12. fejezet

A nap sütött be az ablakon, miközben a madarak csicseregtek, ma kivételesen szép idő volt. Ebben az országban nem igazán vagyunk hozzá szokva ehhez, de szerintem jó napom lesz. A teámat kevergettem, miközben ajtó nyitódást hallottam. Nem figyeltem, hogy kik azok így zavartalanul folytattam a reggelim készítését. Vagyis majdnem zavartalanul, hisz drága barátaim állítottak be az éjszakai életük után. Egy kicsit furcsa, hogy minden este lelépnek szinte, de nekik biztos jó érzés. Mind a négyen integettek, mire én csak egy pillanatra felnéztem. Mindannyian koszosak voltak, de nem tűntek fáradtnak. Jó lehet egyes dolgok miatt vámpírnak lenni. Niall olyan vámpír még, aki abban az időszakában van, hogy bármilyen kaja jól lakatja, így máris pár kekszet ropogtatott. Míg a többiek csak leültek, s néztek ki a fejükből. Én elkezdtem enni a reggelimet, mire Harry a szokásosnál is lassabban, közlekedett a konyhában. Amikor a hűtőhöz ért, a srácoknak a szájuk is tátva maradt a látványtól, hisz Harry-n csak egy nadrág volt, s hátát szabadon láthatták. Hirtelen elfordultam a másik irányba, mire nevetést hallottam. Harry mellém sétált, s egy nagy mosolyt villantott, amitől legbelül elolvadtam. Vért (igen azt...) öntött magának egy pohárba, biztos azért mert este nem ment el a srácokkal, s neked pedig még nem akar fájdalmat okozni. Niall törte meg a csendet.
- Itt járt Lucy vagy egy sün megtámadott? - röhögött, s célzott a srác hátán lévő karmolásokra amit az éjszaka én okoztam, szex közben. Lou is felnevetett, sőt Liam se és Zayn se maradt ki a buliból. Lou hirtelen komoly arca váltott, majd megkérdezte.
- Ti lefeküdtetek? - erre a kérdésre már Harry is megfordult, aki épp véres száját törölte meg, én pedig egy "centire" voltam attól, hogy el ne kezdjek öklendezni. Niall volt ebben a témában a legizgatottabb, s elsőként rohant abba a szobába ahol este voltunk Harry-vel. Biztos onnan vette, hogy ott voltunk, hogy a pizsamám egyik fele kilógott az ajtón. Hirtelen megint elröhögte magát, majd mindenki utána ment. Harry-vel gyorsan néztünk egymásra majd, elindultunk a szobába. Őszintén én nem láttam sokat szóval, gyorsan félrehúztam az egyik függönyt. Az ágy meg volt törve, kettő lába is. Nem akartam elhinni, nem hittem volna, hogy ez igaz. Harry is érdekesen nézte, a már használhatatlan ágyat. Elgondolkoztam azon, hogy miért nem éreztem...egész végig a karjaiba tartott, ő volt nekem az úgy mond takaróm aki melegít. De neki egy törés meg se koccanhat.
- Hát nem sün volt... - szólalt meg Liam. - De majd legközelebb azzal is kipróbálhatnád. - ütögette vállba Harry-t, röhögőgörcs közepette.
- Gyere Liam! Rakjunk össze egy másik ágyat! - szólt Zayn, majd kimentek.
- Nektek mindenből van utánpótlásotok? - kérdeztem, Louis-hoz fordulva.
- Még jó, hogy amennyi dolgot mi összetörünk.
- Szóval Eleanor sokat szeret veled mozogni! - nevettem most már én is. Lou egy kicsit elpirult, majd hirtelen egy nagy törést hallottam. Niall ráugrott az ágyra ami csak jobban összetört. Majd Harry is egy hatalmasat belerúgott, s csak jobban szét esett.
- Ez mire jó? - kérdeztem.
- Minden összetört tárgyal ezt csináljuk. Olyan egy fajta feszültség levezetésnek is jó, ja meg arra is, hogy ne keljen kicipelni. Lehet, hogy erősek vagyunk, de mi is szeretünk sok dolgot lazán megoldani. - mondta Niall.
- Ez neked laza? Három vámpír egy ágyat rugdos? - nevettem.
- Kipróbálod? - kérdezte Harry.
- Már megtettem. Este összetörtük! - mentem ki a szobából. Liam és Zayn egy nagy dobozt cipeltek be, én pedig hirtelen megszólítottam Liam-et.
- Héjj, majd megnéznéd a sebemet? - kérdeztem felé fordulva. Megálltak majd letették a dobozt az ajtó elé, pontosan, s hirtelen egy koccanást hallottunk, majd Niall és Lou nevetését. Harry szabályosan neki ment az új ágynak, de úgy látszik, hogy most annyira elvolt lazulva, hogy simán elesett. Mi nem láttunk semmit, de Nouis nevetéséből ítélve tényleg humoros lehetett.
- Le szetted már a kötést vagy nézted már meg? - kérdezte. Míg Zayn bontogatta a nagy dobozt.
- Nem, nem szeretném látni... - mondtam.
- Fáj? - kérdezte.
- Meglepő de nem. - mondtam, majd Leeyum elkezdett mosolyogni.
- Újabb tényt kapsz. Mivel te egy különleges vérű ember vagy, így a sebeit, még a legsúlyosabbak is, egy nap alatt képesek begyógyulni. Mind ez a vérednek köszönhetően! - mondta, majd elkezdte ő is az ágyat kicsomagolni. Vannak olyan dolgok amiket jobb lenne az elején közölni velem...
Vissza mentem a konyhába, hogy rendet csináljak, míg a srácok kidobálják az ablakon az összetört részeket, majd összeteszik az ágyat. Niall állított be a konyhába majd nekem dobott valamit.
- Héjj! Ez a tied! - dobta nekem a pizsamámat, egy kisebb mosollyal.
- Kösz...majdnem kidobtátok az ablakon ugye? - kérdeztem.
- Nem, nem...de... - nézett a földre. Nevettem, majd az előszobába lévő szennyes kosárba dobtam. Niall engem nézett, ami furcsa volt mert ezt inkább Harry-től szoktam meg. Ha Harry látná Niall tekintetét már megtámadta volna. A kínos csendet, az ágy egyik darabjának a kidobása szakította meg. A szoba előtt lévő szemetet össze söpörtem, ki dobtam, feltöröltem. Nialler viszont még mindig csak nézett. A kuka tele volt, így kivittem a szemetet. A srácoknak viszont az ágy összerakása gondot jelentet. A garázsba mentem, hogy kidobjam a szemetet, mire Niall még mindig utánam jött.
- Mit szeretnél? - kérdeztem.
- Nincs kedved egy kicsit kirándulni? - mosolygott.
- Harry...nem örülne neki... - motyogtam.
- Ugyan már. - nevetett. Hirtelen vett a karjaiba, s rohant velem az erdőbe. Az erdő. Ez volt az a hely, ahol a leghalkabb zajtól is megijedek, ahol az állatok félelmetesek, ahol a mókusok elő szeretettel ugrálnak. Itt eléggé párás az idő, s néha fullasztó is. Pillanatok alatt tett le, majd tűnt el. Zavarodottan néztem körbe, s hirtelen egy ág reccsenését hallottam. Megfordultam, majd ott állt előttem egy csokor virággal. Azt azért tisztázzuk, hogy az itteni mező az erdőtől kilométerekre van. Bár egy vámpírnak ez a távolság nem lehet gond. Bár ők mások. Tartózkodóak, megtudják magukat állítani mielőtt eldöntenék, hogy megakarják-e ölni vagy sem. Az én esetemben ez egy 100%-os nem, az öt srác részéről. Bár Lucy-nál ez egy 100%-os igen.
- Megbocsájtottál Harry-nek? - kérdezte. Egy kicsit hezitáltam a válasz adáson.
- Nem. Nem teljesen.
- Ugye nem akarsz Harry-vel úgymond játszani? Már mint, hogy nem akarod egy darabig húzni az agyát ugye? - kérdezte.
- Miért mi lenne akkor? - ijedtem meg.
- Maradjunk annyiban, hogy akárki is legyél a szemében, megölne. - az utolsót s a fülembe súgta, mire az egész testem megremegett. De nem csak emiatt, egy alakot láttam elfutni a fáknál aki kivételesen, nem a szöszi srác volt.
- Niall... - szorítottam meg a karját. - Nem kellene elmenni? - kérdeztem. Újabb rohanást véltem felfedezni, de alakja vékony volt. Haja hosszú...a k*rva életbe, Lucy nem tudna egyszerűen megtámadni? Eszembe jutott, hogy Niall nem mindenféleképpen tudna megvédeni, mert Lucy sokkal erősebb nála. Egyenlőre.
- Most eltűnünk. - mondta mozdulatlanul, majd felkapott. Egy új rohanás vette kezdetét, míg én teljesen hozzá bújtam. Percekig futhattunk, kisebb megállásokkal. Majdnem kiestem a kezeiből, de végül megoldotta és letett. Össze-vissza nézett, láttam rajta, hogy nem tudja, hogy hol is vagyunk. Eluralkodott rajtam a halálfélelem. Próbáltam Niall-höz bújni amikor, megint megijedtem. De a bújás, felkapás és ismét hihetetlen gyorsaságú rohanás lett. Hozzá kellene szoknom, a szó szerint furcsa tulajdonságaikhoz. Arcomat kivettem Niall mellkasából, majd előre néztem. Egy nagy hegyet pillantottam meg, szürkés sziklákból állt az egész. Nialler egyáltalán nem előre koncentrált, torkom szakadtából kiabáltam neki, de nem ide figyelt. Ha ilyen sebességgel neki megyünk egyikünk sem éli túl. Azt hittem meghalunk, de nem.
Niall gond nélkül kezdett hegyet mászni, míg én a hátára kerültem...

BT - infók

Sziasztok! Szeretnék pár számomra fontos dolgot leírni nektek! :)

1. Mint látható a 'Nem tetszik' gombok eltűntek a vélemény részből. Ez nem azért van mert én most bevágtam a mérges ne bánts virágot, hanem azért mert egyesek voltak annyira "kedvesek", hogy elolvastak egy fejezetet és ha az nem tetszett nekik alapból az összeset "Nem tetszikelték". Amúgy meg pont nem érdekelne, de ez így lesz június közepéig, hogy csak egy vélemény gomb lesz található.

2. A blogot körülbelül 50. fejezetesre tervezem, és mindegyikbe valami izgalmasat találtam, ki szóval ha tetszik a blog továbbra is maradjatok velem! :D

3. KÖSZÖNÖM SZÉPEN A 7000+ OLDAL MEGJELENÍTÉST ÉS A 50+ FELIRATKOZÓT! 
Az elején erre egyáltalán nem számítottam, még azt sem hittem, hogy megéljük a 10. fejezetet.

4.  Az örömmel olvasók részére van egy (talán) rossz hírem! A blog mindennap fog íródni (piszkozatba), és csak péntek éjjel fog fel menni "hivatalosan" is! Ez az év végi hajtás miatt van, egy-két tantárgyból javítanom kell...:)

5. A blog kapott végre egy saját készítésű fejlécet, és a főszereplő hölgyeményen is változtattam! Hát ha már Black Tears (Fekete könnyek) akkor az oldal legyen feketébb is, egy kis zöldeskék színnel! Nem hinném, hogy sűrűn fogok változtatni a kinézeten de néha lehet más is! ;)

Köszönöm, hogy elolvastad/elolvastátok! :)♥

11. fejezet

Tudtam, hogy Harry nem mozdul az ajtó elöl, hanem azt várja, hogy a karjaiba omoljak. Ezzel az a gond, hogy én nem vagyok mindig olyan. A mellényt félig becsípte az ajtó, így egy darabot én is és Harry is láttam belőle. Egyik este rájöttem, hogy az egyik szekrény mögött van egy CD lejátszó. Kedvet kaptam zenét hallgatni, ezért megkerestem a Little Mix albumomat. Megkerestem rajta a 'Turn Your Face' nevezetű költeményt, s csendben hallgattam. Felhúztam az egyik redőnyt, majd kitártam az ablakot. A szél becsapottt rajta, s hajam 'szabadon' kezdett mozogni. Oda támaszkodtam az ablak elé, kezeimet összetéve. Elgondolkoztam, hogy Harry jelen pillanatban mit is jelent nekem. Szabadulni tőle nem is tudnék, nem mintha akarnék is. Az a 'fogság' amit csinál nekem, izgató dolog, főként, hogy szeretetből csinálja. Biztos Louis is gyakran védelmezi Eleanor-t, hisz félti őt. Ahogy Harry is engem, 2 dolog miatt.
1. - Ha rászokik az én véremre, más már nem tudja táplálni, s ha elhagyom meg is...halhat.
2. - Az én személyem is fontos neki. Azt mondja, hogy én megértem őt, ami szintén fontos neki.
Miért nem tudok Harry-re igazán haragudni? Olyan aranyos tud lenni, amikor orrával az enyémet piszkálja. Amikor egyik este a falnak lökött, nem tudom tagadni, hogy nem képzeltem el vele a szexet. De nem állok rá készen igazán. Úgy nem...bár akkor sem álltam rá készen amikor...
Az ajtómhoz száguldottam majd kitártam azt. Harry felszívódott a folyosóról, így egy kicsit bizonytalan lettem abban, hogy szóba akar-e velem állni. Már megint nem volt itthon senki. Lementem a konyhába ahol egy nagy cetli volt a hűtön. A házban mindehol égett a villany így miután 'bedobtam' egy bögre kakaót melegedni a mikróba, egyes helyeken lekapcsoltam a felesleges fényeket. Egy kis kekszet találtam a konyha púlton, s egy tálcára tettem a meleg kakaómmal együtt. Harry szobája előtt elhaladva, a srác ott ült az ágyán iPhone-ját nyomkodva. A furcsa hangokból itélve Angry Birds-özhetett. Fel sem emelte a fejét, csak a készülékre öszpontosított. Vettem egy nagy levegőt, majd vissza mentem a szobámba. Telefonomat töltőre tettem, s a CD lejátszót kikapcsoltam. Kakaómmal a fürdőbe vonultam, s miközben áztattam magam megittam. Már majdenm elaludtam így gyorsan kipattantam, megtörőlköztem majd egy nagy pólóba bújtam. Harry pokróca még az ágyamon volt így abba takaróztam bele. Harry illata volt, olyan volt mintha Ő ölelne engem. Kissé elszomorodva aludtam el, de nem tarott sokáig. Furcsa hangok voltak a szobámba, s gondolkodás nélkül a villanykapcsolóhoz nyúltam.
HARRY OTT ÁLLTT ELÖTTEM EGY SZÁL ALSÓGATYÁBAN, ami V pontját tökéletesen kiemelte. Pillanatokig csendben néztünk egymásra, mire letepert. Nem számítottam erre a mozdulatára. Kockás felsőteste teljesen az enyémhez nyomódott. Kezét a fejem alá tette, én pedig hátát fogtam. Harry keze fel le járt a combon, miközben ajka az enyémtől nem tudott elszakadni. Keze feljebb futott a testemen, s megállapodott az hasamon a pólóm alatt. Kiszedte az egész testemet a takaróból, csak feljebb húzta a pizsamámat. Haját a kezembe vettem, s fürtjeivel játszottam. Nem volt ellenére, míg nyakamat kezdte csókolni addig én tovább birizgáltam a haját. Lábaimnál éreztem, hogy Harry már eléggé készenlétben van. Hirtelen jutott eszembe, hogy egy pár órával ezelőtt még Lucy-t kényezthette ugyan itt. Gyorsan ment el minden kedvem, amit észre is vett. Rajtam maradt, s nyakamba lihegett. Egyik kezét a hátam alá tette, s csak jobban magához húzott.
- Lucy miatt nem megy ugye? - mintha gondolataimban olvasott volna.
- Sajnálom...én csak... - kezdtem.
- Ne magyarázkodj. Viszont ha jobban éreznéd magad, hozd a pokrócod, s menjünk le a vendég szobába...ahova egyikünk első nap bezárt...
- Az hangulatosabb lenne. - mondtam szájába a szavakat. Gyorsan ugrott le rólam, s a szobámban lévő gyertyákat levitte magával. Alsója kicsit lecsúszott a fenekén, mire én ajkamba haraptam. Követtem lassabban a pokróccal a kezemben, Harry már a szobában gyújtogatta a gyertyákat. A szobába lépve, ledobtam a földre a kezemben lévő felesleget. Harry mögém lépve csukta be az ajtót, majd kapcsolta le a villanyt. A gyertyák hangulatomhoz megfelelően világították be a szobát. Harryhez nyomódtam, s kezét a derekamra tette.
- Biztos, hogy szeretnéd? Előbb még meg se tetted... - egy csókkal tapasztottam be a száját. - ...volna. - fejeztbe be a mondatát. Mosolygott egy nagyot, majd lenézett. Pici-vámpír-Harry már megint eléggé jó helyezetben volt. Pólómat lehúzta rólam, én pedig nem igazán zavartattam magam előtte egy bugyiban. Felkapott s úgy csókolt, míg a falnak lökött. Át tettem rajta a lábaimat, és ismét hajamat fogta. Alsója megint csak lejebb csúszott, de az izgalma csak feljebb ment. Nedves csókokat tett a nyakamra, én pedig hol hátát, hol nyakat fogdostam össze. Harry kicsit durvább lett, de mégis finoman bánt velem. Le tett a földre, s lejebb csúszott, majd hasamat csókolgatta. Fejét fogtam, s lejebb akart menni de nem hagytam neki. Felugrott majd az ágyhoz ment. Miközben ledobott az ágyra, a gyertyák elaludtak a fuvalattól. Így már bátorkodott levenni az alsógatyáját, s rólam is a fehérneműt. Az éjjeli szekrény tetejét kezdte fogdosni, s egy kis zörgést hallottam. Harry épp most teszi meg azokat a lépéseket, aminek köszönhetően nem lesz vámpír gyerekem. Megfogta a fejem, majd hüvelykujjával végig simította a számat. Bólintottam, amit észrevett. Rám feküdt, majd bepozícionálta magát, hogy belém hatoljon a legkényelmesebb módon. Mérete nagyobb volt mint amire számítottam, így felnyögtem. Kissé könnyes lett a szemem, s addig megállt. Várt egy kicsit majd finoman kezdett mozogni bennem. Fájt az első pár percben, de elkezdett gyorsítani, s jobb lett. Ahogy gyorsított, úgy jobban kezdtem élvezni. Féltem, hogy erős szorításában összeroppanok, de nem. Gyengéd vadságához képest. Harry gyakran nyögött fel férfiassan, én pedig körmeimet a hátába mélyesztettem. Tetszett neki ez a kis plusz. Érztem, hogy közel vagyok, s Harry is.
Kielégülve csúszott le rólam, miközben az óvszert valamibe becsomagolta majd kivette a szemetesbe. Hallottam ahogy vissza veszi az alsóját, majd én is vissza bújtam a pizsimbe.
Az este hátra lévő részében beszélgettünk, amikor felhoztam Lucy-t.
- Miért vagy Lucy-val?
- Lou szószerint eladott nekik. Lu váltig szerelmes volt belém, de én nem mutattam felé vonzódást. Egyik este egy buli után, részégen megkivántuk egymást, s azóta ez így megy mai napig. Hamár nem szeretjük egymást akkor ez kössön minket össze.
- És hozzám mi köt? - kérdeztem.
- A szerelem. - nyomott puszit az arcomra.

10. fejezet

*Harry szemszöge*

Kétszer is meggondolhattam volna, hogy mit teszek. Éreztem, hogy vizes lesz a pólóm, ami a fekete könnyei biztos, hogy meg fognak látszódni. Szorította az ingem, én pedig tartottam a sírót a lányt a karjaimban. Nem tudom, hogy egy olyan erőszakos dolog, mennyire fájdalmas. Megráztam a nyakában a hajam, majd Ő megszorította azt. Elkezdett hátul játszani a hajammal, míg én csak szorítottam. Ott ültünk a földön. Egy idő után, beült az ölemben de még mindig a nyakamban volt. 

- Akarsz...öhm...beszélni róla? - kérdeztem, nyakába mondva a szavakat.

- Valahogy jobb lenne...nem tudom miért, de jobb lenne. - szipogta.

- Kezd. - szorítottam meg a lehető leggyengébb módon a csuklóját.

- Egy évvel az oda költözésünk után, új szomszédaink lettek. Egy erősen alkohol függő férfi és a családja jött oda, a felesége folyton kiabált és négy gyerekük volt. Vagyis most is biztos van. A férfi gyakran bámult engem a hátsókertjükből amikor hátul segítettem Anyának a kertben. Míg egyik este későn értem haza egy edzésemről, s a sötétből egyszer csak rám támadt...és... - fejét a nyakamba tettem rögtön, mert tudtam, hogy nem fogja bírni elmondani. Barna a haját simogattam, míg a lehelete a nyakamon volt. A szobában csönd volt, csak kint fújt a szél. A szél suhogása betöltött mindent a helyiségben. Megnyugodott. Ő igen, de én nem. Ahogy Ő nyugodott, én úgy lettem ideges. Belegondoltam, hogy az a szemétláda mekkora fájdalmat okozott neki, és még így megtudnám ölni. Bár meg is tehetem.

- Most mi van vele? - kérdeztem. Mire a hasam felé fordult és tátotta a száját de nem szólalt meg. Orrommal az övét, 'meglökdöstem', hogy csak bátran mondja.

- Életfogytiglant kapott. A feleségétől előtte elvált, akinek új férje lett. Most már nagyon boldogok. Velem ellentétben.. - piszkálta az ujjait.

- Hidd el én megölném. Ha tudnám, hogy ki az...

- Apám meg is verte, s a bátyám is. - mondta.

- Lou tud róla? - kérdeztem.

- Nem. Itt csak te tudsz róla... - fogta meg a kezemet. - Kérlek ez maradjon így! - belenéztem a szemeibe és bólintottam. Megnedvesítettem a számat a nyelvemmel, majd egy pokrócot lekaptam a kanapéról, s rá csavartam. 

- Elli... - nézett fel rám. - Ha megölném a pasast, mit szólnál hozzá? - néztem a szoba másik felébe.

- Harry, nem kellene ezt tenned. - nyugtatott immár, Ő engem. Elli-nek sok ideje volt, hogy feldolgozza ezt az egészet így egy kicsit már hamarabb túl tud esni az ilyen beszélgetéseken. Engem viszont sok minden érdekelt volna. Egyik kezét a földre tette, majd feltámaszkodott. Kiment a szobából az övébe, s suhantam utána, hogy nézzem a tevékenységét. A pokrócban kezdte fel szedegetni a cuccait, s egy zacskóba dobálta az esetleges szemetet. CD-it rendezte, megágyazott, míg én csak az ajtó félfának támaszkodtam. Ledobta magáról a pokrócot.

*Elli szemszöge*

Melegem lett így a takarót ledobtam magamról, amit Harry érdeklődve nézett továbbra is. Az ágy alatt kezdtem turkálni, míg egy számomra ismeretlen ruha darab nem akadt a kezembe. Egy fehér mellényke. Ismerős volt számomra mintha már láttam volna. Pillanatképek lettek előttem, amik arra emlékeztettek amikor Lucy megtámadott. Kidobtam magam mellé, majd feltámaszkodtam. Megráztam és egy nagy L betű virított rajta. Mit keresett a szobámba? 

Eleve a szobámba nagyobb volt a rendetlenség mint amire emlékeztem. A teljesen szét dobott ágy, összetört darabkák. Hirtelen Harry-hez vágtam a fölsőt, majd oda léptem hozzá. Ő volt itthon egész nap. 

- Ez Lucy-é? - érdeklődve tettem keresztbe a karjaimat.

- Ezt még soha sem láttam. - nézte a padlót. 

- Harry. Ne játssz velem.

- Oké...igen...az övé. - nyögte ki.

- Mit keresett itt? Mik azok az összetört darabok? Mit tettetek? - löktem le majdnem a mellettem lévő asztalról a vázát.

- Te mire tippelsz? - kérdezte, s azt várta, hogy egy hülyeséget találok ki.

- Hmm, mit is? Azt, hogy te és Lucy utáljátok egymást, de mindkettőtökben hihetetlen nagy a feszültség. Néha napján pedig csak úgy hirtelen itt terem és egymásnak estek. Levezetik a feszültséget valamelyik ágyon, mert egyenrangúak vagytok körülbelül. Így a durva mozdulatok egyikőtöknek sem fájnak. Ez magyarázat a felsőre és az óvszerre. - Harry ledöbbent a válaszomtól. Nem hitte volna, hogy ilyet tudok összehozni. Nézett maga elé, én pedig őt bámultam. 

- Elli én... - kezdte.

- Harry hagyjuk ezt. Így van vagy nem? - kérdeztem.

- Igen. Így van. - kilöktem az ajtóból őt, majd becsaptam. 

9. fejezet

Reggel amint megpillantottam az órát hirtelen akartam belőle kikelni, de fájós lábam ebben meg akadályozott. Ma találkozok Kendall-al ezért sietnem kell, hisz 11 órára jön ide és már fél 11 van. Biztos jól aludhattam Harry mellett, aki feltűnés nélkül aludt tovább az ágyban. Gyorsan mentem a fürdőszobába és minden reggeli tisztálkodáshoz kapcsolódó teendőmet elvégeztem. Törölközőbe csavarva rohantam ki a bőröndömhöz, s amikor vissza futottam volna akkor hirtelen kettő nagy kéz a derekamra 'tévedt'.
- Ne menj el mellőlem. - suttogta a fülembe. Majd fejét a nyakamhoz tette és lélegzete felgyorsult, s az enyém is. Őszintén maradtam volna egész nap mellette de megígértem a rég nem látott haveromnak, hogy találkozok vele. 'Kómámból' feleszmélve futottam vissza a fürdőszobámba, hogy ebben a maradék 5 percben kihasználjam a felöltözésem minden egyes percét. Neon zöld topban, fehér farmerban mentem ki onnan, s Harry épp a telefonomat nézegette. Gyors puszit adtam neki, s abban a pár másodpercben kivettem a telefonomat a kezéből és a lábam görcse miatt lassabban az eddigieknél mentem le a lépcsőn. A konyhában csak Zayn-t találtam akivel váltottam kettő puszit, majd egy almát dobott nekem, hogy legalább azt egyem meg reggelire. Almával a kezembe integettem a kómásan kinéző Niall-nek majd végre kimentem a házból. Kendall még csak akkor tartott ide fele, így nyugodtan sétáltam oda hozzá. Amikor már majdnem egymás előtt voltunk, ajtócsapódást és a nevem ordibálást hallottam. Megfordultam, s láttam Harry-t a szokásosnál is lassabban futni felénk. Abban a göncben volt amiben tegnap is, így remélem, hogy mire vissza jövök addigra átöltözik.
- Héjj, Kendall ugye? - kérdezte, mire a srác bólintott. - Harry vagyok. - nyújtotta a kezét, s Kendall kezet is fogott vele. Miután a vámpír-haverom ezt a 'nagyon fontos' dolgot elintézte, kínos lett a csönd.
- Hát jó. - szakítottam meg. - Szia, Harry! - integettem, mire a két srác pedig újra kezet fogott.
Mivel a részeltekkel senkit sem akarok nagyon untatni a mai napomról ezért csak pár lényeges dolgot mondok. Kendall-al egy pár régi kedvenc helyünket kutattuk fel, amiről már is Ő is megfeledkezett nem, hogy én. Voltunk fagyizni, moziba és meglátogattuk Nessa-t is, aki a nap végéig velünk tartott. Nessa-val úgy mint régen, karjainkat össze kulcsoltuk és ránk jött az 5 perc. Kendall szegény már sírt a nevetéstől, mi pedig már majdnem a földön voltunk. Ezután még megittunk egy-egy turmix-ot és a játszótérnél szét váltak az útjaink. Régen volt már ekkora bulis napom.
Louis-ék házához egy hosszú fákkal határolt út vezet, ami eléggé félelmetes. Főként ha vihar felhőket látsz és néha-néha valami megreccsen a bokorban. Megelégeltem a folytonos szív bajaimat így gyorsan bedugtam a fülhallgatóimat a fülembe és a legnagyobb fokozatra állítottam hangerő.t Épp, hogy sikerült úgy mond lemennem alfába, egy őrült hirtelen rám hozta a szívbajt aki nem más mint Liam volt. Akkorát sikítottam, hogy szegény a füleit is befogta.
- Te nem vagy normális. - fogtam meg a vállát.
- Na nem mondod?! Vámpír vagyok. - nevetett.
- Nos vámpír barátom. Nem lenne kedved haza... - hirtelen kapott fel és futott velem hazáig, úgy mint Harry. A szél megint csak a hajamba kapott, míg Liam szemrebbenés nélkül nézett előre. Következő pillanatban már az ajtóban álltunk.
- Szívesen meg minden, de most megyek Niall után. - kacsintott majd lelépett.
A házba érve Lou fogadott. Megöleltem majd a konyhában elmeséltem neki a mai napom, amin nagyon sokat nevetett, főként amikor a mozdulatainkat próbáltam utánozni.
- Apropó Elli. Tudod rendet kéne csinálni a szobádban... - kortyolt a teájába. Letette a bögrét, és csuklómnál fogva rángatott a szobámhoz. Megálltunk az ajtajában majd elnéztem a szobán, hogy micsoda rendetlenség van ott. Kirámolt, eldugott bőröndök, pár plüss a sarokban, ruhák a földön, a még mindig vizes szőnyeg, és egy csillogó kis valami kezdte zavarni a szemünket; hisz a nap rásütött. Lou odasétált az asztalhoz majd megnézte, hogy mi van ott. Nagyot nevetett fel, majd hirtelen befogta a száját.
- Harry-vel keményen nyomhatjátok! - nyomta a kezembe az óvszer csomagot.
- De mi nem is.. - halkultam el. Lou megforgatta a szemét, hogy "Ezek a mai fiatalok...".
Van egy olyan emlék bennem, ami ha egy ilyet látok, legyen akár ki az illető, feltudnám rúgni. Tudtam, hogy Harry a szobájában, ezért Louis-n átgázolva mentem át. Kopogás nélkül törtem rá az ajtót, miközben Ő az ágyán olvasott. Mosolyogva ugrott fel hozzám, majd megakart ölelni de csak hátrébb húzódtam.
- Mi az? - kérdezte aggódva. Felemeltem a kis szürke zacskós dolgot, majd a kezébe adtam.
- Ez mit kereset a szobámba? - kérdeztem.
- Csak megakartam, Lou-t viccelni. - mondta, de láttam, hogy hazudik.
- Persze. Harry. Miért tetted oda? - néztem,de nem válaszolt csak az ágyára dobta. Megfogta a fejem, hogy megcsókoljon, de elfordítottam a fejem. Felemelte a hangját...
- Mi van veled? Most felhúzod magad egy k*rva óvszeren? !Tudom, hogy így is lefeküdnél velem. - ordított rám, majd az ablakához ment.
- Képzeld el, hogy nem! Rohadtul nem ismersz engem egyes dolgokban. Az előző életemet sem ismered. Nem ismered a fájdalmat amit akkor éreztem...fogalmad sincs! - mutattam a kis csomagra. Nem bírtam tovább összeestem a földre a sírástól. Ezt már Ő sem bírta és oda jött.
- Héj, héj Elli. - simogatott és próbálta a fejemet maga felé fordítani. Kevés sikerrel.

*Harry szemszöge*
Agyamba minden futott. Az óvszer, Elli őszintesége és kiakadása. Igaza van, hogy az előző életét nem ismerem de akkor is megvédem kerüljön bármibe is.Gondolkodtam a fájdalmán és, hogy mi köze lehet egy csomag óvszerhez. Úristen...leesett. Csak kár, hogy nem poén volt.
- Téged megerőszakoltak? - kezeim remegtek, hogy mit fog válaszolni. Feje piros lett, majd bólintott és a nyakamba borult. Mindenre gondolhattam volna, de erre nem. Ezt alaposan elcsesztem...

Keep calm and...

Tegnap este kaptam ezt egy nagyon kedves Directioner olvasómtól. 

Itt is nagyon szépen megszeretném neki köszönni! :')

8. fejezet

Harry kivételesen lassan lépkedett az ágyhoz, s várta a reakciómat. Most eszmélhettem fel az ájulásomból, de ő már okozza a következőt annyira aranyos volt. A tálcán amit behozott kettő pezsgős pohár volt, egy kis csokis süti, a magazinok, gyertya és egy szál rózsa. Rájöttem, hogy mióta itt vagyok kettő lényeg van: a meglepetések és az ágy. Mindig okoz valaki jó vagy rossz meglepetést és ezeknek a nagy részének, köze van az ágyhoz. Fel próbáltam kelni és a még mindig vizes bézs szőnyegre léptem, ami nem igazán érdekelt. Elmosolyodtam, ujjaimat kezdtem birizgálni, miközben lábamat néztem. Harry romantikus személyiség lehet, ha ennyi apróságra figyel. Háta mögül elővett egy pezsgőt is. Ma ittam egy liter vodkát, s most kezdjem elölről a felépülést. Oda sétáltam elé, majd egy elvettem egy csokis sütit.
- Ez tegnapról maradt? - kérdeztem miközben majszolgattam.
- Igen. Ugye Eleanor milyen finomat készít? - mosolygott, én pedig bólintgattam. Az éjjeliszekrényre tette a tálcát, majd a gyertyákat két különböző helyre, a nagy villanyt pedig lekapcsolta. A gyertyák pont a hangulathoz illően töltötték meg a szobát fényükkel. Belé karoltam, majd ebben az állapotban nyitotta ki a pezsgőt, s a dugót másik kezével kapta el hisz kipattant. A poharakat a feléig töltötte meg, majd oda adta az egyiket mire Ő már a sajátjával majdnem végzett. Kivettem a kezemből az enyémet, majd megszólalt.
- Fenébe a pezsgővel. Így is elég frissek vagyunk. - mondta. Majd megfordultunk, maga elé állított,s fejemet hirtelen kapta el, és sikerült neki megcsókolni. Heves volt, az érintésemre, beindultak tőle a vámpír-érzékei, saját magát hajtotta. Hirtelen kapott fel és lökött a falnak, így dereka köré tettem a lábaimat. Átadtam magamat a pillanatnak, de hamar le kellett állítanom. A számban az egyik este terjengett vas izét éreztem, ami nem tetszett. Szemeim csukva voltak, Harry keze feljebb vándorolt, az én élvezetem pedig lejjebb.
- Harry, elég, tegyél le... - kérleltem. Mire abbahagyta a csókot, de még mindig tartott. Rám nézett, és éreztem, hogy valami folyik a számon. A vér. Harry egyik szívófoga az ajkamba akadhatott.
- Sajnálom. - tett le. Neki dőlt az egyik szekrénynek, épp, hogy fel is tudott rá ülni.
- N-nem a te hibád. Az enyém, ha nem akarnék többet akkor... - nem tudtam befejezni, hanem segítségével melléültem és kezét az enyémbe vette.
(http://25.media.tumblr.com/f35b7ed0cb60499fa18ba53a6b07e411/tumblr_miuzj1PjWw1s02ovpo1_500.gif)
- Nem fogom sokáig bírni. Le kell szoknom arról, hogy embert ölök. A te véred kell nekem, így több lesz az én ellenállásom is. Ami - nevet - mindkettőnknek jó. Főként neked. - orrommal az övét érintettem, ami tetszett neki.
(http://24.media.tumblr.com/8b3288ff0a112886827c8195ac31f764/tumblr_mjsaznto7D1s02ovpo1_500.gif)
- Hogy tudtál belém szeretni egy nap alatt? - néztem a szemébe.
- Úgy ahogy te is belém... - fojtotta magába.
- Honnan veszed, hogy én beléd szerettem?  - kezemet hirtelen engedte el, s a sajátját a combjára tette ökölbe szorítva. Ránéztem, majd Ő is rám és zöld szemeivel az arcomat pásztázta. Hideg kezeimet, meleg arcára tettem, hogy érezze a nyugodtságomat.
- Héj, héj. Nyugi. Nem úgy értettem. - nyugtattam. Hozzám bújt, úgy mint még egy fiú sem. Fejét a vállamra tette és úgy ölelt. Ölébe vett, és továbbra sem engedett el. Ő az én Macim.
- Hol is tartottunk? - mondta a számba a szavakat.
- Miért szeretsz ennyire? - kérdeztem, vészesen közel arcához. Ismét megakart csókolni, csak, hogy a választ kikerülje. Fejemet elfordítottam, majd egy nagy lélegzetet vett.
- Úgy... - kezdte - ...amikor beléptél az ajtón, én már egyből rád néztem de te nem láttál. Tudtam, hogy rögtön Lou-t fogod keresni, ezért nem léptem hozzád, hogy helyette üdvözöljelek. Éreznem kellett a véred illatát ezért léptem oda hozzád a parti úgy mond, csúnya vége fele. Niall csak figyelmeztetett...és az azutáni este. Minden esetet elfelejtve kedves voltál velem és aranyos. Más már látni sem akarna, de te megpróbálsz engem megérteni. Én pedig a te gondolkodásod. Nekem sikerült, de neked az én életem még mindig túl homályos. Viszont, eldöntöttem, hogy nem szeretnék több embert ölni. Holnaptól a te véred táplál engem. - úgy mint először, ugyanazt a helyet kezdte simogatni a hasam pedig görcsös lett. Megnyugtatásul egy puszit nyomott az arcomra, majd elmentünk aludni a magazinokról megfeledkezve.