15. fejezet

Annak a testnek melege, a nagy és vedelmező karoknak az ereje. Mellettem volt, mellette keltem. Kisebb köhögéssel küzdöttem, míg Ő csak a hátamat fogta. A torkom fájt, s be voltam rekedve. Semmit se tudtam neki mondani. Nem kellettek szavak az Ő részéről csak egy csók. Nem akartam megfertőzni, így lehajtva elfordítottam a fejemet, majd szembesültem vele, hogy meztelen vagyok. A ruháim a földön voltak. Ránéztem majd elnézően megvillogtatta a gödröcskéit. Megfogta a karomat, hogy minden figyelmem rá irányúljon, s úgy mint mindig sikerült is neki. Amikor a zöld szemeibe néztem, nem akartam másra koncentrálni.
- Elli... - suttogta a fülembe. Megigazitotta a haját, majd orrával az enyémet piszkálta amitől mindig mosolygok. Kezét az arcomra tette, majd lejebb vándorolt és megállapodott a mellemen. Megcsókolta a nyakamat, mire becsuktam a szememet. Tudta, hogy tetszik nekem, de azt is, hogy nem szeretném.
- Harry... - alig bírtam a nevét kimondani. - Én most megyek és veszek egy forró fürdőt. - mondtam majd, fel keltem volna. Ránéztem és nevetve csóválta a fejét. Rám csavarta a paplant, majd kezébe vette az egész testemet. A fürdőbe érve, behunytam a szemem és kicsomagolt. A kád jéghideg volt, bedugta a dugót, majd testemet körbe vette a forró víz. Harry keze csúszós lett a víztől, majd valami kencét kent rá.
- Az mi? - kérdeztem.
- Ez meg védi a bőrünket, egy fajta különleges olaj. - kente be a kezeit. Meg fogta a rózsaszín szivacsot, s tett rá egy kis tusfürdőt. A hátamat végig simította vele, majd a karomat és a lábaimat.
- A többi a te dolgod! - mosolygott majd megmosta a kezeit. Lehajtotta a WC deszkát majd ráült. Összehúztam magamat a kádban, mire megint csak mosolygott. Engem viszont belül valami nyomasztott.
- K-Kérdezhetek? - nyögtem ki félénken.
- Persze.
- Kikből áll Lucy klánja? - szögeztem neki talán egy kicsit hirtelen ezt a kérdést. Fel kelt, hogy segítsen a törölközőt magamra tenni, majd nyitogatta a száját.
- Lucy, Max George nővére. Louis hónapokat harcolt vele, hogy Eleanor-t vissza szerezze tőlük, ugyanis Max barátja, Siva magának akarta táplálónak. Elvitték egy kisebb kanadai faluba, ahol éheztették, s kínozták. Amikor Louis megtalálta akkor kérte meg a lány kezét. Max nem számított a vereségre, ezért nagyon kiakadt. Azt akarta, hogy közülünk valaki tartozzon hozzájuk. Vagyis keverjék meg a vérüket, s legyen egy új család. Ez belőlem és Lucy-ból állna ha összeházasodunk. Erre már két éve várnak, de nem tettünk lépéseket. Gyakran mentem hozzájuk vacsorára, de undorító személyiségük van. Úgy beszélnek a táplálókról mintha nem éreznének, nem hagyják őket cselekedni, nem irányíthatják magukat. Mi megfogadtuk, hogy ilyen emberekkel nem társulunk. Kiegyeztünk egyfajta erősségi házasságban. Vagyis az aki a legtöbbet harcolt azoknak a házasság szent. Vagyis nekem és Lucy-nak. Az egyik vacsora után, kicsivel több alkoholt ittunk és lefeküdtünk. Akkor egyeztünk meg, hogy szex-kapcsolatunk lesz, amiről csak mi tudunk. De persze az a csaj pletykás így már mindenki tud róla. - nem tudtam, nyelni se köpni erre a történetre. Olyan furcsa még nekem ez az egész. Harry lehajolt, hogy megtörölje a lábamat, de erre az érzésre nem is figyeltem. Elgondolkoztam azon, hogy mit is mondott. Magam elé bámultam, néztem a többi törölközőt, és a kilátásomat egy göndör fej zavarta meg. Harry szeret mosolyogni, és ezt kis is használja. A nagy zöld pólóm helyett, egy sötétebb pólót kaptam. A saját ruháját adta rám, aztán gyorsan felkaptam a fehérneműmet. A törölközőt a vállára dobta, majd kiment a fürdőből, én meg utána. A nyitott ablakra felakasztotta a törölközőmet, majd egyik felét becsukta.
- Éhes vagy? - kérdezte, majd megfogta a karomat.
- Eléggé...nagyon. - nevettem egy picit. Kézen fogva sétáltunk le a lépcsőn, és kisebb dolgokon beszélgettünk, amikor a srácok a konyhában beszélgettek. Mentem volna tovább, de Harry kézen fogott, hogy ne mozduljak.
- Tanács van? - kérdezte komoly arccal a többiektől. Louis csak az asztalra ütött, majd kinézett az ablakon. Harry értetlen fejjel nézett Zayn-re. Niall a csendes alkalmat kihasználva elénk lépett, én pedig egyet hátra, Harry háta mögé.
- Ne félj tőle. - mondta Harry.
- Én...én tényleg nagyon sajnálom, Elli! De meg kell értened, hogy szeretem őt! Kell nekem, meg kell ismernem. - mondta, őszintén de én csak a lábát néztem. - Kérlek...legalább a bocsánat kérésemet fogadd el. - kérlelt. Kilépve Harry mögül bólintottam egy kisebb mosollyal, majd egy puszit nyomott az arcomra. A többiek sugdolóztak, hogy mit is tehetnének valamiről, nem is értettük a problémát. Megfordultak, s mutattak, hogy üljek le. Volt aki a pultra ült, s Eleanor-t megint csak hiányoltam, olyan furcsa, hogy nem tud nekem segíteni. Harry a hűtőből kivett egy tál ételt, s elém rakta. Adott egy villát és egy kést, hogy falatozzak. Mind az öt srác elkezdett sugdolózni, míg én ettem. Mindannyian megvoltak döbbenve, nem akartak valamit elhinni.
- Erre innom kell. - mondta Zayn, majd egy üveg vért kivett a hűtőből. Öklendezni kezdtem, mire sajnálkozva nézett rám. Körém gyűltek, Harry pedig mögém állt. Felkeltem, hogy a mosogatóba tegyem a dolgokat majd, a srác hátulról ölelt.
- Öhmm, Eleanor nem tér vissza hozzánk. - mondta Lou. Értetlen arcot vágtam, rögtön Lucy-ra gondoltam, hogy tett valamit. De nem.
- Nem halt meg. - suttogta Harry a fülembe, hátulról mire könnyed lettem.
- Eleanor kettős. - mondta Lou. "WTF?" fejjel néztem mindenkire.
- Majd én elmondom. - nézett körbe Liam. - A kettősség egy durva dolog. Azt jelenti, hogy egy táplálónak a  családja vérfarkas géneket örökölt. Ugyanis az édesapja vérfarkas, édesanyja pedig tápláló, ez egy kivételes házassági mód volt régebben. Azóta az ilyen tilos, vagyis Louis és Eleanor nem házasodhat össze soha se. Eleanor-nak viszont el kell döntenie, hogy melyik ághoz akar kapcsolódni. Ha vérfarkas lesz a fekete könnyek génje miatt, a bundája fekete lesz, s ezért lefogják nézni. Ha viszont tápláló lesz akkor a családja kitagadja, s megölhetik. Ha nem tud dönteni, akkor a vérfarkasok és a vámpírok együttesen megölik majd elfogyasztják. Ez egy durva igazság, és tudjuk, hogy nagyon hirtelen ért. Sajnáljuk...de jobb most tudnod mint soha... - fejezte be. Harry levette rólam a kezeit, én pedig ismét nem tudtam semmit se mondani. Csak felfutottam az emeletre, hogy feldolgozzam. Becsaptam az ajtót, majd nekidőltem, s lecsúsztam. Ki volt az aki azt akarta, hogy legyek vele? Ki volt az aki azt akarta, hogy védelmezzen engem? Ő. Még csak le se ültem, már kopogtatott, hogy segítsen feldolgozni.
- Menj el! - szipogtam.
- Elli... - támaszthatta a fejét az ajtónak. - Kérlek. Segíteni akarok.
- Lesznek olyan dolgok amiket egyedül kell feldolgoznom. Ez is olyan. - sírtam.
- Nem, nem olyan. Fogalmad sincs, hogy miért, mikor és hogyan...vagyis van. De meg kell, hogy értsd. - felkeltem, megtöröltem a szemeimet, majd kinyitottam az ajtót.
- Mit? - szipogtam újra.
- Ezt. - csókolt meg, s lábával berúgta az ajtót. - Szeretlek. - lökött a falnak. Csókolt, csókolt és csókolt. Azt akarta, hogy tudjam, hogy nem vagyok egyedül. Elszakadt tőlem, majd furcsa lett a tekintete. Megfogtam az állát, hogy nézzen rám és legyen erős, hisz nem bírta a közelségemet. Megpuszilta a homlokomat, majd befeküdt az ágyamba. Ledőlt, majd nekem nyújtotta a kezét, s bedőltem mellé. Olyan aranyos.

*Louis szemszöge*
Nem akartam elhinni, hogy az a személy akit szeretek most nagyon durván az életével játszik. Miért pont neki kell kettősnek lenni? Sok keserűséget és boldogságot megéltünk már együtt. És most? Csak egy levél egy szörnyű vallomással. Nehéz nekem is feldolgozni, úgy mint Elli-nek. De nekem mindennél rosszabb, mert szeretem. A karkötő amit szerelmem jeléül kapott tőlem, most a kapott borítékban szunnyad. Visszaküldte azt is, és a szeretetemet. De most elgondolkoztam, hogy én biztos, hogy szerettem-e őt. Akkor miért gondoltam három éven át Elli-re?

14. fejezet

"Halj meg, halj meg, halj meg..." - ez ment megállás nélkül a fejemben. Nem tudtam mit tegyek, nem tudtam kit hívhatnék, nem tudtam, hogy kire számíthatok, kinek hiányzom. A telefonom már a végét járta, s térerő se volt, - ha meg volt akkor pedig hirtelen elment - egyedül vagyok. Rá kellett jönnöm, hogy Niall piszkosul szereti Nessát, s bármit megtenne érte. Ugye bármit, hisz itt hagyott egy hatalmas hegyen. Elkezdett rajtam előjönni a pánik, a félelem. A hegy hosszú, s egy kisebb erdő övezi. Itt fönt van pár darab fa, amire még lehet, hogy szükségem lesz. A hideg fuvallatok egyre inkább feltörtek, s én annál inkább össze húztam magam. Nem volt más lehetőségem, csak itt elaludni. Őszintén eszembe se jutott, hogy bármelyik vámpír értem jönne. Nem gondoltam még csak egy kicsit sem rá. Beültem az egyik fa tövébe, s pulcsimat jobban magamra húztam. Dél már elmúlhatott, - legalább is a nap állásból ezt szűrtem le - én pedig éhes lettem. Meg kellene fogadnom Zayn tanácsát, legalább egy alma mindig lehetne nálam. (Úgy mint náluk tartalék vér.)
Lehunytam a szemem és pörgött az agyam, hogy mit tehetnék, de be kellett látnom semmit.
Végleg magamba zuhantam, s vártam, hogy kihűljek.


*Niall szemszöge*
Amikor leugrottam a szikláról, tudatosult bennem Elli üzenete. Harry engem nem bánthat, még akkor sem ha nagyobb erőkkel bír mint én. Ebben a családban én vagyok az aki, egyszer irányító lesz. Külön családot nyithatok, hisz én vagyok Lou úgymond utódja. De most mégis...egy szörnyeteg vagyok. Hogy szerezzek boldogságot ha tönkre teszek egy másikat? Köveket kezdtem rugdosni, mire az egyiket neki rúgtam a hegynek, az meg egyenesen lecsapott rám. Igen jól hasba vágott, de mégsem hagyott bennem, s rajtam mély nyomott. Szerencsétlen vagyok. Hirtelen vér szagot éreztem, s megfordultam. Már közel voltam az úthoz ami a házunkhoz vezetett, így gyorsítottam majd kicsaptam az erdőből. Kendall volt az, aki céltudatosan ment előre. Amikor meglátott egy kicsit meglepődött, de végül pacsiztam vele.
- Héj, Niall. Elli otthon van? - kérdezte vigyorogva.
- Öhm...khm...nincsen. Bement a belvárosba Eleanor-ral. Csak éjszaka jönnek haza. - hazudtam. Hazudtam a szemébe, de közel voltam ahhoz, hogy megtámadjam. Először is azért mert miatta csak nagyobb bajom lesz, másodszorra pedig azért mert ha rákérdezz Eleanor-nál akkor az egész ház tudni fogja. Tényleg. Eleanor-t már egy jó ideje nem láttuk. Ő hova tűnhetett?
- Mármint plázázni? - kérdezett vissza.
- Igen. - vágtam rá.
- Furcsa. Ez Elli-re nem vall. Ő nem olyan plázacica féle aki szeret shoppingolni. Ő inkább sportol, vagy szórakozik a haverjaival. De ez nem Ő.
- Hát az emberek változnak. - ütöttem vállba kissé erősen. Kendall nagyon furcsán nézett rám majd, elköszönt. Többször vissza nézett rám, majd eltűnt a messzeségben. Én pedig közeledtem a házunkhoz.


*Harry szemszöge*
Amikor felállítottuk az új ágyunkat, mindenki más irányba ment. Liam elment Danielle Peazer-ért, aki Li kiválasztottja, de olyan szerencsések mint Lou és Eleanor: szerelmesek. Én és Elli viszont nem tudjuk mit akarunk. Ha megakarom tartani a bizalmát akkor minden viszonynak végett kell vetnem Lucy-val. Ehhez Louis és Lucy családjának is az engedélyére van szükségem. Lou épp a darabokat jobban összetörte majd eltette télire, hogy legyen valami amivel akkor tudunk fűteni. Zayn pedig nos...Zayneskedett. A tükörben nem láthatta magát, de mégis mindig tökéletes volt a sérója. Niall állítólag elment magát edzeni, legalább is a többiek szerint. Elli pedig...nos Elli eltűnt. Rossz érzetem lett, bajt éreztem. Olyan furcsa volt minden, ez a helyzet. Elli-t még nem láttam eltűnni. Nem szokott ilyet tenni, mióta az történt nem szeret egyedül mászkálni. Kimentem a konyhába, s láttam, hogy elpakolt, szóval elment. Lou  bejött majd kivett a hűtőből egy üveg vért. Úgy mint én kellemesen iszogatta, ízlelte. Lehet, hogy Elli-nek ez már egy kicsit sok?
- Nem láttad Elli-t? - kerestem Louis-n keresztül.
- Azóta nem mióta, elkezdtük felállítani az ágyat. Apropó neked nem csak az állt fel legutóbb! - itt olyan síró-, röhögőgörcsöt vágott le mint amit még nem láttam. A padlóra is leesett, de továbbra is csak nevetett. Én a konyhapultnak támaszkodtam, mire láttam az ablakon, hogy Niall érkezik. Berontott a házba, s nekidőlt a becsukott ajtónak. Azt hitte nem vagyunk itthon.
- A francba! - szitkozódott majd felrúgta az esernyőtartót amiből az esernyők mindenhova elgurultak. Az egyik majdnem a konyhába gurult, mire belerúgott amikor oda ért. A "repülő" esernyő, megütötte a földön fekvő Lou-t, mire Ő gyorsan komoly arcot vágott, s felpattant. Niall zavartnak tűnt, mint aki nem tudja magát irányítani. Eléggé kezdő vámpírnak számít, de Ő Louis utódja. Nem bánthatjuk, de ha megtesszük bajunk lesz. Lou miatt lett itt mindenki vámpír, az egész One Direction vámpírokból áll. Csak az helyzet, hogy mi, Eleanor, Danielle, Perrie és Elli tudja, hogy mi kik is vagyunk. Össze szedtem a szöszi helyett az esernyőket, majd próbáltam őket úgy elhelyezni, hogy ne dőljenek fel, nehogy valahol nagyobb legyen a súly, majd nála is érdeklődtem Elli-ről.
- Ha már megnyugodtál akkor megtudnád mondani, hogy hol találom Elli-t? - kérdeztem tőle, de csak nehezen akart rám figyelni. Amikor megértette a kérdésem, nehezen akart bármit is kinyögni.
- Ha jól tudom elment Kendall-al, de vele az előbb találkoztam, s egyedül volt. - mondta.
- Lou! Kendall számát Elli a hűtőre tette? - kérdeztem, mire bólintott, s megitta az italát. A telefonunkat a kezembe vettem, majd elkezdtem tárcsázni a számot. Kicsöngött, s olyan három sípolás után fel is vette, s én pedig ideges lettem. Niall pedig felfutott.
- Haló?! - szólt a telefonba.
- Szia, Kendall! - fogtam meg izzadt homlokom. - Harry vagyok.
- Oh, szia! Miben segíthetek? - kedveskedett.
- Elli véletlen nincs veled? - kérdeztem.
- Nem, sőt! Ma amikor elakartam menni hozzátok, össze futottam a szőke gyerekkel...öhm Niall-el! Rajta kerestem, de azt mondta, hogy elment plázázni Eleanor-ral. Furcsán viselkedett, míg én tudtam, hogy Elli nem ilyen. De várj csak...Niall mondta, hogy Elli velem volt?
- Nem pont ezt mondta, de valami ilyesmi volt. - vakartam meg a tarkómat, s izzadni kezdtem jobban.
- Mást nem tudok, haver. - itt egy kis szünetet tartott. - Ja és Nessával se lehet, mert Ő velem van! Ne haragudj de mennem kell! Szia, majd ütközünk! - tette lel, mielőtt eltudtam volna köszönni. Bunkó egy gyerek...
Elmondtam Louis-nak a történteket, mire Ő is csodálkozott. Niall eléggé bekavart, szóval tett valamit vele. Ha megölte, nem érdekel, hogy Ő ki is de akkor élni tovább nem fog!
Ajtaja zárva volt, semmi kopogásra nem jött ki. Ideges lettem, így egy hirtelen mozdulattal betörtem az ajtót. Mire az az ablaknak ütközött. Épp egy bőröndbe pakolt, de felé tornyosultunk és abba hagyta.
- Hol van Elli? - kérdeztem.


*Elli szemszöge*
Fáztam. Kimerült voltam, összetört és ideges. Harry testének a melegére vágytam, a védelmező karjaira. Bár tudtam, hogy miattam se lenne mindig aranyos és nyugodt, hanem inkább vad és dühős. Nem akar álarcot viselni. Szemeimet nem bírtam nyitva hagyni, csak becsukódni akartak. Nem tudtam magamat irányítani. Rájöhettem valamire, amíg lementem úgymond alfába. HARRY-T MINDENNÉL JOBBAN SZERETEM, LEGYEN AKÁR EGY...GYILKOS IS. Könnyeim hullani kezdtek, s arcomat a kezembe temettem. Minden fekete lett, a pulcsimon egy nagy fekete folt rakoncátlankodott. Szembetűnő volt, a fehéren a fekete. Felkeltem, hogy megtöröljem vele az arcomat, mire a szél kikapta a kezemből. A srácok háza felé repült, nem esett le. A szél egyenletesen vitte, a nem nehéz szövetett. Vissza ültem a fákhoz, egy kicsit beljebb. Niall nem tud felelősséget vállalni, így ha én vámpír lennék és egyklán vezetője egyenesen megtiltanám neki, hogy családot alapítson. Harry testének közelségére vágyom, hogy ezt neki is felvázolhassam. Itt minden üres, és hideg. Míg Harry érzelmes is tud lenni, és a teste meleg. De én nem csak ezért szeretem. A független ragaszkodása felém, olyan más mint amit eddig átlagos srácoknál nem tapasztaltam.


*Harry szemszöge*
Újra és újra Niall-nek szegeztem a kérdést, de akkor se volt hajlandó megmondani. Lou a háttérben maradt. Kezemet erősen szorítottam, lett már volna olyan aki ebben a helyzetben megrémül tőlem és elfut. Niall rájött, hogy nincs tovább mint fokoznia így kinyitotta a száját és mindent elmondott.
- Legyen csak hozzám ne érj! - kiabált. - Elli elakart menni így én is elkísértem, az erdőbe. Egy kicsit szórakoztunk, futottam vele az erdőben. Amikor hirtelen Lucy jelent meg. Felkaptam és elkezdtem vele futni, egészen fel az egyik hegyre. Lucy útól ért minket, s Elli-vel kiegyeztek valamiben. Majd megkértem a csajodat valamire, de ő egy határozott nemet mondott. Nagyon felhúztam magam és...
- Mi a sz*rt csináltál te vadbarom? - kiabáltam rá, egy hajszálon múlt, hogy megüssem.
- Fent hagytam azon kib*szott hegyen! Most örülsz?! - nem bírtam dühömmel, fogaimat megmutatva támadtam rá, míg Ő elfutott volna, de kigáncsoltam. A földön fekvő Niall meghúzta a lábamat, s arcra estem. Felkelt, mire én is és hátba rúgtam. Ráesett Lou-ra, aki először lefogta, de aztán a falba csapott így kénytelen volt elengedni őt. Megfogta a vállamat és hasba térdelt, de nem rogytam össze. Kezemmel az orrát vettem célba, elugrott és Lou arcát ütöttem meg. Ő csak pislogott párat, majd közénk állt, s erős szorítással lefogta a kezeinket. Néha megfeledkezünk arról, hogy Ő hatalmas erőkkel bír. Mégis megrezzenés nélkül álltunk előtte.
- Nyugodjatok már le! - lenézett a földre, de nem amiatt mert feladatot akart nekünk adni hanem azért mert valami a lábára esett. Egy anyag volt, nagy fekete folttal. Biztos a nyitott ablakon fújta be a szél. Várjunk csak...
- Niall, Elli ma ezt viselte? - kérdeztem, mire csak bólintott. A lány tele sírta a pulcsiját. Kiugrottam az ablakon, s a hegy irányába mentem. Csak nem tudtam, hogy melyik irányába. A házunkat négy hegy határolja. A lábaim egyre gyorsabbak lettek, s már az erdő mélyében voltam. Ha a pulcsiját elfújta a szél akkor annak a közelében lehet, hogy kifog hűlni. Nem akarok kockáztatni csak gyorsítani a tempómon. Már bele éltem magam abba, hogy mi lesz ha nem éli túl. Akkor én is meghalhatok, hisz 2 napja nem öltem embereket, éhes vagyok. Már csak az Ő vére táplálhat. Amikor a hegy lábához értem, megálltam és föl néztem a hegyre. Hatalmas nagyobb mint amire valaha is emlékeztem, feltettem az egyik lábamat, majd a másikat és lassan haladtam fölfele egy kicsit félelmetes volt ahogy haladtam fölfele, de le is zuhanhattam volna meg se sérültem volna, maximum lett volna pár sebem. Néha-néha kiálló fadarabokba kapaszkodtam amik kiestek, én pedig majdnem le. Amikor felértem azt hittem felrobbanok, rossz hegyre másztam fel.
- P*csába! - dobtam le egy egész fát a mélybe, miután kicsavartam. A fa után ugrottam, s pillanatokon belül már a másik hegy irányába rohantam, ami viszonylag közel volt. Futottam és itt már gond nélkül tettem meg első lépéseimet lefele. Ahogy néztem fel, ahogy omladoztak a sziklák, ahogy a szívem nem dobogott...
Csak érezni akartam a karjaimban, hogy biztonságban legyen, hogy tudja, hogy rám számíthat. Hogy vagyok neki. Amikor kezemet a sima felületre, vagyis a hegy tetőre tettem, vettem egy nagy levegőt, majd felpattantam. Megláttam. Megláttam Őt, ahogy egy fa tövében alszik, s várja a halált, a megsemmisülést. Lassan közeledtem felé, nem akartam felébreszteni olyan aranyosan aludt. De így közben az életével játszom, hogy hagyom a hidegben. Egyik kezemet a lába alá tettem, a másikat pedig a keze alá. Nem kelt fel. Éreztem jéghideg testét, ahogy az én forróságomhoz ér. Megnyugodtam, hogy velem van. Mindennél jobban magamhoz szorítottam majd leugrottam a hegyről egy huzamban. Tartottam, hogy ne essen ki a karjaim közül, majd úgy mint egy macska talpra estem. Amikor elkezdtem sétálni haza fele, beszédet hallottam. Lenéztem rá, és szemeit nyitogatta.
- H-Harry? - látása nem lehetett tiszta, és a gondolatai sem.
- Itt vagyok. - pusziltam meg a homlokát, s fürtjeimmel megcsikiztem. Érezte a jelenlétemet.
- Miért jöttél értem? - kérdése egy kicsit fájt, hogy nem számított volna rám. Letérdeltem az avarba, majd szemeimet az övébe "fúrtam". Tekintetünk lángolt, ahogy az is, hogy szeretem.
- Szeretlek. Ezt soha se feledd. - suttogtam.
- Harry! Jól vagytok? - kiabált Lou, mire én csendre intettem. Elli visszaaludt.
- Istenem. Hát még él. - mosolygott, majd rám nézett.
- Louis...szeretem őt.
- És Ő is téged! Aranyosak vagytok haver! - nevetett. - De most menjünk haza! - mondta. Felkeltem és elindultunk haza. Elli súlya nem jelentett gondot, könnyen vittem az apró testét. Csak még nem tudtam, hogy itt még nincs vége.

13. fejezet

Niall gond nélkül kapaszkodott a falon, míg szemeimet az első másodpercekben csukva tartottam. A sziklák porladoztak, törtek, ropogtak. Tökéletesen mászta a sziklákat, kisebb mélyedésekbe pillanatokra állt meg. Ez a hegy magasabb mint amilyennek látszik, de Niall bátorsága is több mint az egy ember hinné. A vaj színű sziklákba, néha beleolvadt a srác haja. Nagyobb darabok törtek le mint a kettőnk feje együtt véve, de ez sem állította meg. Csak rohant fölfele.
- Állj! - szóltam, de csak futott tovább. - Kérlek!
- Megakarsz halni? - kérdezte.
- Nem. De legalább abba a kis résbe üljünk le! Könyörgöm...rosszul vagyok! - kérleltem, de ezúttal hallgatott rám. Lecsúsztam a hátáról, mire Ő óvatosan nézett körbe-körbe kifele. Le-föl, jobbra-balra. Épp, hogy kipihenhettem magam, a szöszi újra felkapott. Azzal az ajak mozgással, hogy: "Lucy érzi a véred illatát...". Nem mondta ki, de leolvastam a szájáról. Lenézett, majd "lazán" felkapaszkodott a legkisebb részekbe is, benyúlt minden olyan helyre ahova tudod, hogy följebb jussunk. Hirtelen Lucy gyorsabb lett (ezt a kövek omlásából ítéltem meg és jól is gondoltam) és futott föl a hegy tetejére. Tudta, hogy Niall nehezebben tudna lemenni, mit föl jönni. Ezért akarta megvárni, hogy mi is föl érjünk. Nem volt más választásunk, csak fel és szembe nézni a félelemmel. Vagyis a félelem csak az én részem volt, Niallé a bátorság. Lucy már föl ért, de előttünk még voltak méterek. Niall rossz kőhöz nyúlt, ami kiesett a helyéről, s majdnem eltalált. Vissza estünk, s megkapaszkodott egy kiálló darabban. Egy kezével próbált minket vissza húzni, s már annyira közel voltunk, hogy lehetett hallani Lucy kárörvendő nevetését. Egy kézzel húzott minket vissza, s a kiesett kő helyére nyúlt, majd később abba bele is lépett. Lelassult; ez egy kicsit őt is meghökkentette. Amikor az utolsó résbe kapaszkodott, én nyeltem egy nagyot, majd szembe akartam nézni Lucy-val. Tisztázni a valóságot, és az érzelmeinket Harry iránt. Niall ledobott (szó szerint) a hátáról, de a csaj továbbra is csak magabiztosan állt a hegy szélén.
- Lu, kérlek...ne bántsd! Tudod, hogy mit kockáztatsz vele, Harry-t... - amint kimondta azt a nevet, felkapta a fejét, s neki ment volna Niallnek, de ő továbbállt. Lu majdnem leesett, de fogait megvillogtatva nézett ránk vissza.
- És ha életben hagyom? Harry akkor is hozzá ragaszkodik! - üvöltötte.
- És ha... - amint megszólaltam, azzal a tekintetével amivel rám nézett ölni tudott volna.
- Folytasd csak! - mondta Nialler.
- Csak kérlek beszéljünk mint...ember a...vámpírral... - mondtam, mire Ő hosszas gondolkodóba esett. Majd bólintott. Huh, nem hittem volna, hogy erre a csajra lehet hatni.
- Menj hozzá Harry-hez. Folytasd a kis viszonyodat vele, törjetek össze számtalan ágyat...nem érdekel. Viszont amíg engem meg  nem támad egy vámpír, Harry nem iszik túl sokat a véremből vagy egyszerűen nem halok meg...addig csak hagy szeressem őt! Hagy öleljem, hagy csókoljam, hagy érezzem a védelmét! - nehezen mondtam ki ezek, s már könnyek között voltam. Niall megsimogatta a hátam, de ekkor még nem tudtam, hogy neki is hátsó szándéka van. Őszintén Lu is döbbenten nézett rám.
- Nos. Mivel érzelem nem igazán köt hozzá, csak a szex. - harapta meg a száját óvatosan. - Legyen. Azt csinálsz vele amit akarsz. Csak ne fáraszd le nagyon. - mosolygott, mer tudta, hogy Harry tele van energiával. - Elli...Niall...örülök, hogy ezt tisztázni tudtuk! - 100%-ig biztos voltam abban, hogy Lucy most ugrott le egy több méter magas hegyről. Csak simán és...sértetlenül érhetett le. Elgondolkodtam azon, hogy pontosan mit is mondtam neki. Mit ígértem, mit tettem. Niall keze lekerült a hátamról, s csak ennyit mondott:
- Ez meleg helyzet volt! - jelentette ki.
- Csak ennyi? Neked lehet, hogy ez már móka, de nekem az életemmel játszottál de vadbarom! - ütöttem meg, mire elkapta a kezemet. Az a szorítás. Még úgy mond "tanuló" volt, de éreztem, hogy ereje napról-napra nagyobb.
- Az is móka lenne ha megennélek? - kérdezte, mire én megfagytam. Nem válaszoltam, be láttam, hogy az Ő élete sem igazán vidám...
- Sajnálom. - bólintottam, de nem engedett el.
- Tudod, hogy hogy teheted jóvá? - kérdezte, de én csak értetlenül néztem rá. Azt hittem, hogy valami jóval közelebbi kapcsolatot szeretne velem...de hála az égnek nem.
- Mond.
- A barátnőd, Nessa. Na, Ő igazán...dögös és bájos. Nincs kedved össze hozni minket? - erre a válaszom egyértelmű volt.
- NEM! Felőlem megölhetsz, leszúrhatsz, ledobhatsz de egy biztos az Ő életét nem fogod pokollá tenni! - kiabáltam.
- Hmm, ledobni? Nem is rossz ötlet! - ezzel megfogta a nyakamat és a hegy szélére lökött, de nem engedett el. Tudta, hogy mit kockáztat, tudta, hogy mit veszíthet. Egy bizalmat. Levegőért kapkodtam, a hamar megesett rajtam a szive, de én meg majdnem leestem amikor elengedett. Niall befolyásolhatóbb mint Harry.
- M-miért ilyen fontos ez neked? - kérdeztem.
- Tudod milyen régóta figyelem? Olyan sok közös van bennünk, olyan más. Néhány nap múlva megyek a tanácshoz, hogy megmondják a kiválasztottam nevét. Én csak megakarom erősíteni, hogy Ő legyen az. Csak Ő. És, hogy talán szerelembe essünk... - őszinte volt, de ez egy egyértelmű nem. A legjobb barátnőmet ilyen veszélynek nem teheti ki.
- Niall...nem. Ő egy extra fontos személy nekem. Soha nem akarom, hogy azon menjen keresztül mint én. Kérlek érsd meg. - sírva könyörögtem neki, hogy megértsen; de kőszive volt. Nem volt gyenge érzése, csak egy valami. Amit Ő eldönt annak úgy kell lennie, különben valaki megjárja. Ebben az esetben én vagyok. Egy kisvárosi lány, aki mindig is átlagos életet akart, de ez soha sem jött össze. Főként nem mostanában.
- És mi vagyok neked?
- Egy vámpír. Aki csak magára gondol. Mint egy Lucy, csak srácban. - szavaim nem estek jól neki, főként, hogy szembesítettem a valósággal. Rá kellett jönnöm, hogy Niall-nek van egy sötét oldala. Aki most kibújt, mint a szög a zsákból. Vagyis a vámpír a koprosójából...
- Akkor tudod mit? Szenvedj, halj meg egyedül. - közeledett a hegy végéhez.
- Most meg mit akarsz? - kiabáltam.
- Halj meg, Elli! - kiabálta, majd leugrott. Ott hagyott engem egyedül, védtelenül. Utolsó mondata, minden másodpercben a fejemben volt.
Hát Elli, most tényleg meghalsz...nem tudtam feldolgozni. A széléhez léptem, s lenéztem. Niall egy ovódáshoz hasonlított.
- Remélem Harry megöl! - kiabáltam le. Nem gondoltam volna, hogy valaha ezeket a szavakat bánni fogom.