5 .fejezet

Az ajtón kilépve az a régi illat csapta meg az orrom, és még a testem is bele remegett. Harry becsukta az ajtót, mire megfordultam és láttam, hogy van rajta egy napszemüveg amit be kellett látnom, hogy NAGYON szexin állt neki. Amikor kiértünk az eldugott részről, megláttam a gyermekkori játszóteret ahol sok idő töltöttem. Kiérve az utcákra megláttam a régi és már bezárt jégkrémest, s cukrászdát. Kisebb könnycseppek gördültek le az arcomon, miközben vissza emlékeztem. Szipogtam egy sort, majd kezeimmel megtöröltem a szemeimet. Fekete könnyek. Zsebemben hirtelen zsebkendőt kezdtem keresni, hogy Harry ne hogy észre vegye. Késő volt, mint mindig. Ott volt előttem és nyújtott egy rongyot.
- Gyorsan, ne hogy valaki meglássa. - mondta majd elé állt, hogy takarjon. Az a nagy alak ami felém tornyosult félelmetes és ijesztő volt, mégis megnyugtatott. Fejemmel jeleztem, hogy köszönöm a zsepit, majd tovább mentünk.
- Öhm, kérdezhetek?
- Persze. Bátran. - mosolygott.
- A napfény vagy az esős idő a rosszabb számotokra? - néztem a lábaimat közben.
- Eső. Csúszóssá válik tőle a bőrünk, ezért nem ment ki tegnap senki se a vendégekhez. - jelentette ki. Bólogattam, s hirtelen megpillantottam a régi házunkat ami Nessáék, szomszédságában volt. A fű még mindig olyan zöld volt mint régen, de az emlékezetem tiszta. Lou gyakran csak napozott itt, miközben én rajzoltam őt ahogy fekszik. Akkor voltam 13. Gyorsan tovább álltunk, ne hogy megint sírni kezdjek. Innen egyenes volt minden egy régi barátsághoz. Szó szerint. Fellépkedtem a lécsőkőn, majd (mint régen) bekopogtam az ajtón lévő X-en. Lábdobogást hallottam bentről, és tudtam, hogy jön valaki. Hátrébb álltam, hogy az ajtót ki tudja nyitni. Nessa hajában enyhe kék csíkok voltak, mint régebben. Szinte semmit sem változott, úgy mint régen a nyakamba ugrott amikor meglátott. Szorosan ölelt, szerintem nem akarta elhinni, hogy vissza tértem.
- Elli, úristen gyönyörű vagy. - mondta.
- Te sem panaszkodhatsz. - mondtam és újra megöleltem. Úgy mint régen becsukta az ajtót és leültünk a házuk előtti lépcsőre. Azon kaptam magam, hogy az utolsó 5 percben nem is figyeltem szegényre mert Harry hiánya feltűnt. A pontosan 46 perces beszélgetés után (amibe belefért 3 év) éhességre panaszkodva elindultam tőle a McDonald's-ba. Tudtam, hogy útközben Harry valahol meg fog ijeszteni vagy találni, de nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan. Mellettem jött tovább a lehető legnagyobb csendben és a napszemüvegében. A büfé elé érve megálltunk.
- Ugye te is bejössz? - kérdeztem.
- Persze. Vigyázok rád. - mondta. Sokan beakartak jönni, de amint meglátták őt inkább visszafordultak, de volt olyan is aki nyugodtan evett, s hirtelen kóláját felkapva rohant ki. Hamar rájöttem, hogy ő itt egy olyan "ember" aki félelemben tartja a várost. Beülve kértem egy Fantát és egy sajtburgert sült krumplival, de Harry nem hagyta, hogy fizessek. Sőt! Ragaszkodott hozzá, hogy ő fizesse. Ő nem kért magának semmit, mégis a szokásosnál is olcsóbban kaptuk a kaját. Sokáig csak majszoltam a burgert, Harry néha-néha pedig a sült krumpliból vett egy szemet ki. Amikor végeztem és a tálcámat a helyére tettem volna, egy srác kérdezett a nevemre.
- Elli? Elli Wilson? - kérdezte, mire megfordultam.
- Kendall? - kérdeztem mosolyogva. Kendall egy gyerekkori barátom volt, Nessa mellett. Emlékszem imádtam mellette lenni, imádtam a közelségét. Magyarul bele voltam zúgva. Kék szemei és fekete-szőkés haja volt, meg van is. Megöleltem és ugyan olyan dezodora volt mint 3 éve. Harry ült a helyén, de erősen szorította a kezében lévő szalvétát. Valaki itt féltékeny...
Kendall-al kellemes és emlékeket felidéző beszélgetésem volt. A tálcát a helyére vittem volna, de elvitte helyettem mert kifelé ment. Holnap reggel fél 11-re átjön hozzánk, így lediktáltam neki a címet ahol ideiglenesen lakok. Visszaültem a helyemre, Harry pedig levette a napszemüvegét. Szemei lángoltak, nem volt nyugodt hanem mérges.
- Te az enyém vagy. - mondta. Megráztam a fejem.
- Nem. A vérem a 'tied'. De én...ez a személy, nem vagyok a tulajdonod. - mondtam lehajtott fejjel. Látta rajtam, hogy nem teljesen gondolom komolyan, de tudatosult benne, hogy egy részem vér komoly is. Fejével jelzett, hogy mehetnénk. Most van olyan déli 12 óra, nincs kedvem még haza menni, hogy unatkozzak. Amikor kiértünk az étteremből nem abba az irányba mentem mint, Ő. Céltudatosan mentem az ellentétes irányba mire bevágott elém és nem szó szerint neki mentem. Megfogott és eltolt magától, de fogta a kezem. Jobban mondva a csuklóm.
- Hova mész? - kérdezte, s körülnézett, hogy néz-e minket valaki.
- Valami jó helyre, ahol van egy kis buli. - válaszoltam.
- Te oda nem mész. - rázta meg a fejét. Fogta továbbra is kezem, míg senki sem haladt el mellettünk a jelenléte miatt.
- Mert? Ki vagy te az Apám? - kérdeztem.
- Nem. De egy szavadba kerül és bármilyen hiányod pótolom. - enyhe szexualitás érzését keltette bennem, ahogy megvillantotta a mosolyát. Tudtam, hogy most két értelműen fogalmazott. Most vagyok 16 de néha elszoktam engedni magam, jó kislány létére. Ittam már alkoholt, de soha sem vittem túlzásba. Drogozni pedig soha sem próbáltam, mert egyszerűen undorodok attól amit tesz az emberekkel.
- Oké. Pótold. Ihatok valamit? - kérdeztem. Tudta, hogy mire gondolok. Nem volt a közelben senki sem, így gyorsaságát felhasználva ment a boltba, majd 2 üveggel jött. Bár a boltban gyorsabb volt.
- Lou-nak egy szót sem. Capisce(*)? - kérdezte.
- Nyugi. Ha egyáltalán észre veszi rajtam. - mondtam majd az egyik vodkás üveget kivettem a kezéből és egy régi eldugott helyre mentünk amire emlékeztem. Ez is a város szélén van, de ott van egy nagy fa kidőlve. Legalább is arra emlékeztem, de még mindig itt volt. Leültem mire a "srácomat" nem találtam a közelben. Össze-vissza néztem, mire megszólalt.
- Csak nem engem keresel? - állt egy magas fenyőfán, az üveggel a kezében.
- Szerinted? - kérdeztem vissza, majd kinyitottam az üveget. Ittam belőle és igen erős darab volt. Néztem végig az erdőn, néha fel az égre; majd ráfeküdtem a fára. Harry a fákon ugrált, vicces kedvében volt, próbált úgy tenni mintha rám ugrana de ezt egyszer sem tette meg. Hamar végeztem az üveg tartalmával, mert úgy őszintén fel kellett dolgoznom a történteket. Louis-nak van egy egész vámpír klánja ami az egész világot is behálózhatja ami hihetetlen. A vérem egy fajta különleges táplálék az átlag emberek vérénél is fontosabb, s egy fajta kötő anyagok helyezkednek el benne. Ami engem is, és egy vérszívót is fiatalon tarthat. Gondolat menetem végére érve, felkeltem a fáról és még csak nem is szédültem. Enyhe ittas állapotban éreztem magam, mire Harry ott termett előttem.
- Tudsz járni? - nevetett.
- Talán. - válaszoltam, s lépéseket tettem felé amire ő csak hátrált.
- Haza vigyelek? - kérdezte. Válaszomat nem várva vett a hátára és kezdett egyre gyorsabban rohanni. Végig vitt az erdőn, ami több kilóméter hosszú lehetett. Hajamba erő teljesen belekapott a szél, ami Harry arcát pont kikerülte. Amikor feleszméltem ott voltunk annál a háznál ami nekem egy fajta védelmező "szentély". Letett a földre, mire nem igazán bírtam járni. Belé kapaszkodva mentem be az ajtón is. A házban ismételten csönd uralkodott.
- Hol vannak a többiek? - kérdeztem.
- Lou, Niall, Liam és Zayn vadásznak. Eleanor elment Danielle Peazer-höz. - mondta. Még mindig támaszt nyújtott nekem,hogy el ne dőljek. Lélegzete gyors volt, az enyémnél gyorsabb ez töltötte meg az előszobát. Közelebb húzódtam Harry-hez, hogy érezzem a közelségét. Nem vette zokon, inkább tetszett neki, hogy "behódoltam" neki. Ingét szorongattam ahogy hozzá simultam, keze a csípőmre vándorolt és ott meg is állapotod egy időre. Felvitte a nyakamig, ami érdes ujjaival simogatni kezdett, s engem egy kicsit csikizett így lemosolyodtam ami tetszett neki. Hajamat egy kezében össze fogra és nézte, hogy az első nap mit művelt a nyakam jobb oldalával. Feje vészesen közeledett a lila folthoz a nyakamon, s hirtelen egy puszit nyomott oda. Egész testem beleremegett ebbe a közelségbe.Éreztem leheletét a nyakamon, hogy borzongásomra elmosolyodott. Kezét a mellkasomra tette, s szívem helyét kereste. A szívem hevesen dobogott az átlagnál, d ez tetszett neki.
- Tudod...nekem már rég dobogott a szívem... - suttogta a fülembe. Nem válaszoltam, hanem lehunytam a szemem. Nem tudom, hogy mi beszélt belőlem, de olyat mondtam amit nem hittem volna, hogy pont neki valaha is fogok.
- Iszonyatosan szexi vagy. - jelentettem ki.
- Te pedig gyönyörű ember vagy. - hangsúlyozta ki az 'ember' szót. Szemeim még mindig csukva voltak. Fürtjei már nem csikizték a füleim, eltűnt a feje mellőlem. Előttem állt, szorítottam az ingét, ő fogta a hajamat. Mozgást éreztem, mintha hajolna elém. Nagy lélegzetet vett, majd hirtelen...megcsókolt. Ajkai forróak voltak, míg az enyémek jéghidegek. Ahogy ajkaink összeértek mindketten máshogy tekintettünk a másikra. Türtőztetnie kellett magát nehogy kárt tegyen bennem. Ajkai a testével ellentétében puhák voltak, selymesek. Hevesebb lett minden közöttünk, a csók, a viszonyunk is egymáshoz. Elhúzódott tőlem...de én még mindig az ingébe kapaszkodtam. Ott álltunk a szoba közepén, de én még nem fogta fel, hogy mi történt.

*Capisce? = Rendben?; Érted?.