az ajtón lévő X-en. Lábdobogást hallottam bentről, és tudtam, hogy jön valaki. Hátrébb álltam, hogy az ajtót ki tudja nyitni. Nessa hajában enyhe kék csíkok voltak, mint régebben. Szinte semmit sem változott, úgy mint régen a nyakamba ugrott amikor meglátott. Szorosan ölelt, szerintem nem akarta elhinni, hogy vissza tértem.
- Elli, úristen gyönyörű vagy. - mondta.
- Te sem panaszkodhatsz. - mondtam és újra megöleltem. Úgy mint régen becsukta az ajtót és leültünk a házuk előtti lépcsőre. Azon kaptam magam, hogy az utolsó 5 percben nem is figyeltem szegényre mert Harry hiánya feltűnt. A pontosan 46 perces beszélgetés után (amibe belefért 3 év) éhességre panaszkodva elindultam tőle a McDonald's-ba. Tudtam, hogy útközben Harry valahol meg fog ijeszteni vagy találni, de nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan. Mellettem jött tovább a lehető legnagyobb csendben és a napszemüvegében. A büfé elé érve megálltunk.
- Ugye te is bejössz? - kérdeztem.
- Persze. Vigyázok rád. - mondta. Sokan beakartak jönni, de amint meglátták őt inkább visszafordultak, de volt olyan is aki nyugodtan evett, s hirtelen kóláját felkapva rohant ki. Hamar rájöttem, hogy ő itt egy olyan "ember" aki félelemben tartja a várost. Beülve kértem egy Fantát és egy sajtburgert sült krumplival, de Harry nem hagyta, hogy fizessek. Sőt! Ragaszkodott hozzá, hogy ő fizesse. Ő nem kért magának semmit, mégis a szokásosnál is olcsóbban kaptuk a kaját. Sokáig csak majszoltam a burgert, Harry néha-néha pedig a sült krumpliból vett egy szemet ki. Amikor végeztem és a tálcámat a helyére tettem volna, egy srác kérdezett a nevemre.
- Elli? Elli Wilson? - kérdezte, mire megfordultam.
- Kendall? - kérdeztem mosolyogva. Kendall egy gyerekkori barátom volt, Nessa mellett. Emlékszem imádtam mellette lenni, imádtam a közelségét. Magyarul bele voltam zúgva. Kék szemei és fekete-szőkés haja volt, meg van is. Megöleltem és ugyan olyan dezodora volt mint 3 éve. Harry ült a helyén, de erősen szorította a kezében lévő szalvétát. Valaki itt féltékeny...
Kendall-al kellemes és emlékeket felidéző beszélgetésem volt. A tálcát a helyére vittem volna, de elvitte helyettem mert kifelé ment. Holnap reggel fél 11-re átjön hozzánk, így lediktáltam neki a címet ahol ideiglenesen lakok. Visszaültem a helyemre, Harry pedig levette a napszemüvegét. Szemei lángoltak, nem volt nyugodt hanem mérges.
- Te az enyém vagy. - mondta. Megráztam a fejem.
- Nem. A vérem a 'tied'. De én...ez a személy, nem vagyok a tulajdonod. - mondtam lehajtott fejjel. Látta rajtam, hogy nem teljesen gondolom komolyan, de tudatosult benne, hogy egy részem vér komoly is. Fejével jelzett, hogy mehetnénk. Most van olyan déli 12 óra, nincs kedvem még haza menni, hogy unatkozzak. Amikor kiértünk az étteremből nem abba az irányba mentem mint, Ő. Céltudatosan mentem az ellentétes irányba mire bevágott elém és nem szó szerint neki mentem. Megfogott és eltolt magától, de fogta a kezem. Jobban mondva a csuklóm.
- Hova mész? - kérdezte, s körülnézett, hogy néz-e minket valaki.
- Valami jó helyre, ahol van egy kis buli. - válaszoltam.
- Te oda nem mész. - rázta meg a fejét. Fogta továbbra is kezem, míg senki sem haladt el mellettünk a jelenléte miatt.
- Mert? Ki vagy te az Apám? - kérdeztem.
- Nem. De egy szavadba kerül és bármilyen hiányod pótolom. - enyhe szexualitás érzését keltette bennem, ahogy megvillantotta a mosolyát. Tudtam, hogy most két értelműen fogalmazott. Most vagyok 16 de néha elszoktam engedni magam, jó kislány létére. Ittam már alkoholt, de soha sem vittem túlzásba. Drogozni pedig soha sem próbáltam, mert egyszerűen undorodok attól amit tesz az emberekkel.
- Oké. Pótold. Ihatok valamit? - kérdeztem. Tudta, hogy mire gondolok. Nem volt a közelben senki sem, így gyorsaságát felhasználva ment a boltba, majd 2 üveggel jött. Bár a boltban gyorsabb volt.
- Lou-nak egy szót sem. Capisce(*)? - kérdezte.
- Nyugi. Ha egyáltalán észre veszi rajtam. - mondtam majd az egyik vodkás üveget kivettem a kezéből és egy régi eldugott helyre mentünk amire emlékeztem. Ez is a város szélén van, de ott van egy nagy fa kidőlve. Legalább is arra emlékeztem, de még mindig itt volt. Leültem mire a "srácomat" nem találtam a közelben. Össze-vissza néztem, mire megszólalt.
- Csak nem engem keresel? - állt egy magas fenyőfán, az üveggel a kezében.
- Szerinted? - kérdeztem vissza, majd kinyitottam az üveget. Ittam belőle és igen erős darab volt. Néztem végig az erdőn, néha fel az égre; majd ráfeküdtem a fára. Harry a fákon ugrált, vicces kedvében volt, próbált úgy tenni mintha rám ugrana de ezt egyszer sem tette meg. Hamar végeztem az üveg tartalmával, mert úgy őszintén fel kellett dolgoznom a történteket. Louis-nak van egy egész vámpír klánja ami az egész világot is behálózhatja ami hihetetlen. A vérem egy fajta különleges táplálék az átlag emberek vérénél is fontosabb, s egy fajta kötő anyagok helyezkednek el benne. Ami engem is, és egy vérszívót is fiatalon tarthat. Gondolat menetem végére érve, felkeltem a fáról és még csak nem is szédültem. Enyhe ittas állapotban éreztem magam, mire Harry ott termett előttem.
- Tudsz járni? - nevetett.
- Talán. - válaszoltam, s lépéseket tettem felé amire ő csak hátrált.
- Haza vigyelek? - kérdezte. Válaszomat nem várva vett a hátára és kezdett egyre gyorsabban rohanni. Végig vitt az erdőn, ami több kilóméter hosszú lehetett. Hajamba erő teljesen belekapott a szél, ami Harry arcát pont kikerülte. Amikor feleszméltem ott voltunk annál a háznál ami nekem egy fajta védelmező "szentély". Letett a földre, mire nem igazán bírtam járni. Belé kapaszkodva mentem be az ajtón is. A házban ismételten csönd uralkodott.
- Hol vannak a többiek? - kérdeztem.
- Lou, Niall, Liam és Zayn vadásznak. Eleanor elment Danielle Peazer-höz. - mondta. Még mindig támaszt nyújtott nekem,hogy el ne dőljek. Lélegzete gyors volt, az enyémnél gyorsabb ez töltötte meg az előszobát. Közelebb húzódtam Harry-hez, hogy érezzem a közelségét. Nem vette zokon, inkább tetszett neki, hogy "behódoltam" neki. Ingét szorongattam ahogy hozzá simultam, keze a csípőmre vándorolt és ott meg is állapotod egy időre. Felvitte a nyakamig, ami érdes ujjaival simogatni kezdett, s engem egy kicsit csikizett így lemosolyodtam ami tetszett neki. Hajamat egy kezében össze fogra és nézte, hogy az első nap mit művelt a nyakam jobb oldalával. Feje vészesen közeledett a lila folthoz a nyakamon, s hirtelen egy puszit nyomott oda. Egész testem beleremegett ebbe a közelségbe.Éreztem leheletét a nyakamon, hogy borzongásomra elmosolyodott. Kezét a mellkasomra tette, s szívem helyét kereste. A szívem hevesen dobogott az átlagnál, d ez tetszett neki.
- Tudod...nekem már rég dobogott a szívem... - suttogta a fülembe. Nem válaszoltam, hanem lehunytam a szemem. Nem tudom, hogy mi beszélt belőlem, de olyat mondtam amit nem hittem volna, hogy pont neki valaha is fogok.
- Iszonyatosan szexi vagy. - jelentettem ki.
- Te pedig gyönyörű ember vagy. - hangsúlyozta ki az 'ember' szót. Szemeim még mindig csukva voltak. Fürtjei már nem csikizték a füleim, eltűnt a feje mellőlem. Előttem állt, szorítottam az ingét, ő fogta a hajamat. Mozgást éreztem, mintha hajolna elém. Nagy lélegzetet vett, majd hirtelen...megcsókolt. Ajkai forróak voltak, míg az enyémek jéghidegek. Ahogy ajkaink összeértek mindketten máshogy tekintettünk a másikra. Türtőztetnie kellett magát nehogy kárt tegyen bennem. Ajkai a testével ellentétében puhák voltak, selymesek. Hevesebb lett minden közöttünk, a csók, a viszonyunk is egymáshoz. Elhúzódott tőlem...de én még mindig az ingébe kapaszkodtam. Ott álltunk a szoba közepén, de én még nem fogta fel, hogy mi történt.
*Capisce? = Rendben?; Érted?.
2013. április 7., vasárnap
4. fejezet
A redőnyön át egy kicsit sütött be a napfény, egyenesen a szemembe. Meglepően forró és érdes testen ébredtem rajta egy nagy pillangó tetoválással. Harry-n aludtam egész éjjel, ez volt az első ami eszembe jutott. De ez a srácot egyáltalán nem zavarta, sőt! A derekamon volt az egyik keze, a másik pedig lelógott az ágyról. Elbambultam a Harry testén díszelgő tetkón, és hirtelen azok kaptam magam, hogy a kezemmel követem annak a körvonalát. Ujjaim puhák voltak, ami az érdes bőrét csikizhette hisz azonnal felébredt. Felnéztem fejére, mire hajam teljesen a hasára omlott. Nyitogatta a zöld szemeit, mire végre "tiszta" lett a látása. Engem pásztázott a szemeivel, és rájött, hogy rajta voltam egész este. Zavarodottan nézett végig a szobán amit nem csodáltam. Keze még feljebb csúszott a hátamon, én pedig ki a karjából.
- Mennyi az idő? - kérdezte. Mobilomért nyúltam, s nagy nehezen el is értem, addig tapogattam amíg le nem esett. Lehajoltam érte az ágyból és az egyik gombot lenyomtam. Felvillant a képernyő és még csak hat óra múlt pár perce.
- Korán van még. Én alszok tovább. - mondtam. Mire újra befészkeltem magam, Harry felé fordulva. Egyik keze a feje alatt volt, a másik meg a hasán. Nézett maga elé. Szája néha kinyitódott, de mindig hirtelen vissza csukta. Láttam rajta, hogy valamit akar de nem meri megkérdezni. Ez vicces mert azt hittem kettőnk közül, hogy én félénkebb vagyok mint Ő.
- Látom, hogy akarsz valamit. - mondtam.
- Neked nem aludnod kéne? - mosolygott. Megvakarta a hasát, majd felém nézett.
- Légyszíves. - kiskutya szemeim voltak.
- Tudtad, hogy nekünk örökre együtt kell élnünk? - kérdezte. Megráztam a fejem és valahogy gondolkoztam azon, hogy mire is célozhat.
- Ezt meg, hogy értsem?
- Tudod. Eleanor és Lou nagyon közel kerültek egymáshoz. - mosolygott.
- A harapások felizgatták Eleanor-t vagy mi? - nevettem.
- Te kis huncut. - megvillantotta gödröcskéit. - Nem úgy értettem. Egymásba szerettek, csajszi.
- Most ezzel arra célzol, hogy mi is egymásba fogunk? - támasztottam fel magam.
- Akár... - itt összerogytam az ágyra.
- Még mindig jobban örülnék neki mint, hogy megharapj. - vallottam be, mire Harry rám nézett.
- Ezt nem tudod vissza vonni. - nevetett.
- Ctrl + Z. - pirultam el.
- Kocka. - mondta, és szó szerint rám esett.
- Szállj le rólam. - mondtam. De fogása erős volt, mint egy szikláé. Két kezemet az ágyhoz szorította, és nyomott annak. Fürtjei az arcába hullottak. Nyaklánca majdnem a mellkasomra lógott, ami fel-le mozgott.
- Tudod, annyira csábító a nyakad és a véred illata. - mondta. Szóval tényleg érzi a vérem illatát és ez nem csak egy gondolat volt nálam.
- Ne bánts. - kérleltem és lehunytam a szemem. Megrázhatta a fejét, mert hirtelen levegő csapott meg.
- Téged? Soha. - mondta és leszállt rólam. - Te ahhoz számomra túl értékes vagy. Nem csak a véred miatt. - pirult, és nem csak amiatt, hogy melege volt. Itt elfog kezdődni valami. Vissza feküdt a párnára mire megint csak maga elé bámult. Kirántottam a feje alól a párnát majd a fejéhez vágtam. Mire ő ezt vissza adta, én felkeltem az ágyról és elkezdtem rohangálni a szobában. Hirtelen felkapott, ahogy utólért és a hátára vett.
- Ez mire jó? - kérdeztem.
- Semmire, de vicces. - nevetett. Ott álltunk a szoba közepén, s le rakott engem a földre. Mögötte álltam, mire még mindig vicces kedvemben voltam így a hátsófelére csaptam. Megfordult, s kezét a hajamba tette, amivel gyengén fogott. Pólóm nyakát a másik kezével kezdte lejebb húzni, erre odébb pattantam. Mire újra elkapott, s elkezdett csikízni. Vérszívó létére, más volt mint a többiek. Ajtónyitódásra lettünk figyelmessek, mire valaki megköszörülte a torkát. Louis állt az ajtóban, Zayn-nel és Niall-el. Liam még biztos alszik vagy mit csinál. Zayn és Niall nevett a látványon, de Nialler-nek tetszett is, mivel a nagy pólóm eléggé felszaladt a lábamon. Necces helyzet volt mert ott álttunk kéz a kézben szinten, ami minta Lou-t zavarta volna.
- Harry lejönnél velem? - kérdezte Lou. Harry szó nélkül viharzott utána. Lejebb húztam a pólóm, mert Niall még mindig engem nézett.
- Haver! Haver! - nevetett Zayn. Mire beviharoztak, s rögtön kényelembe helyezték magukat. Niall eléggé el volt foglalva a cuccaim nézgetésével, mire megszólalt.
- Ez a tied? Szexi. - emelt ki egy tangát a ruháim közül. Szemeim elkerkedtek, erre vissza tette a helyére. Kiosontam a szobából, egészen a lépcső aljáig. Leültam az utolsó fokra és hallgatózni kezdtem.
- Mi volt az este? - érdeklődött Lou.
- Nincs sok közöd hozzá. - emelte meg valláit.
- De van. Ennek a klánnak én vagyok a vezéralakja, mindenről kell tudnom. - emelte fel a hangját.
- Oké. Közel kerültünk egymáshoz, de nem volt csók vagy ilyesmi.
- Nem félt tőled?
- Nem. Bízik bennem, tudja, hogy nem fogom bántani. Tudja, hogy van valami közöttünk több mint szimpla haverság. Ami igaz.
- Mintha magamat és Eleanor-t látnám. - fogta meg Harry vállát. Kifele akartak jönni a konyhából, gyorsan úgy tettem mintha most jönnék le. Sikerült is.
- Elli, ninca kedved ma szórakozni? - kérdezte Lou.
- De. Nessa még itt él Doncaster-be?
- Igen. A címet majd kiteszem a hütőre. - kacsintott.
- Köszi. Nem tartasz velem?
- Nem. Vadásznom kell. - mondta ki nyíltan.- De menj csak a srácokkal.
- Oh, rendben. - vontam meg a vállam. Föl rohantam a lépcsőn, s Zayn aludt az ágyba, Niall pedig még mindig a ruháim között turkált és kihúzta az egyik melltartómat.
- Mr. Horan! - szóltam az ajtóban állva.
- Tessék? - kérdezte miközben a fehérneműt rádobta Zayn-re. Mire Ő felébredt és leesett az ágyról.
- Lehet egy kérdésem? - tettem keresztbe a karjaimat.
- Persze. - mondta Zayn, feltámasztva magát az ágyról. Oda mentem a fotelhez és bele ültem.
- Ühhmm, én ugyebár egyszer megfogok halni... - Ziall felnevetett.
- Nem fogsz. - mondta Niall. - A véredben kötő anyagok vannak, körülbelül halhatatlan vagy. - fejezte be. Na oké. Különleges a vérem, Harry-nek sokat jelentek, halhatatlan vagyok. Zsííír!
Miután a srácok kimentek, én olyan fél órás készülődés után készen is lettem. Át ballagtam Niall szobájába és mi meglepő módon őt is ott találtam.
- Kölcsön kaphatom az egyik fullcaped? - kérdeztem mosolyogva.
- Persze. Ott vannak. - mutatott a szekrényére.
- Köszi. - mondtam. Végig néztem az összes sapit, végül egy OBEY sapit "nyúltam le" tőle. Lementem a konyhába ahol nem reggeliztem, hanem majd beülök egy McDonald's-ba. Harry a konyhában ült és mosolygott rám.
- Nem jössz el velem Nessához? - kérdeztem mert azt akartam, hogy velem legyen.
- Vegyem ezt randinak?
- Ha egy sétát annak szeretnél hívni. - mondtam és kimentem, ő pedig jött utánam.
Jól kezdődött a napom. :)
- Mennyi az idő? - kérdezte. Mobilomért nyúltam, s nagy nehezen el is értem, addig tapogattam amíg le nem esett. Lehajoltam érte az ágyból és az egyik gombot lenyomtam. Felvillant a képernyő és még csak hat óra múlt pár perce.
- Korán van még. Én alszok tovább. - mondtam. Mire újra befészkeltem magam, Harry felé fordulva. Egyik keze a feje alatt volt, a másik meg a hasán. Nézett maga elé. Szája néha kinyitódott, de mindig hirtelen vissza csukta. Láttam rajta, hogy valamit akar de nem meri megkérdezni. Ez vicces mert azt hittem kettőnk közül, hogy én félénkebb vagyok mint Ő.
- Látom, hogy akarsz valamit. - mondtam.
- Neked nem aludnod kéne? - mosolygott. Megvakarta a hasát, majd felém nézett.
- Légyszíves. - kiskutya szemeim voltak.
- Tudtad, hogy nekünk örökre együtt kell élnünk? - kérdezte. Megráztam a fejem és valahogy gondolkoztam azon, hogy mire is célozhat.
- Ezt meg, hogy értsem?
- Tudod. Eleanor és Lou nagyon közel kerültek egymáshoz. - mosolygott.
- A harapások felizgatták Eleanor-t vagy mi? - nevettem.
- Te kis huncut. - megvillantotta gödröcskéit. - Nem úgy értettem. Egymásba szerettek, csajszi.
- Most ezzel arra célzol, hogy mi is egymásba fogunk? - támasztottam fel magam.
- Akár... - itt összerogytam az ágyra.
- Még mindig jobban örülnék neki mint, hogy megharapj. - vallottam be, mire Harry rám nézett.
- Ezt nem tudod vissza vonni. - nevetett.
- Ctrl + Z. - pirultam el.
- Kocka. - mondta, és szó szerint rám esett.
- Szállj le rólam. - mondtam. De fogása erős volt, mint egy szikláé. Két kezemet az ágyhoz szorította, és nyomott annak. Fürtjei az arcába hullottak. Nyaklánca majdnem a mellkasomra lógott, ami fel-le mozgott.
- Tudod, annyira csábító a nyakad és a véred illata. - mondta. Szóval tényleg érzi a vérem illatát és ez nem csak egy gondolat volt nálam.
- Ne bánts. - kérleltem és lehunytam a szemem. Megrázhatta a fejét, mert hirtelen levegő csapott meg.
- Téged? Soha. - mondta és leszállt rólam. - Te ahhoz számomra túl értékes vagy. Nem csak a véred miatt. - pirult, és nem csak amiatt, hogy melege volt. Itt elfog kezdődni valami. Vissza feküdt a párnára mire megint csak maga elé bámult. Kirántottam a feje alól a párnát majd a fejéhez vágtam. Mire ő ezt vissza adta, én felkeltem az ágyról és elkezdtem rohangálni a szobában. Hirtelen felkapott, ahogy utólért és a hátára vett.
- Ez mire jó? - kérdeztem.
- Semmire, de vicces. - nevetett. Ott álltunk a szoba közepén, s le rakott engem a földre. Mögötte álltam, mire még mindig vicces kedvemben voltam így a hátsófelére csaptam. Megfordult, s kezét a hajamba tette, amivel gyengén fogott. Pólóm nyakát a másik kezével kezdte lejebb húzni, erre odébb pattantam. Mire újra elkapott, s elkezdett csikízni. Vérszívó létére, más volt mint a többiek. Ajtónyitódásra lettünk figyelmessek, mire valaki megköszörülte a torkát. Louis állt az ajtóban, Zayn-nel és Niall-el. Liam még biztos alszik vagy mit csinál. Zayn és Niall nevett a látványon, de Nialler-nek tetszett is, mivel a nagy pólóm eléggé felszaladt a lábamon. Necces helyzet volt mert ott álttunk kéz a kézben szinten, ami minta Lou-t zavarta volna.
- Harry lejönnél velem? - kérdezte Lou. Harry szó nélkül viharzott utána. Lejebb húztam a pólóm, mert Niall még mindig engem nézett.
- Haver! Haver! - nevetett Zayn. Mire beviharoztak, s rögtön kényelembe helyezték magukat. Niall eléggé el volt foglalva a cuccaim nézgetésével, mire megszólalt.
- Ez a tied? Szexi. - emelt ki egy tangát a ruháim közül. Szemeim elkerkedtek, erre vissza tette a helyére. Kiosontam a szobából, egészen a lépcső aljáig. Leültam az utolsó fokra és hallgatózni kezdtem.
- Mi volt az este? - érdeklődött Lou.
- Nincs sok közöd hozzá. - emelte meg valláit.
- De van. Ennek a klánnak én vagyok a vezéralakja, mindenről kell tudnom. - emelte fel a hangját.
- Oké. Közel kerültünk egymáshoz, de nem volt csók vagy ilyesmi.
- Nem félt tőled?
- Nem. Bízik bennem, tudja, hogy nem fogom bántani. Tudja, hogy van valami közöttünk több mint szimpla haverság. Ami igaz.
- Mintha magamat és Eleanor-t látnám. - fogta meg Harry vállát. Kifele akartak jönni a konyhából, gyorsan úgy tettem mintha most jönnék le. Sikerült is.
- Elli, ninca kedved ma szórakozni? - kérdezte Lou.
- De. Nessa még itt él Doncaster-be?
- Igen. A címet majd kiteszem a hütőre. - kacsintott.
- Köszi. Nem tartasz velem?
- Nem. Vadásznom kell. - mondta ki nyíltan.- De menj csak a srácokkal.
- Oh, rendben. - vontam meg a vállam. Föl rohantam a lépcsőn, s Zayn aludt az ágyba, Niall pedig még mindig a ruháim között turkált és kihúzta az egyik melltartómat.
- Mr. Horan! - szóltam az ajtóban állva.
- Tessék? - kérdezte miközben a fehérneműt rádobta Zayn-re. Mire Ő felébredt és leesett az ágyról.
- Lehet egy kérdésem? - tettem keresztbe a karjaimat.
- Persze. - mondta Zayn, feltámasztva magát az ágyról. Oda mentem a fotelhez és bele ültem.
- Ühhmm, én ugyebár egyszer megfogok halni... - Ziall felnevetett.
- Nem fogsz. - mondta Niall. - A véredben kötő anyagok vannak, körülbelül halhatatlan vagy. - fejezte be. Na oké. Különleges a vérem, Harry-nek sokat jelentek, halhatatlan vagyok. Zsííír!
Miután a srácok kimentek, én olyan fél órás készülődés után készen is lettem. Át ballagtam Niall szobájába és mi meglepő módon őt is ott találtam.
- Kölcsön kaphatom az egyik fullcaped? - kérdeztem mosolyogva.
- Persze. Ott vannak. - mutatott a szekrényére.
- Köszi. - mondtam. Végig néztem az összes sapit, végül egy OBEY sapit "nyúltam le" tőle. Lementem a konyhába ahol nem reggeliztem, hanem majd beülök egy McDonald's-ba. Harry a konyhában ült és mosolygott rám.
- Nem jössz el velem Nessához? - kérdeztem mert azt akartam, hogy velem legyen.
- Vegyem ezt randinak?
- Ha egy sétát annak szeretnél hívni. - mondtam és kimentem, ő pedig jött utánam.
Jól kezdődött a napom. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)