3. fejezet

Épp, hogy csak 4 órája lehetek itt de már is olyan információknak vagyok a tulajdonosa ami rám nézve veszélyes. Ösztönösen a mobilomért nyúltam, hogy megnézzem mennyi is az idő. Hátterem a kiskutyám volt, akit fájt, hogy otthon kellet hagynom. Nem vagyok egy népszerű ember, de sok barátom van. De van egy olyan érzésem, hogy ezek után minden lépésem meg lesz szabva. Gondolkoztam, hogy mit is jelenthetek Harry-nek, mert egy tuti, hogy DIREKT lettem meghívva! Magyarra fordítva, akkor van egy embernek fekete könnye amikor egy vámpírnak meg kell győződnie, hogy különleges az ember vére. Ehhez kényelmetlen és lélek szorító dolgoknak kell történniük. Telefonomban kerestem egy képet eközben, s pont egy lány volt a képen egyedül az erdőben. Kedvet kaptam a rajzoláshoz, ami egy fajta hobbi volt nálam. Ki akartam mászni az ágyamból, hogy egy ceruzát, radírt, papírt és egy kemény táblát hozzak. Harry azonnal ott termett, hogy segítsen nekem.
- Csajszi, kell valami? - halvány mosolyt villantott.
- Oda adnád a rajz szettem? - kérdeztem és Harry már meg is tette az oda-vissza utat. Telefonomat 20 perces készenlétbe tettem, mert kiszámoltam, hogy mennyi időmbe telik a tervem. A lány szemével kezdtem, ami Harry-t mindennél jobban érdekelni kezdte.
- Gyere ülj az ágyra! - mondtam, s nem akart megmozdulni. Talán szomjas lenne? Biztos ha minnél közelebb lenne, akkor érezné a vérem "illatát". Kerestem a tekintetét és végül meg is találtam. Fejemmel hívogattam őt, de ő csak a fotel karfáját szorongatta. Lehunyta szemét biztosan, hogy erőt gyűjtsön a közelemhez. Kezeivel feltámasztotta magát, s pólóját rutinosan vette le, hisz az ablakot végre becsukta, de gondolom ő meg nem akart megsülni.
- Sajnálom, de muszáj. - mondta és mellém feküdt. Bólogattam majd folytattam a rajzom. Különleges technikámat használtam a szeméhez, ami Harry-t igen kiváncsíva tette. Szeme követte a kezemet, s kérdeznem kellet.
- Megpróbálod? - kérdeztem, majd vártam a reakcióját.
- Ha engeded. - mosolygott. Kezét a kezembe vettem, s hagyta, hogy irányítsam őt. Tetszett neki, hogy nem a szokásos módon rajzolhat valamit, mert közben motyogott valamit, hogy Zayn-nel is rajzoltak már. Elengedtem a kezét és magától folytatta. Keze csak járt, gyorsabb lett. Azt hittem, hogy egy nagy összacsapott munkája lesz. De nem. Vissza adta a ceruzát, s 5 perc múlva egy emberi arc nézett vissza ránk a lapról.
- Tudod mi hiányzik? - kérdezte. Megráztam a fejem, erre ő a ceruzát kézbe vette az ágyról. A lány száját megerősítette, és vámpír fogakat rajzolt neki. Akaratlanul is elmosolyodtam, mire felnevetett. Éreztem, hogy tekintette rajtam van. Összeszedtem a cuccaimat, és a földre dobtam ami szőnyegen landolt, így nem volt "éles" hangja.
- Szeretnéd, hogy vissza menjek a fotelba? - kérdezte.
- Ne. - kaptam keze után. - Maradj. Kérlek. - meglepődött a válaszomon, de tudtam, hogy ő sem gondolta komolyan a kérdését. Be kellet látnom, hogy van kettőnk között egy kis vonzás.
Valami szimpátia, nem csak a vérem miatt.
- Harry. - erre felkapta a fejét. - Fájni fog amikor majd iszol a...véremből? - nehezen kérdeztem. Megfogta a kezem, majs csuklómat kezdte simogatni.
- Először itt foglak megharapni. - vallotta be.
- Mikor?
- Amikor eljön az ideje. - mondta.
- Amikor szomjas leszel? - kíváncsi voltam.
- Nem. Amikor elhatározom, hogy nem ölök többet. - még mindig a csuklómat fogta, ami megremegett a válaszától. Felnézett rám, hogy mi is történt velem. Hajam a fülem mögé tette, hogy lássa a szemem. Kikaptam a kezemet a kezéből, és ledobtam magamról a takarót. Ösztönössen leakartam menni a konyhába, erre innom kellet. Kinyitottam az ajtót, s leszágúldottam a lépcsőn. A konyhába érve azt hittam az állam a földre esik. Harry teljes egészében, ugyan úgy póló nélkül állt a konyhában.
- Megijesztettelek? - érdeklődött. Nem mertem szemeibe nézni, csak inni akartam.
- Ihatok? - kérdeztem.
- Persze, ott vannak az üdítők. - mutatott a pultra. Eleve sötét volt, de a Hold bevilágított. A Hold egy kólás üvegre világított, így azért nyúltam el. Lecsavartam a kupakot, s Harry oda tolt elém egy poharat. Öntöttem egy kicsit, majd vissza csavartam rá. Harry bámulta az üveget. Amikor számhoz tartottam, rámkiáltott.
- Elli, ne! - kiabált. Késő volt. Megízleltem a lét ami a pohárban volt, de nem volt olyan mint amilyen szokott lenni. Vashoz hasonlított és jéghideg volt. Egy vámpírokkal teli házban vagyok. Hihetetlen gyorsasággal köptem ki azt.
- Sajnálom. - mondta, s egy rongyért nyúlt ami a pulton volt.
- Ez vér? - letettem a poharat.
- Igen. - suttogta. - Menj moss fogat, mindjárt megyek.
Ott is hagytam őt egymagában. Sehol sem volt fény vagy beszéd. Rajtam és Harry-n kívül nem volt itt senki. Fellépkedtem a lépcsőn, majd a fürdőbe rohantam. Vigyorogtam egyet a tükörnek, majd láttam, hogy a fogaim teljesen pirosak. Megnyitottam a csapot, fogkefémre fogkrémet tettem. Elkezdem mosni, majdnem 5 percen át. Öblögettem a szám, addig ameddig a víz már nem volt piros. Fogkefémet a helyére tettem, és lekapcsoltam a villanyt. Harry az ágy szélén ült, hátral nekem. A függönyök még mindig be voltak húzva. Az ágyba vetettem magam, magamra húztam a takarót. Harry pedig befeküdt mellém, de még mindig meleg volt a bőre. Az ablakok felé fordultam, s lehunytam a szemem. Harry az egyik ujjával néha érintette a vállam. Reggel viszont olyan dolgokra ébredtem amire nem számítottam. Egyáltalán nem...