15. fejezet

Annak a testnek melege, a nagy és vedelmező karoknak az ereje. Mellettem volt, mellette keltem. Kisebb köhögéssel küzdöttem, míg Ő csak a hátamat fogta. A torkom fájt, s be voltam rekedve. Semmit se tudtam neki mondani. Nem kellettek szavak az Ő részéről csak egy csók. Nem akartam megfertőzni, így lehajtva elfordítottam a fejemet, majd szembesültem vele, hogy meztelen vagyok. A ruháim a földön voltak. Ránéztem majd elnézően megvillogtatta a gödröcskéit. Megfogta a karomat, hogy minden figyelmem rá irányúljon, s úgy mint mindig sikerült is neki. Amikor a zöld szemeibe néztem, nem akartam másra koncentrálni.
- Elli... - suttogta a fülembe. Megigazitotta a haját, majd orrával az enyémet piszkálta amitől mindig mosolygok. Kezét az arcomra tette, majd lejebb vándorolt és megállapodott a mellemen. Megcsókolta a nyakamat, mire becsuktam a szememet. Tudta, hogy tetszik nekem, de azt is, hogy nem szeretném.
- Harry... - alig bírtam a nevét kimondani. - Én most megyek és veszek egy forró fürdőt. - mondtam majd, fel keltem volna. Ránéztem és nevetve csóválta a fejét. Rám csavarta a paplant, majd kezébe vette az egész testemet. A fürdőbe érve, behunytam a szemem és kicsomagolt. A kád jéghideg volt, bedugta a dugót, majd testemet körbe vette a forró víz. Harry keze csúszós lett a víztől, majd valami kencét kent rá.
- Az mi? - kérdeztem.
- Ez meg védi a bőrünket, egy fajta különleges olaj. - kente be a kezeit. Meg fogta a rózsaszín szivacsot, s tett rá egy kis tusfürdőt. A hátamat végig simította vele, majd a karomat és a lábaimat.
- A többi a te dolgod! - mosolygott majd megmosta a kezeit. Lehajtotta a WC deszkát majd ráült. Összehúztam magamat a kádban, mire megint csak mosolygott. Engem viszont belül valami nyomasztott.
- K-Kérdezhetek? - nyögtem ki félénken.
- Persze.
- Kikből áll Lucy klánja? - szögeztem neki talán egy kicsit hirtelen ezt a kérdést. Fel kelt, hogy segítsen a törölközőt magamra tenni, majd nyitogatta a száját.
- Lucy, Max George nővére. Louis hónapokat harcolt vele, hogy Eleanor-t vissza szerezze tőlük, ugyanis Max barátja, Siva magának akarta táplálónak. Elvitték egy kisebb kanadai faluba, ahol éheztették, s kínozták. Amikor Louis megtalálta akkor kérte meg a lány kezét. Max nem számított a vereségre, ezért nagyon kiakadt. Azt akarta, hogy közülünk valaki tartozzon hozzájuk. Vagyis keverjék meg a vérüket, s legyen egy új család. Ez belőlem és Lucy-ból állna ha összeházasodunk. Erre már két éve várnak, de nem tettünk lépéseket. Gyakran mentem hozzájuk vacsorára, de undorító személyiségük van. Úgy beszélnek a táplálókról mintha nem éreznének, nem hagyják őket cselekedni, nem irányíthatják magukat. Mi megfogadtuk, hogy ilyen emberekkel nem társulunk. Kiegyeztünk egyfajta erősségi házasságban. Vagyis az aki a legtöbbet harcolt azoknak a házasság szent. Vagyis nekem és Lucy-nak. Az egyik vacsora után, kicsivel több alkoholt ittunk és lefeküdtünk. Akkor egyeztünk meg, hogy szex-kapcsolatunk lesz, amiről csak mi tudunk. De persze az a csaj pletykás így már mindenki tud róla. - nem tudtam, nyelni se köpni erre a történetre. Olyan furcsa még nekem ez az egész. Harry lehajolt, hogy megtörölje a lábamat, de erre az érzésre nem is figyeltem. Elgondolkoztam azon, hogy mit is mondott. Magam elé bámultam, néztem a többi törölközőt, és a kilátásomat egy göndör fej zavarta meg. Harry szeret mosolyogni, és ezt kis is használja. A nagy zöld pólóm helyett, egy sötétebb pólót kaptam. A saját ruháját adta rám, aztán gyorsan felkaptam a fehérneműmet. A törölközőt a vállára dobta, majd kiment a fürdőből, én meg utána. A nyitott ablakra felakasztotta a törölközőmet, majd egyik felét becsukta.
- Éhes vagy? - kérdezte, majd megfogta a karomat.
- Eléggé...nagyon. - nevettem egy picit. Kézen fogva sétáltunk le a lépcsőn, és kisebb dolgokon beszélgettünk, amikor a srácok a konyhában beszélgettek. Mentem volna tovább, de Harry kézen fogott, hogy ne mozduljak.
- Tanács van? - kérdezte komoly arccal a többiektől. Louis csak az asztalra ütött, majd kinézett az ablakon. Harry értetlen fejjel nézett Zayn-re. Niall a csendes alkalmat kihasználva elénk lépett, én pedig egyet hátra, Harry háta mögé.
- Ne félj tőle. - mondta Harry.
- Én...én tényleg nagyon sajnálom, Elli! De meg kell értened, hogy szeretem őt! Kell nekem, meg kell ismernem. - mondta, őszintén de én csak a lábát néztem. - Kérlek...legalább a bocsánat kérésemet fogadd el. - kérlelt. Kilépve Harry mögül bólintottam egy kisebb mosollyal, majd egy puszit nyomott az arcomra. A többiek sugdolóztak, hogy mit is tehetnének valamiről, nem is értettük a problémát. Megfordultak, s mutattak, hogy üljek le. Volt aki a pultra ült, s Eleanor-t megint csak hiányoltam, olyan furcsa, hogy nem tud nekem segíteni. Harry a hűtőből kivett egy tál ételt, s elém rakta. Adott egy villát és egy kést, hogy falatozzak. Mind az öt srác elkezdett sugdolózni, míg én ettem. Mindannyian megvoltak döbbenve, nem akartak valamit elhinni.
- Erre innom kell. - mondta Zayn, majd egy üveg vért kivett a hűtőből. Öklendezni kezdtem, mire sajnálkozva nézett rám. Körém gyűltek, Harry pedig mögém állt. Felkeltem, hogy a mosogatóba tegyem a dolgokat majd, a srác hátulról ölelt.
- Öhmm, Eleanor nem tér vissza hozzánk. - mondta Lou. Értetlen arcot vágtam, rögtön Lucy-ra gondoltam, hogy tett valamit. De nem.
- Nem halt meg. - suttogta Harry a fülembe, hátulról mire könnyed lettem.
- Eleanor kettős. - mondta Lou. "WTF?" fejjel néztem mindenkire.
- Majd én elmondom. - nézett körbe Liam. - A kettősség egy durva dolog. Azt jelenti, hogy egy táplálónak a  családja vérfarkas géneket örökölt. Ugyanis az édesapja vérfarkas, édesanyja pedig tápláló, ez egy kivételes házassági mód volt régebben. Azóta az ilyen tilos, vagyis Louis és Eleanor nem házasodhat össze soha se. Eleanor-nak viszont el kell döntenie, hogy melyik ághoz akar kapcsolódni. Ha vérfarkas lesz a fekete könnyek génje miatt, a bundája fekete lesz, s ezért lefogják nézni. Ha viszont tápláló lesz akkor a családja kitagadja, s megölhetik. Ha nem tud dönteni, akkor a vérfarkasok és a vámpírok együttesen megölik majd elfogyasztják. Ez egy durva igazság, és tudjuk, hogy nagyon hirtelen ért. Sajnáljuk...de jobb most tudnod mint soha... - fejezte be. Harry levette rólam a kezeit, én pedig ismét nem tudtam semmit se mondani. Csak felfutottam az emeletre, hogy feldolgozzam. Becsaptam az ajtót, majd nekidőltem, s lecsúsztam. Ki volt az aki azt akarta, hogy legyek vele? Ki volt az aki azt akarta, hogy védelmezzen engem? Ő. Még csak le se ültem, már kopogtatott, hogy segítsen feldolgozni.
- Menj el! - szipogtam.
- Elli... - támaszthatta a fejét az ajtónak. - Kérlek. Segíteni akarok.
- Lesznek olyan dolgok amiket egyedül kell feldolgoznom. Ez is olyan. - sírtam.
- Nem, nem olyan. Fogalmad sincs, hogy miért, mikor és hogyan...vagyis van. De meg kell, hogy értsd. - felkeltem, megtöröltem a szemeimet, majd kinyitottam az ajtót.
- Mit? - szipogtam újra.
- Ezt. - csókolt meg, s lábával berúgta az ajtót. - Szeretlek. - lökött a falnak. Csókolt, csókolt és csókolt. Azt akarta, hogy tudjam, hogy nem vagyok egyedül. Elszakadt tőlem, majd furcsa lett a tekintete. Megfogtam az állát, hogy nézzen rám és legyen erős, hisz nem bírta a közelségemet. Megpuszilta a homlokomat, majd befeküdt az ágyamba. Ledőlt, majd nekem nyújtotta a kezét, s bedőltem mellé. Olyan aranyos.

*Louis szemszöge*
Nem akartam elhinni, hogy az a személy akit szeretek most nagyon durván az életével játszik. Miért pont neki kell kettősnek lenni? Sok keserűséget és boldogságot megéltünk már együtt. És most? Csak egy levél egy szörnyű vallomással. Nehéz nekem is feldolgozni, úgy mint Elli-nek. De nekem mindennél rosszabb, mert szeretem. A karkötő amit szerelmem jeléül kapott tőlem, most a kapott borítékban szunnyad. Visszaküldte azt is, és a szeretetemet. De most elgondolkoztam, hogy én biztos, hogy szerettem-e őt. Akkor miért gondoltam három éven át Elli-re?