14. fejezet

"Halj meg, halj meg, halj meg..." - ez ment megállás nélkül a fejemben. Nem tudtam mit tegyek, nem tudtam kit hívhatnék, nem tudtam, hogy kire számíthatok, kinek hiányzom. A telefonom már a végét járta, s térerő se volt, - ha meg volt akkor pedig hirtelen elment - egyedül vagyok. Rá kellett jönnöm, hogy Niall piszkosul szereti Nessát, s bármit megtenne érte. Ugye bármit, hisz itt hagyott egy hatalmas hegyen. Elkezdett rajtam előjönni a pánik, a félelem. A hegy hosszú, s egy kisebb erdő övezi. Itt fönt van pár darab fa, amire még lehet, hogy szükségem lesz. A hideg fuvallatok egyre inkább feltörtek, s én annál inkább össze húztam magam. Nem volt más lehetőségem, csak itt elaludni. Őszintén eszembe se jutott, hogy bármelyik vámpír értem jönne. Nem gondoltam még csak egy kicsit sem rá. Beültem az egyik fa tövébe, s pulcsimat jobban magamra húztam. Dél már elmúlhatott, - legalább is a nap állásból ezt szűrtem le - én pedig éhes lettem. Meg kellene fogadnom Zayn tanácsát, legalább egy alma mindig lehetne nálam. (Úgy mint náluk tartalék vér.)
Lehunytam a szemem és pörgött az agyam, hogy mit tehetnék, de be kellett látnom semmit.
Végleg magamba zuhantam, s vártam, hogy kihűljek.


*Niall szemszöge*
Amikor leugrottam a szikláról, tudatosult bennem Elli üzenete. Harry engem nem bánthat, még akkor sem ha nagyobb erőkkel bír mint én. Ebben a családban én vagyok az aki, egyszer irányító lesz. Külön családot nyithatok, hisz én vagyok Lou úgymond utódja. De most mégis...egy szörnyeteg vagyok. Hogy szerezzek boldogságot ha tönkre teszek egy másikat? Köveket kezdtem rugdosni, mire az egyiket neki rúgtam a hegynek, az meg egyenesen lecsapott rám. Igen jól hasba vágott, de mégsem hagyott bennem, s rajtam mély nyomott. Szerencsétlen vagyok. Hirtelen vér szagot éreztem, s megfordultam. Már közel voltam az úthoz ami a házunkhoz vezetett, így gyorsítottam majd kicsaptam az erdőből. Kendall volt az, aki céltudatosan ment előre. Amikor meglátott egy kicsit meglepődött, de végül pacsiztam vele.
- Héj, Niall. Elli otthon van? - kérdezte vigyorogva.
- Öhm...khm...nincsen. Bement a belvárosba Eleanor-ral. Csak éjszaka jönnek haza. - hazudtam. Hazudtam a szemébe, de közel voltam ahhoz, hogy megtámadjam. Először is azért mert miatta csak nagyobb bajom lesz, másodszorra pedig azért mert ha rákérdezz Eleanor-nál akkor az egész ház tudni fogja. Tényleg. Eleanor-t már egy jó ideje nem láttuk. Ő hova tűnhetett?
- Mármint plázázni? - kérdezett vissza.
- Igen. - vágtam rá.
- Furcsa. Ez Elli-re nem vall. Ő nem olyan plázacica féle aki szeret shoppingolni. Ő inkább sportol, vagy szórakozik a haverjaival. De ez nem Ő.
- Hát az emberek változnak. - ütöttem vállba kissé erősen. Kendall nagyon furcsán nézett rám majd, elköszönt. Többször vissza nézett rám, majd eltűnt a messzeségben. Én pedig közeledtem a házunkhoz.


*Harry szemszöge*
Amikor felállítottuk az új ágyunkat, mindenki más irányba ment. Liam elment Danielle Peazer-ért, aki Li kiválasztottja, de olyan szerencsések mint Lou és Eleanor: szerelmesek. Én és Elli viszont nem tudjuk mit akarunk. Ha megakarom tartani a bizalmát akkor minden viszonynak végett kell vetnem Lucy-val. Ehhez Louis és Lucy családjának is az engedélyére van szükségem. Lou épp a darabokat jobban összetörte majd eltette télire, hogy legyen valami amivel akkor tudunk fűteni. Zayn pedig nos...Zayneskedett. A tükörben nem láthatta magát, de mégis mindig tökéletes volt a sérója. Niall állítólag elment magát edzeni, legalább is a többiek szerint. Elli pedig...nos Elli eltűnt. Rossz érzetem lett, bajt éreztem. Olyan furcsa volt minden, ez a helyzet. Elli-t még nem láttam eltűnni. Nem szokott ilyet tenni, mióta az történt nem szeret egyedül mászkálni. Kimentem a konyhába, s láttam, hogy elpakolt, szóval elment. Lou  bejött majd kivett a hűtőből egy üveg vért. Úgy mint én kellemesen iszogatta, ízlelte. Lehet, hogy Elli-nek ez már egy kicsit sok?
- Nem láttad Elli-t? - kerestem Louis-n keresztül.
- Azóta nem mióta, elkezdtük felállítani az ágyat. Apropó neked nem csak az állt fel legutóbb! - itt olyan síró-, röhögőgörcsöt vágott le mint amit még nem láttam. A padlóra is leesett, de továbbra is csak nevetett. Én a konyhapultnak támaszkodtam, mire láttam az ablakon, hogy Niall érkezik. Berontott a házba, s nekidőlt a becsukott ajtónak. Azt hitte nem vagyunk itthon.
- A francba! - szitkozódott majd felrúgta az esernyőtartót amiből az esernyők mindenhova elgurultak. Az egyik majdnem a konyhába gurult, mire belerúgott amikor oda ért. A "repülő" esernyő, megütötte a földön fekvő Lou-t, mire Ő gyorsan komoly arcot vágott, s felpattant. Niall zavartnak tűnt, mint aki nem tudja magát irányítani. Eléggé kezdő vámpírnak számít, de Ő Louis utódja. Nem bánthatjuk, de ha megtesszük bajunk lesz. Lou miatt lett itt mindenki vámpír, az egész One Direction vámpírokból áll. Csak az helyzet, hogy mi, Eleanor, Danielle, Perrie és Elli tudja, hogy mi kik is vagyunk. Össze szedtem a szöszi helyett az esernyőket, majd próbáltam őket úgy elhelyezni, hogy ne dőljenek fel, nehogy valahol nagyobb legyen a súly, majd nála is érdeklődtem Elli-ről.
- Ha már megnyugodtál akkor megtudnád mondani, hogy hol találom Elli-t? - kérdeztem tőle, de csak nehezen akart rám figyelni. Amikor megértette a kérdésem, nehezen akart bármit is kinyögni.
- Ha jól tudom elment Kendall-al, de vele az előbb találkoztam, s egyedül volt. - mondta.
- Lou! Kendall számát Elli a hűtőre tette? - kérdeztem, mire bólintott, s megitta az italát. A telefonunkat a kezembe vettem, majd elkezdtem tárcsázni a számot. Kicsöngött, s olyan három sípolás után fel is vette, s én pedig ideges lettem. Niall pedig felfutott.
- Haló?! - szólt a telefonba.
- Szia, Kendall! - fogtam meg izzadt homlokom. - Harry vagyok.
- Oh, szia! Miben segíthetek? - kedveskedett.
- Elli véletlen nincs veled? - kérdeztem.
- Nem, sőt! Ma amikor elakartam menni hozzátok, össze futottam a szőke gyerekkel...öhm Niall-el! Rajta kerestem, de azt mondta, hogy elment plázázni Eleanor-ral. Furcsán viselkedett, míg én tudtam, hogy Elli nem ilyen. De várj csak...Niall mondta, hogy Elli velem volt?
- Nem pont ezt mondta, de valami ilyesmi volt. - vakartam meg a tarkómat, s izzadni kezdtem jobban.
- Mást nem tudok, haver. - itt egy kis szünetet tartott. - Ja és Nessával se lehet, mert Ő velem van! Ne haragudj de mennem kell! Szia, majd ütközünk! - tette lel, mielőtt eltudtam volna köszönni. Bunkó egy gyerek...
Elmondtam Louis-nak a történteket, mire Ő is csodálkozott. Niall eléggé bekavart, szóval tett valamit vele. Ha megölte, nem érdekel, hogy Ő ki is de akkor élni tovább nem fog!
Ajtaja zárva volt, semmi kopogásra nem jött ki. Ideges lettem, így egy hirtelen mozdulattal betörtem az ajtót. Mire az az ablaknak ütközött. Épp egy bőröndbe pakolt, de felé tornyosultunk és abba hagyta.
- Hol van Elli? - kérdeztem.


*Elli szemszöge*
Fáztam. Kimerült voltam, összetört és ideges. Harry testének a melegére vágytam, a védelmező karjaira. Bár tudtam, hogy miattam se lenne mindig aranyos és nyugodt, hanem inkább vad és dühős. Nem akar álarcot viselni. Szemeimet nem bírtam nyitva hagyni, csak becsukódni akartak. Nem tudtam magamat irányítani. Rájöhettem valamire, amíg lementem úgymond alfába. HARRY-T MINDENNÉL JOBBAN SZERETEM, LEGYEN AKÁR EGY...GYILKOS IS. Könnyeim hullani kezdtek, s arcomat a kezembe temettem. Minden fekete lett, a pulcsimon egy nagy fekete folt rakoncátlankodott. Szembetűnő volt, a fehéren a fekete. Felkeltem, hogy megtöröljem vele az arcomat, mire a szél kikapta a kezemből. A srácok háza felé repült, nem esett le. A szél egyenletesen vitte, a nem nehéz szövetett. Vissza ültem a fákhoz, egy kicsit beljebb. Niall nem tud felelősséget vállalni, így ha én vámpír lennék és egyklán vezetője egyenesen megtiltanám neki, hogy családot alapítson. Harry testének közelségére vágyom, hogy ezt neki is felvázolhassam. Itt minden üres, és hideg. Míg Harry érzelmes is tud lenni, és a teste meleg. De én nem csak ezért szeretem. A független ragaszkodása felém, olyan más mint amit eddig átlagos srácoknál nem tapasztaltam.


*Harry szemszöge*
Újra és újra Niall-nek szegeztem a kérdést, de akkor se volt hajlandó megmondani. Lou a háttérben maradt. Kezemet erősen szorítottam, lett már volna olyan aki ebben a helyzetben megrémül tőlem és elfut. Niall rájött, hogy nincs tovább mint fokoznia így kinyitotta a száját és mindent elmondott.
- Legyen csak hozzám ne érj! - kiabált. - Elli elakart menni így én is elkísértem, az erdőbe. Egy kicsit szórakoztunk, futottam vele az erdőben. Amikor hirtelen Lucy jelent meg. Felkaptam és elkezdtem vele futni, egészen fel az egyik hegyre. Lucy útól ért minket, s Elli-vel kiegyeztek valamiben. Majd megkértem a csajodat valamire, de ő egy határozott nemet mondott. Nagyon felhúztam magam és...
- Mi a sz*rt csináltál te vadbarom? - kiabáltam rá, egy hajszálon múlt, hogy megüssem.
- Fent hagytam azon kib*szott hegyen! Most örülsz?! - nem bírtam dühömmel, fogaimat megmutatva támadtam rá, míg Ő elfutott volna, de kigáncsoltam. A földön fekvő Niall meghúzta a lábamat, s arcra estem. Felkelt, mire én is és hátba rúgtam. Ráesett Lou-ra, aki először lefogta, de aztán a falba csapott így kénytelen volt elengedni őt. Megfogta a vállamat és hasba térdelt, de nem rogytam össze. Kezemmel az orrát vettem célba, elugrott és Lou arcát ütöttem meg. Ő csak pislogott párat, majd közénk állt, s erős szorítással lefogta a kezeinket. Néha megfeledkezünk arról, hogy Ő hatalmas erőkkel bír. Mégis megrezzenés nélkül álltunk előtte.
- Nyugodjatok már le! - lenézett a földre, de nem amiatt mert feladatot akart nekünk adni hanem azért mert valami a lábára esett. Egy anyag volt, nagy fekete folttal. Biztos a nyitott ablakon fújta be a szél. Várjunk csak...
- Niall, Elli ma ezt viselte? - kérdeztem, mire csak bólintott. A lány tele sírta a pulcsiját. Kiugrottam az ablakon, s a hegy irányába mentem. Csak nem tudtam, hogy melyik irányába. A házunkat négy hegy határolja. A lábaim egyre gyorsabbak lettek, s már az erdő mélyében voltam. Ha a pulcsiját elfújta a szél akkor annak a közelében lehet, hogy kifog hűlni. Nem akarok kockáztatni csak gyorsítani a tempómon. Már bele éltem magam abba, hogy mi lesz ha nem éli túl. Akkor én is meghalhatok, hisz 2 napja nem öltem embereket, éhes vagyok. Már csak az Ő vére táplálhat. Amikor a hegy lábához értem, megálltam és föl néztem a hegyre. Hatalmas nagyobb mint amire valaha is emlékeztem, feltettem az egyik lábamat, majd a másikat és lassan haladtam fölfele egy kicsit félelmetes volt ahogy haladtam fölfele, de le is zuhanhattam volna meg se sérültem volna, maximum lett volna pár sebem. Néha-néha kiálló fadarabokba kapaszkodtam amik kiestek, én pedig majdnem le. Amikor felértem azt hittem felrobbanok, rossz hegyre másztam fel.
- P*csába! - dobtam le egy egész fát a mélybe, miután kicsavartam. A fa után ugrottam, s pillanatokon belül már a másik hegy irányába rohantam, ami viszonylag közel volt. Futottam és itt már gond nélkül tettem meg első lépéseimet lefele. Ahogy néztem fel, ahogy omladoztak a sziklák, ahogy a szívem nem dobogott...
Csak érezni akartam a karjaimban, hogy biztonságban legyen, hogy tudja, hogy rám számíthat. Hogy vagyok neki. Amikor kezemet a sima felületre, vagyis a hegy tetőre tettem, vettem egy nagy levegőt, majd felpattantam. Megláttam. Megláttam Őt, ahogy egy fa tövében alszik, s várja a halált, a megsemmisülést. Lassan közeledtem felé, nem akartam felébreszteni olyan aranyosan aludt. De így közben az életével játszom, hogy hagyom a hidegben. Egyik kezemet a lába alá tettem, a másikat pedig a keze alá. Nem kelt fel. Éreztem jéghideg testét, ahogy az én forróságomhoz ér. Megnyugodtam, hogy velem van. Mindennél jobban magamhoz szorítottam majd leugrottam a hegyről egy huzamban. Tartottam, hogy ne essen ki a karjaim közül, majd úgy mint egy macska talpra estem. Amikor elkezdtem sétálni haza fele, beszédet hallottam. Lenéztem rá, és szemeit nyitogatta.
- H-Harry? - látása nem lehetett tiszta, és a gondolatai sem.
- Itt vagyok. - pusziltam meg a homlokát, s fürtjeimmel megcsikiztem. Érezte a jelenlétemet.
- Miért jöttél értem? - kérdése egy kicsit fájt, hogy nem számított volna rám. Letérdeltem az avarba, majd szemeimet az övébe "fúrtam". Tekintetünk lángolt, ahogy az is, hogy szeretem.
- Szeretlek. Ezt soha se feledd. - suttogtam.
- Harry! Jól vagytok? - kiabált Lou, mire én csendre intettem. Elli visszaaludt.
- Istenem. Hát még él. - mosolygott, majd rám nézett.
- Louis...szeretem őt.
- És Ő is téged! Aranyosak vagytok haver! - nevetett. - De most menjünk haza! - mondta. Felkeltem és elindultunk haza. Elli súlya nem jelentett gondot, könnyen vittem az apró testét. Csak még nem tudtam, hogy itt még nincs vége.