9. fejezet

Reggel amint megpillantottam az órát hirtelen akartam belőle kikelni, de fájós lábam ebben meg akadályozott. Ma találkozok Kendall-al ezért sietnem kell, hisz 11 órára jön ide és már fél 11 van. Biztos jól aludhattam Harry mellett, aki feltűnés nélkül aludt tovább az ágyban. Gyorsan mentem a fürdőszobába és minden reggeli tisztálkodáshoz kapcsolódó teendőmet elvégeztem. Törölközőbe csavarva rohantam ki a bőröndömhöz, s amikor vissza futottam volna akkor hirtelen kettő nagy kéz a derekamra 'tévedt'.
- Ne menj el mellőlem. - suttogta a fülembe. Majd fejét a nyakamhoz tette és lélegzete felgyorsult, s az enyém is. Őszintén maradtam volna egész nap mellette de megígértem a rég nem látott haveromnak, hogy találkozok vele. 'Kómámból' feleszmélve futottam vissza a fürdőszobámba, hogy ebben a maradék 5 percben kihasználjam a felöltözésem minden egyes percét. Neon zöld topban, fehér farmerban mentem ki onnan, s Harry épp a telefonomat nézegette. Gyors puszit adtam neki, s abban a pár másodpercben kivettem a telefonomat a kezéből és a lábam görcse miatt lassabban az eddigieknél mentem le a lépcsőn. A konyhában csak Zayn-t találtam akivel váltottam kettő puszit, majd egy almát dobott nekem, hogy legalább azt egyem meg reggelire. Almával a kezembe integettem a kómásan kinéző Niall-nek majd végre kimentem a házból. Kendall még csak akkor tartott ide fele, így nyugodtan sétáltam oda hozzá. Amikor már majdnem egymás előtt voltunk, ajtócsapódást és a nevem ordibálást hallottam. Megfordultam, s láttam Harry-t a szokásosnál is lassabban futni felénk. Abban a göncben volt amiben tegnap is, így remélem, hogy mire vissza jövök addigra átöltözik.
- Héjj, Kendall ugye? - kérdezte, mire a srác bólintott. - Harry vagyok. - nyújtotta a kezét, s Kendall kezet is fogott vele. Miután a vámpír-haverom ezt a 'nagyon fontos' dolgot elintézte, kínos lett a csönd.
- Hát jó. - szakítottam meg. - Szia, Harry! - integettem, mire a két srác pedig újra kezet fogott.
Mivel a részeltekkel senkit sem akarok nagyon untatni a mai napomról ezért csak pár lényeges dolgot mondok. Kendall-al egy pár régi kedvenc helyünket kutattuk fel, amiről már is Ő is megfeledkezett nem, hogy én. Voltunk fagyizni, moziba és meglátogattuk Nessa-t is, aki a nap végéig velünk tartott. Nessa-val úgy mint régen, karjainkat össze kulcsoltuk és ránk jött az 5 perc. Kendall szegény már sírt a nevetéstől, mi pedig már majdnem a földön voltunk. Ezután még megittunk egy-egy turmix-ot és a játszótérnél szét váltak az útjaink. Régen volt már ekkora bulis napom.
Louis-ék házához egy hosszú fákkal határolt út vezet, ami eléggé félelmetes. Főként ha vihar felhőket látsz és néha-néha valami megreccsen a bokorban. Megelégeltem a folytonos szív bajaimat így gyorsan bedugtam a fülhallgatóimat a fülembe és a legnagyobb fokozatra állítottam hangerő.t Épp, hogy sikerült úgy mond lemennem alfába, egy őrült hirtelen rám hozta a szívbajt aki nem más mint Liam volt. Akkorát sikítottam, hogy szegény a füleit is befogta.
- Te nem vagy normális. - fogtam meg a vállát.
- Na nem mondod?! Vámpír vagyok. - nevetett.
- Nos vámpír barátom. Nem lenne kedved haza... - hirtelen kapott fel és futott velem hazáig, úgy mint Harry. A szél megint csak a hajamba kapott, míg Liam szemrebbenés nélkül nézett előre. Következő pillanatban már az ajtóban álltunk.
- Szívesen meg minden, de most megyek Niall után. - kacsintott majd lelépett.
A házba érve Lou fogadott. Megöleltem majd a konyhában elmeséltem neki a mai napom, amin nagyon sokat nevetett, főként amikor a mozdulatainkat próbáltam utánozni.
- Apropó Elli. Tudod rendet kéne csinálni a szobádban... - kortyolt a teájába. Letette a bögrét, és csuklómnál fogva rángatott a szobámhoz. Megálltunk az ajtajában majd elnéztem a szobán, hogy micsoda rendetlenség van ott. Kirámolt, eldugott bőröndök, pár plüss a sarokban, ruhák a földön, a még mindig vizes szőnyeg, és egy csillogó kis valami kezdte zavarni a szemünket; hisz a nap rásütött. Lou odasétált az asztalhoz majd megnézte, hogy mi van ott. Nagyot nevetett fel, majd hirtelen befogta a száját.
- Harry-vel keményen nyomhatjátok! - nyomta a kezembe az óvszer csomagot.
- De mi nem is.. - halkultam el. Lou megforgatta a szemét, hogy "Ezek a mai fiatalok...".
Van egy olyan emlék bennem, ami ha egy ilyet látok, legyen akár ki az illető, feltudnám rúgni. Tudtam, hogy Harry a szobájában, ezért Louis-n átgázolva mentem át. Kopogás nélkül törtem rá az ajtót, miközben Ő az ágyán olvasott. Mosolyogva ugrott fel hozzám, majd megakart ölelni de csak hátrébb húzódtam.
- Mi az? - kérdezte aggódva. Felemeltem a kis szürke zacskós dolgot, majd a kezébe adtam.
- Ez mit kereset a szobámba? - kérdeztem.
- Csak megakartam, Lou-t viccelni. - mondta, de láttam, hogy hazudik.
- Persze. Harry. Miért tetted oda? - néztem,de nem válaszolt csak az ágyára dobta. Megfogta a fejem, hogy megcsókoljon, de elfordítottam a fejem. Felemelte a hangját...
- Mi van veled? Most felhúzod magad egy k*rva óvszeren? !Tudom, hogy így is lefeküdnél velem. - ordított rám, majd az ablakához ment.
- Képzeld el, hogy nem! Rohadtul nem ismersz engem egyes dolgokban. Az előző életemet sem ismered. Nem ismered a fájdalmat amit akkor éreztem...fogalmad sincs! - mutattam a kis csomagra. Nem bírtam tovább összeestem a földre a sírástól. Ezt már Ő sem bírta és oda jött.
- Héj, héj Elli. - simogatott és próbálta a fejemet maga felé fordítani. Kevés sikerrel.

*Harry szemszöge*
Agyamba minden futott. Az óvszer, Elli őszintesége és kiakadása. Igaza van, hogy az előző életét nem ismerem de akkor is megvédem kerüljön bármibe is.Gondolkodtam a fájdalmán és, hogy mi köze lehet egy csomag óvszerhez. Úristen...leesett. Csak kár, hogy nem poén volt.
- Téged megerőszakoltak? - kezeim remegtek, hogy mit fog válaszolni. Feje piros lett, majd bólintott és a nyakamba borult. Mindenre gondolhattam volna, de erre nem. Ezt alaposan elcsesztem...