9. fejezet

Reggel amint megpillantottam az órát hirtelen akartam belőle kikelni, de fájós lábam ebben meg akadályozott. Ma találkozok Kendall-al ezért sietnem kell, hisz 11 órára jön ide és már fél 11 van. Biztos jól aludhattam Harry mellett, aki feltűnés nélkül aludt tovább az ágyban. Gyorsan mentem a fürdőszobába és minden reggeli tisztálkodáshoz kapcsolódó teendőmet elvégeztem. Törölközőbe csavarva rohantam ki a bőröndömhöz, s amikor vissza futottam volna akkor hirtelen kettő nagy kéz a derekamra 'tévedt'.
- Ne menj el mellőlem. - suttogta a fülembe. Majd fejét a nyakamhoz tette és lélegzete felgyorsult, s az enyém is. Őszintén maradtam volna egész nap mellette de megígértem a rég nem látott haveromnak, hogy találkozok vele. 'Kómámból' feleszmélve futottam vissza a fürdőszobámba, hogy ebben a maradék 5 percben kihasználjam a felöltözésem minden egyes percét. Neon zöld topban, fehér farmerban mentem ki onnan, s Harry épp a telefonomat nézegette. Gyors puszit adtam neki, s abban a pár másodpercben kivettem a telefonomat a kezéből és a lábam görcse miatt lassabban az eddigieknél mentem le a lépcsőn. A konyhában csak Zayn-t találtam akivel váltottam kettő puszit, majd egy almát dobott nekem, hogy legalább azt egyem meg reggelire. Almával a kezembe integettem a kómásan kinéző Niall-nek majd végre kimentem a házból. Kendall még csak akkor tartott ide fele, így nyugodtan sétáltam oda hozzá. Amikor már majdnem egymás előtt voltunk, ajtócsapódást és a nevem ordibálást hallottam. Megfordultam, s láttam Harry-t a szokásosnál is lassabban futni felénk. Abban a göncben volt amiben tegnap is, így remélem, hogy mire vissza jövök addigra átöltözik.
- Héjj, Kendall ugye? - kérdezte, mire a srác bólintott. - Harry vagyok. - nyújtotta a kezét, s Kendall kezet is fogott vele. Miután a vámpír-haverom ezt a 'nagyon fontos' dolgot elintézte, kínos lett a csönd.
- Hát jó. - szakítottam meg. - Szia, Harry! - integettem, mire a két srác pedig újra kezet fogott.
Mivel a részeltekkel senkit sem akarok nagyon untatni a mai napomról ezért csak pár lényeges dolgot mondok. Kendall-al egy pár régi kedvenc helyünket kutattuk fel, amiről már is Ő is megfeledkezett nem, hogy én. Voltunk fagyizni, moziba és meglátogattuk Nessa-t is, aki a nap végéig velünk tartott. Nessa-val úgy mint régen, karjainkat össze kulcsoltuk és ránk jött az 5 perc. Kendall szegény már sírt a nevetéstől, mi pedig már majdnem a földön voltunk. Ezután még megittunk egy-egy turmix-ot és a játszótérnél szét váltak az útjaink. Régen volt már ekkora bulis napom.
Louis-ék házához egy hosszú fákkal határolt út vezet, ami eléggé félelmetes. Főként ha vihar felhőket látsz és néha-néha valami megreccsen a bokorban. Megelégeltem a folytonos szív bajaimat így gyorsan bedugtam a fülhallgatóimat a fülembe és a legnagyobb fokozatra állítottam hangerő.t Épp, hogy sikerült úgy mond lemennem alfába, egy őrült hirtelen rám hozta a szívbajt aki nem más mint Liam volt. Akkorát sikítottam, hogy szegény a füleit is befogta.
- Te nem vagy normális. - fogtam meg a vállát.
- Na nem mondod?! Vámpír vagyok. - nevetett.
- Nos vámpír barátom. Nem lenne kedved haza... - hirtelen kapott fel és futott velem hazáig, úgy mint Harry. A szél megint csak a hajamba kapott, míg Liam szemrebbenés nélkül nézett előre. Következő pillanatban már az ajtóban álltunk.
- Szívesen meg minden, de most megyek Niall után. - kacsintott majd lelépett.
A házba érve Lou fogadott. Megöleltem majd a konyhában elmeséltem neki a mai napom, amin nagyon sokat nevetett, főként amikor a mozdulatainkat próbáltam utánozni.
- Apropó Elli. Tudod rendet kéne csinálni a szobádban... - kortyolt a teájába. Letette a bögrét, és csuklómnál fogva rángatott a szobámhoz. Megálltunk az ajtajában majd elnéztem a szobán, hogy micsoda rendetlenség van ott. Kirámolt, eldugott bőröndök, pár plüss a sarokban, ruhák a földön, a még mindig vizes szőnyeg, és egy csillogó kis valami kezdte zavarni a szemünket; hisz a nap rásütött. Lou odasétált az asztalhoz majd megnézte, hogy mi van ott. Nagyot nevetett fel, majd hirtelen befogta a száját.
- Harry-vel keményen nyomhatjátok! - nyomta a kezembe az óvszer csomagot.
- De mi nem is.. - halkultam el. Lou megforgatta a szemét, hogy "Ezek a mai fiatalok...".
Van egy olyan emlék bennem, ami ha egy ilyet látok, legyen akár ki az illető, feltudnám rúgni. Tudtam, hogy Harry a szobájában, ezért Louis-n átgázolva mentem át. Kopogás nélkül törtem rá az ajtót, miközben Ő az ágyán olvasott. Mosolyogva ugrott fel hozzám, majd megakart ölelni de csak hátrébb húzódtam.
- Mi az? - kérdezte aggódva. Felemeltem a kis szürke zacskós dolgot, majd a kezébe adtam.
- Ez mit kereset a szobámba? - kérdeztem.
- Csak megakartam, Lou-t viccelni. - mondta, de láttam, hogy hazudik.
- Persze. Harry. Miért tetted oda? - néztem,de nem válaszolt csak az ágyára dobta. Megfogta a fejem, hogy megcsókoljon, de elfordítottam a fejem. Felemelte a hangját...
- Mi van veled? Most felhúzod magad egy k*rva óvszeren? !Tudom, hogy így is lefeküdnél velem. - ordított rám, majd az ablakához ment.
- Képzeld el, hogy nem! Rohadtul nem ismersz engem egyes dolgokban. Az előző életemet sem ismered. Nem ismered a fájdalmat amit akkor éreztem...fogalmad sincs! - mutattam a kis csomagra. Nem bírtam tovább összeestem a földre a sírástól. Ezt már Ő sem bírta és oda jött.
- Héj, héj Elli. - simogatott és próbálta a fejemet maga felé fordítani. Kevés sikerrel.

*Harry szemszöge*
Agyamba minden futott. Az óvszer, Elli őszintesége és kiakadása. Igaza van, hogy az előző életét nem ismerem de akkor is megvédem kerüljön bármibe is.Gondolkodtam a fájdalmán és, hogy mi köze lehet egy csomag óvszerhez. Úristen...leesett. Csak kár, hogy nem poén volt.
- Téged megerőszakoltak? - kezeim remegtek, hogy mit fog válaszolni. Feje piros lett, majd bólintott és a nyakamba borult. Mindenre gondolhattam volna, de erre nem. Ezt alaposan elcsesztem...

Keep calm and...

Tegnap este kaptam ezt egy nagyon kedves Directioner olvasómtól. 

Itt is nagyon szépen megszeretném neki köszönni! :')

8. fejezet

Harry kivételesen lassan lépkedett az ágyhoz, s várta a reakciómat. Most eszmélhettem fel az ájulásomból, de ő már okozza a következőt annyira aranyos volt. A tálcán amit behozott kettő pezsgős pohár volt, egy kis csokis süti, a magazinok, gyertya és egy szál rózsa. Rájöttem, hogy mióta itt vagyok kettő lényeg van: a meglepetések és az ágy. Mindig okoz valaki jó vagy rossz meglepetést és ezeknek a nagy részének, köze van az ágyhoz. Fel próbáltam kelni és a még mindig vizes bézs szőnyegre léptem, ami nem igazán érdekelt. Elmosolyodtam, ujjaimat kezdtem birizgálni, miközben lábamat néztem. Harry romantikus személyiség lehet, ha ennyi apróságra figyel. Háta mögül elővett egy pezsgőt is. Ma ittam egy liter vodkát, s most kezdjem elölről a felépülést. Oda sétáltam elé, majd egy elvettem egy csokis sütit.
- Ez tegnapról maradt? - kérdeztem miközben majszolgattam.
- Igen. Ugye Eleanor milyen finomat készít? - mosolygott, én pedig bólintgattam. Az éjjeliszekrényre tette a tálcát, majd a gyertyákat két különböző helyre, a nagy villanyt pedig lekapcsolta. A gyertyák pont a hangulathoz illően töltötték meg a szobát fényükkel. Belé karoltam, majd ebben az állapotban nyitotta ki a pezsgőt, s a dugót másik kezével kapta el hisz kipattant. A poharakat a feléig töltötte meg, majd oda adta az egyiket mire Ő már a sajátjával majdnem végzett. Kivettem a kezemből az enyémet, majd megszólalt.
- Fenébe a pezsgővel. Így is elég frissek vagyunk. - mondta. Majd megfordultunk, maga elé állított,s fejemet hirtelen kapta el, és sikerült neki megcsókolni. Heves volt, az érintésemre, beindultak tőle a vámpír-érzékei, saját magát hajtotta. Hirtelen kapott fel és lökött a falnak, így dereka köré tettem a lábaimat. Átadtam magamat a pillanatnak, de hamar le kellett állítanom. A számban az egyik este terjengett vas izét éreztem, ami nem tetszett. Szemeim csukva voltak, Harry keze feljebb vándorolt, az én élvezetem pedig lejjebb.
- Harry, elég, tegyél le... - kérleltem. Mire abbahagyta a csókot, de még mindig tartott. Rám nézett, és éreztem, hogy valami folyik a számon. A vér. Harry egyik szívófoga az ajkamba akadhatott.
- Sajnálom. - tett le. Neki dőlt az egyik szekrénynek, épp, hogy fel is tudott rá ülni.
- N-nem a te hibád. Az enyém, ha nem akarnék többet akkor... - nem tudtam befejezni, hanem segítségével melléültem és kezét az enyémbe vette.
(http://25.media.tumblr.com/f35b7ed0cb60499fa18ba53a6b07e411/tumblr_miuzj1PjWw1s02ovpo1_500.gif)
- Nem fogom sokáig bírni. Le kell szoknom arról, hogy embert ölök. A te véred kell nekem, így több lesz az én ellenállásom is. Ami - nevet - mindkettőnknek jó. Főként neked. - orrommal az övét érintettem, ami tetszett neki.
(http://24.media.tumblr.com/8b3288ff0a112886827c8195ac31f764/tumblr_mjsaznto7D1s02ovpo1_500.gif)
- Hogy tudtál belém szeretni egy nap alatt? - néztem a szemébe.
- Úgy ahogy te is belém... - fojtotta magába.
- Honnan veszed, hogy én beléd szerettem?  - kezemet hirtelen engedte el, s a sajátját a combjára tette ökölbe szorítva. Ránéztem, majd Ő is rám és zöld szemeivel az arcomat pásztázta. Hideg kezeimet, meleg arcára tettem, hogy érezze a nyugodtságomat.
- Héj, héj. Nyugi. Nem úgy értettem. - nyugtattam. Hozzám bújt, úgy mint még egy fiú sem. Fejét a vállamra tette és úgy ölelt. Ölébe vett, és továbbra sem engedett el. Ő az én Macim.
- Hol is tartottunk? - mondta a számba a szavakat.
- Miért szeretsz ennyire? - kérdeztem, vészesen közel arcához. Ismét megakart csókolni, csak, hogy a választ kikerülje. Fejemet elfordítottam, majd egy nagy lélegzetet vett.
- Úgy... - kezdte - ...amikor beléptél az ajtón, én már egyből rád néztem de te nem láttál. Tudtam, hogy rögtön Lou-t fogod keresni, ezért nem léptem hozzád, hogy helyette üdvözöljelek. Éreznem kellett a véred illatát ezért léptem oda hozzád a parti úgy mond, csúnya vége fele. Niall csak figyelmeztetett...és az azutáni este. Minden esetet elfelejtve kedves voltál velem és aranyos. Más már látni sem akarna, de te megpróbálsz engem megérteni. Én pedig a te gondolkodásod. Nekem sikerült, de neked az én életem még mindig túl homályos. Viszont, eldöntöttem, hogy nem szeretnék több embert ölni. Holnaptól a te véred táplál engem. - úgy mint először, ugyanazt a helyet kezdte simogatni a hasam pedig görcsös lett. Megnyugtatásul egy puszit nyomott az arcomra, majd elmentünk aludni a magazinokról megfeledkezve.

7. fejezet

*Elli szemszöge újra*
Amikor kinyitottam a szemem, azt nagy sötét és megszokott alakot pillantottam meg magam előtt. Először megijedtem volna, de hamar rájöttem, hogy tőle nem kell félnem. Lábamat mozdítani nem tudtam és a szobában alvadt vér szag volt, s ezért az ablakok nyitva voltak. Amikor felakartam magamat támasztani a vállam fájt, de nem annyira mint a lábam. Felültem és Harry az ágy szélére ült. Értetlenkedve néztem rá, hogy mi a baja. Jó lehet, hogy megsebesültem, s túl lazán is veszem. De az arca olyan derűs volt, hogy lépnem kellett.
- Mi a baj? - tettem a kezem a vállára, mint az első találkozásunkkor. Kezemre nézett, s hagyta, hogy ott pihentessem.
- Komolyan kérded, hogy mi a baj? - kelt fel. - Tiszta zúzódás foltos vagy és kérded, hogy mi a baj? - hirtelen emelte fel a hangját amitől megijedtem. Mondandója végén becsukta a szemét, szemöldökeit összehúzta majd vissza ült. - Ne haragudj, én csak utálom azt a nőt...
- Azért utálod mert engem megsebesített? Harry ez... - elhallgatott.
- Azért is utálom egy fokkal jobban amit tett. Semmi közöm nincs hozzá, a kötelességen kívül, nem szeretem hanem utálom. Én mást szeretek... - nézte lábait. Nem tudtam, hogy mit reagálják erre a mély megnyilvánulására, és azon is gondolkoztam, hogy rólam beszél-e vagy egy másik lányról. A hülyét adtam neki, hogy ne tegyem neki ezt kínossá.
- Nos, sok sikert hozzá! - mondtam, majd az ágyam mellett lévő vízért nyúltam. A kupakot úgy mint mindig is nem tettem rá rendesen. Rosszul is nyúltam, s hirtelen felborult bézs színű szőnyegre. Harry rögtön nyúlt volna, hogy feltakarítsa vagy segítsen nekem de hamar kapcsoltam.
- Nem! Harry a bőröd...nem lehet... - mondtam neki. Hamar leesett neki, hogy miről is beszélek. A bőre csúszós lesz a víztől, s ezért nem érhet hozzá.
- Miért nem élhetek normális életet... - dőlt a falnak, majd lecsúszott a földre. - A veled töltött idő, vissza adja azokat a dolgokat amiket nem mindig tehetek meg. 2 évet, 2 nap alatt...
Csöndbe voltam, amit nem igazán bírtam. Szeretek pörögni, nem szeretek egész nap csak ülni és bámulni a plafont. Unalmas. Ledobtam magamról a takarót, s végre vámpír-haverom nem akart benne megakadályozni. A sérült lábamat tettem le először a hideg padlóra, majd a másikat. Mégsem tudtam eléggé rájuk állni.
- Harry. - kapta fel a fejét. - Segítesz? - kérdeztem. Rögtön ott termet és jobb kezét a derekamra, a ballal pedig bal csuklómat fogta. Biztonságban vagyok.  TUDOM.
*Harry szemszöge*
Meglepett, hogy a segítségemet kérte mert nem néztem volna ki belőle, hisze előbb még erősnek mutatkozott. Kivittem az ajtón és az én szobám előtt haladtunk el. Még nyitva nem látta az ajtaját, ezért kíváncsian kukucskált be. Bár nem látott semmit a sötéten kívül. Botladozott, ami aranyos volt attól, hogy nevetett tőle és én rajta. Már majdnem a lépcsőnél voltunk amikor jobban átöleltem a derekát. Magyarul hátulról öleltem, mire hasa görcsös lett. Tetszett neki. Nem látta, de mögötte mosolyogtam.
(http://24.media.tumblr.com/6c904257fd668ec9f609d8def5a6402a/tumblr_mmhzpuQmZy1rxojvdo1_400.gif)
Hosszan még ott álltunk, amikor felém fordult. Olyan pici volt a termete, hogy pont az ölelésembe illet. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy megölelt. Karjaimba olvadt, érezni akart. Hagytam neki. Elhúzódott tőlem, de én lazán kézen fogtam. Utánam bicegve jött a szobámba. Ott meleg volt, ezért ablakot nyitottam míg egy plédet vett maga kőré, amin még egy picit szorítottam majd az ágyamra ült. Lekaptam magamról a pólóm majd, egy picit bizonytalan lettem. Ez a lány, más mint a többi...Őt pont nekem teremtették.
(http://24.media.tumblr.com/982a1595d11acdb59058778006b4cbdd/tumblr_mmkcxlpy0u1spyglgo1_500.gif)
*Elli szemszöge*
Harry szobája sötét volt, de aligha miután felkapcsolta a lámpát. Nem szerette a rendet, sem a díszeket a falon, Niall-el ellentétben. Leültem a rendezetlen ágyára ültem, aminek rózsa illata volt. Hirtelen lekapta a pólóját majd egy nagy kanapéra ült amit eddig nem véltem felfedezni amíg oda nem ment. Leült majd úgy nézett körbe mintha először lenne itt.(http://25.media.tumblr.com/1557ab95e2ae683b0bbdbf97dbe9c2ff/tumblr_mmk3l7pu6A1s916hao1_500.gif)
- Mi az? - kérdeztem az ágyon előrébb csúszva. Zavartan nézett újra körbe, majd kinyögte.
- Olyan üres itt minden. Unalmas, sötét...változtatni kéne. - bólogattam vele egyetértően. Leszedtem magamról a pokrócot majd oda álltam elé és a kezemet oda nyújtottam neki. Kérdően nézett rám, hogy ilyen eleven lettem.
- Mit szeretnél? Aktív mozgást? - vigyorgott huncutul.
- Nem. - nevettem. - Láttam, hogy van pár lakberendezési magazin a konyhában. Gyere a szobámba lapozzuk át őket.
- Legyen. De te sántikálj a szobádba majd én hozom őket. - kacsintott. Elpirultam majd előtte kimentem és éreztem, hogy tekintette rajtam volt. Lassan értem a helyemre. Vissza tértem ismét egy ágyhoz, de nem takartam be magam mert már melegem volt. Harry póló nélkül állított be, egy kisebb meglepetéssel.

6. fejezet

Ott álltunk az előszoba közepén, egymást szorítva. Nem fogtam fel az eseményeket. Harry távolodott tőlem, míg én mentem felé. Ez pont fordítva szokott lenni, ha egy filmet nézünk. De most én voltam az aki többet akar. Az ajtó felé vette az irányt, míg én megálltam egy helyben. Láthatta rajtam, hogy fáj, hogy távolodik tőlem. Államat megemelte, hogy a gyönyörű zöld szemeibe nézzek. Megtörtént. Nézett egy darabig, míg végül rájöttünk, hogy a szótlanság kínos.
- Én, öhmm...elmegyek a többiek után vadászni. Ne félj, érzem ha baj van. - mondta, majd gyengéden elengedett. Meleg bőre, göndör fürtjei...észbontó. Hirtelen viharzott ki az ajtón, majd gyorsan tűnt el. A konyhába mentem, hogy igyak valamit, hogy ne érezzem magam annyira rosszul. Megnyitottam a csapot, majd alá tettem a poharat és majdnem tele engedtem. A víz hideg volt, lassan kortyoltam. Poharamat a mosogatóba téve, indultam a fürdőszobába, de előtte betértem a szobámba, s összekaptam a cuccaimat. Levetettem a ruháimat majd gyorsan beugrottam a zuhany alá. Eszembe jutott, hogy tusfürdőt nem hoztam magammal ezért fejemre csaptam. Elkezdtem körbe nézni, mire egy narancssárga flakont pillantottam meg rajta egy cetlivel: "Tudtam, hogy elfelejtesz valamit mint mindig is, Louis. xx:)".
Igaza volt. Ahányszor elmentem vele kirándulni, ezt mindig otthon felejtettem. A kedvencemet hagyta itt nekem, a narancs-barack illatút. Nyomta egy keveset a kezembe, majd alaposan végig mostam magam, hogy az alkohol ne legyen érezhető. Hajat nem mostam, így hamar készen lettem. Törölközőmet magamra csavartam, majd elmentem fogat mosni. Azután vissza indultam a szobába, ahol fehérneműt, egy cicanadrágot és egy hosszú 'Good Luck' feliratú pulcsit vettem magamra. Niall fullcapje az ágyamra volt ledobva, s felkaptam, hogy vissza tegyem becses helyére. A kissé sötét folyóson kocogva mentem Niall szobájába és úgy gondoltam, hogy egy kicsit körbe nézek.
Zöld a volt a szobájának a fala. Vajon miért? Az ablaka mellett volt egy nagy fekete felirat, lámpát kapcsoltam, hogy lássam is. Hirtelen ugrottam fel nyugalmi helyzetemből, mert egy Nialler kartonfigurától megijedtem. Milyen jó dolgok vannak a szobájában...
Közeledtem a falhoz, majd láttam, hogy a felirat körül van egy csomó kép. Mindegyiken pulcsiban van lányokkal. Directionerekkel. A felirat aranyos volt: "Bárki is legyek, nekem ők a legfontosabbak!" - állt a falon. Biztos nehéz még felfognia, hogy ki is lett belőle így ezzel nyugtatja magát. Zuhogásokra kaptam fel a fejem amik az alsó szintről jöttek. Egy teniszütőt pillantottam meg a szobasarkában, fölkaptam, leoltottam a villanyt, az ajtót magam mögött becsuktam. Benéztem a szobámba is a biztonság kedvéért, de minden úgy volt ahogy hagytam. Lassan mentem a lépcsőn, mire egy gyors alak rohant be a konyhába. Meginogtam így majdnem a lépcsőre ültem, de mégis mentem tovább. Újra ment egyet vissza fele, hosszú szőke haja volt. Megint jött volna, mire megállt ott ahol Harry-vel csókolóztunk, a lépcső vastag volt így takarásban voltam előle. Össze-vissza tekergette a fejét, hisz érzett valamit. Legalább is nekem ebből ez jött le...
- Tudom, hogy itt vagy! - szólalt meg. Összehúztam magam, megijedtem. A teniszütőt koppanva tettem le, így rögtön az irányomba nézett. - Tudom, hogy itt vagy! Ne keljen kétszer mondanom! - megelégelte, hogy lusta vagyok válaszolni így lassan kezdett a lépcsőhöz közeledni, hogy gerjessze benne a félelmet. Megtette. Nem mozdultam, mire megpillantottam magam előtt, hirtelen kezdte tépve fogni a hajamat mire felsikítottam. Szemei sötétek voltak, mint a srácoké. Nem tudtam, hogy ki Ő, de nem is akarom tudni. Fejemnél fogva rángatott le a lépcsőről, sikeresen. Szó szerint a földre hajított.
- Szóval te vagy Elli. - mért végig. - De te nem tudod, hogy én ki is vagyok...Ugye? - emelte fel a hangját.
- I-igen... - gyáva voltam.
- Lucy vagyok, egy másik vámpírklán örököse, és egyben Harry Styles jegyese. - gonoszul mosolyodott el, mikor kimondta. Nem akartam elhinni, hogy ez igaz. Jegyese?
- M-mi? - féltem.
- Úgy van. Az. Hihetetlen erőm van kislány, szóval jobb ha most le szállsz róla. Harry az enyém, és az is marad. Ha még egyszer meglátom a lelki szemeimmel, hogy te és Ő csókolóztok a családommal jövünk és te bizony...nem maradsz életben. - mondta, s lábamba rúgott. Ereje hatalmas volt, de kisebb mint a srácoké. Összekuporodtam.
- Értetted?
- Igen. - szó szerint tátogtam.
- Nem hallottam!!!
- Igen. - emeltem fel a hangom. Hangom túl magas volt számára, ezért vállamba ütött öklével. Kezemmel a sajgó részt fogtam, és hátrébb másztam. Kacsintással hagyott engem a földön, összetörve. Sírni kezdtem, szemeim a könnyeim miatt feketék voltak, s az arcom is. A fájó részeimet szorítottam de a fájdalom nem múlt, csak erősödött. Eldőltem, nem tudtam, hogy mi történik.

*Louis szemszöge*
Éreztem, hogy baj van ezért a többieket irányítva haza küldtem majd indultam utánuk. Jó vámpírhoz méltóan engedtek engem be előre, míg Harry és Zayn hátra mentek, hogy körül nézzenek. Miután kinyitottam az ajtót azután vettem észre, hogy van rajta valami.
"Nem bocsánat, Lucy." Lucy? Mit kereset itt? Kétségbe esve rohantam először a konyhába mire alvadt vér szagot éreztem. Lépcsőhöz rohanva láttam Elli-t össze esve, foltokkal. Torkom szakadtából ordítottam a többieknek, mire ők azonnal mögöttem termettek. Harry a cetlit tépkedte össze, mire meglátta, hogy ki van a lépcső alján.
- Ő tette? Az a szuka tette? - hangja dühös volt, ölni tudott volna. Elli sebeit kezelni kellett, ezért Liam vitte fel a fürdőbe, hogy segítsen rajta.
- Harry, haver várj! - lépett ki az ajtón majdnem, de megállítottam.
- Miért kellet a családjával egyességet kötnöd? - kérdezte.
- Te is tudod, hogy nem tehettem mást. - mondtam. Liam kiáltott, hogy a lányt a szobájába vitte, mire Harry rohant fel. Én pedig utána. Aranyosan bújt hozzá, mint aki szerelmes. Liam véres kezét törölve jött a fürdőből.
- Meg vagy? - kérdeztem tőle.
- Nehéz volt ellenállni de minden oké. Elli pedig csúnya sebeket szerzett, mivel Lucy magassarkúval rúgott bele egy hatalmasat így egy, hogy is mondjam lyuk lett a lábán...
- Mi? - kapta fel Harry a fejét. Liam bólintott. Őrült gyorsasággal szedte ki a lányt a takaróból, hogy lássa a sebet. Le volt takarva, de fel akarta szakítani, de megakadályoztuk. Még mindig a vér szaga terjengett a levegőben, mivel én és Liam nem bírtuk mentünk ki. Harry túl jól bírja, Niall-nek ez nem menne.
A konyhába mentem mire ajtó csapódást hallottam, s az ajtóban Eleanor állt. Megcsókoltam, majd a szatyrokat kivettem a kezéből és a konyhába vittem. Megcsókoltam, majd elpakoltunk.

*Harry szemszöge*
Az a nő. Utálom. Ha Louis nem köt egyességet a családjával szabadabb lehetnék, de nem. Mivel ebben a családban én vagyok/voltam a legerősebb így egy másik család legerősebb tagjával kell össze kötnöm az életem. Lucy-hoz semmi sem kötött, csak a pénz. Elli mellettem voltam még mindig nem akart ébredni. Körbenéztem, hogy miket is pakolt ki, s hamar rájöttem, hogy nagy Little Mix fan. Egyik táskája tele volt plüssállatokkal, s az egyiket mellé is tettem. Már elfordultam de még a kezem a plüssön volt amikor, egy hideg kéz érintette az enyémet. Odanéztem, s hatalmas szemekkel rám néző lányt láttam.

5 .fejezet

Az ajtón kilépve az a régi illat csapta meg az orrom, és még a testem is bele remegett. Harry becsukta az ajtót, mire megfordultam és láttam, hogy van rajta egy napszemüveg amit be kellett látnom, hogy NAGYON szexin állt neki. Amikor kiértünk az eldugott részről, megláttam a gyermekkori játszóteret ahol sok idő töltöttem. Kiérve az utcákra megláttam a régi és már bezárt jégkrémest, s cukrászdát. Kisebb könnycseppek gördültek le az arcomon, miközben vissza emlékeztem. Szipogtam egy sort, majd kezeimmel megtöröltem a szemeimet. Fekete könnyek. Zsebemben hirtelen zsebkendőt kezdtem keresni, hogy Harry ne hogy észre vegye. Késő volt, mint mindig. Ott volt előttem és nyújtott egy rongyot.
- Gyorsan, ne hogy valaki meglássa. - mondta majd elé állt, hogy takarjon. Az a nagy alak ami felém tornyosult félelmetes és ijesztő volt, mégis megnyugtatott. Fejemmel jeleztem, hogy köszönöm a zsepit, majd tovább mentünk.
- Öhm, kérdezhetek?
- Persze. Bátran. - mosolygott.
- A napfény vagy az esős idő a rosszabb számotokra? - néztem a lábaimat közben.
- Eső. Csúszóssá válik tőle a bőrünk, ezért nem ment ki tegnap senki se a vendégekhez. - jelentette ki. Bólogattam, s hirtelen megpillantottam a régi házunkat ami Nessáék, szomszédságában volt. A fű még mindig olyan zöld volt mint régen, de az emlékezetem tiszta. Lou gyakran csak napozott itt, miközben én rajzoltam őt ahogy fekszik. Akkor voltam 13. Gyorsan tovább álltunk, ne hogy megint sírni kezdjek. Innen egyenes volt minden egy régi barátsághoz. Szó szerint. Fellépkedtem a lécsőkőn, majd (mint régen) bekopogtam az ajtón lévő X-en. Lábdobogást hallottam bentről, és tudtam, hogy jön valaki. Hátrébb álltam, hogy az ajtót ki tudja nyitni. Nessa hajában enyhe kék csíkok voltak, mint régebben. Szinte semmit sem változott, úgy mint régen a nyakamba ugrott amikor meglátott. Szorosan ölelt, szerintem nem akarta elhinni, hogy vissza tértem.
- Elli, úristen gyönyörű vagy. - mondta.
- Te sem panaszkodhatsz. - mondtam és újra megöleltem. Úgy mint régen becsukta az ajtót és leültünk a házuk előtti lépcsőre. Azon kaptam magam, hogy az utolsó 5 percben nem is figyeltem szegényre mert Harry hiánya feltűnt. A pontosan 46 perces beszélgetés után (amibe belefért 3 év) éhességre panaszkodva elindultam tőle a McDonald's-ba. Tudtam, hogy útközben Harry valahol meg fog ijeszteni vagy találni, de nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan. Mellettem jött tovább a lehető legnagyobb csendben és a napszemüvegében. A büfé elé érve megálltunk.
- Ugye te is bejössz? - kérdeztem.
- Persze. Vigyázok rád. - mondta. Sokan beakartak jönni, de amint meglátták őt inkább visszafordultak, de volt olyan is aki nyugodtan evett, s hirtelen kóláját felkapva rohant ki. Hamar rájöttem, hogy ő itt egy olyan "ember" aki félelemben tartja a várost. Beülve kértem egy Fantát és egy sajtburgert sült krumplival, de Harry nem hagyta, hogy fizessek. Sőt! Ragaszkodott hozzá, hogy ő fizesse. Ő nem kért magának semmit, mégis a szokásosnál is olcsóbban kaptuk a kaját. Sokáig csak majszoltam a burgert, Harry néha-néha pedig a sült krumpliból vett egy szemet ki. Amikor végeztem és a tálcámat a helyére tettem volna, egy srác kérdezett a nevemre.
- Elli? Elli Wilson? - kérdezte, mire megfordultam.
- Kendall? - kérdeztem mosolyogva. Kendall egy gyerekkori barátom volt, Nessa mellett. Emlékszem imádtam mellette lenni, imádtam a közelségét. Magyarul bele voltam zúgva. Kék szemei és fekete-szőkés haja volt, meg van is. Megöleltem és ugyan olyan dezodora volt mint 3 éve. Harry ült a helyén, de erősen szorította a kezében lévő szalvétát. Valaki itt féltékeny...
Kendall-al kellemes és emlékeket felidéző beszélgetésem volt. A tálcát a helyére vittem volna, de elvitte helyettem mert kifelé ment. Holnap reggel fél 11-re átjön hozzánk, így lediktáltam neki a címet ahol ideiglenesen lakok. Visszaültem a helyemre, Harry pedig levette a napszemüvegét. Szemei lángoltak, nem volt nyugodt hanem mérges.
- Te az enyém vagy. - mondta. Megráztam a fejem.
- Nem. A vérem a 'tied'. De én...ez a személy, nem vagyok a tulajdonod. - mondtam lehajtott fejjel. Látta rajtam, hogy nem teljesen gondolom komolyan, de tudatosult benne, hogy egy részem vér komoly is. Fejével jelzett, hogy mehetnénk. Most van olyan déli 12 óra, nincs kedvem még haza menni, hogy unatkozzak. Amikor kiértünk az étteremből nem abba az irányba mentem mint, Ő. Céltudatosan mentem az ellentétes irányba mire bevágott elém és nem szó szerint neki mentem. Megfogott és eltolt magától, de fogta a kezem. Jobban mondva a csuklóm.
- Hova mész? - kérdezte, s körülnézett, hogy néz-e minket valaki.
- Valami jó helyre, ahol van egy kis buli. - válaszoltam.
- Te oda nem mész. - rázta meg a fejét. Fogta továbbra is kezem, míg senki sem haladt el mellettünk a jelenléte miatt.
- Mert? Ki vagy te az Apám? - kérdeztem.
- Nem. De egy szavadba kerül és bármilyen hiányod pótolom. - enyhe szexualitás érzését keltette bennem, ahogy megvillantotta a mosolyát. Tudtam, hogy most két értelműen fogalmazott. Most vagyok 16 de néha elszoktam engedni magam, jó kislány létére. Ittam már alkoholt, de soha sem vittem túlzásba. Drogozni pedig soha sem próbáltam, mert egyszerűen undorodok attól amit tesz az emberekkel.
- Oké. Pótold. Ihatok valamit? - kérdeztem. Tudta, hogy mire gondolok. Nem volt a közelben senki sem, így gyorsaságát felhasználva ment a boltba, majd 2 üveggel jött. Bár a boltban gyorsabb volt.
- Lou-nak egy szót sem. Capisce(*)? - kérdezte.
- Nyugi. Ha egyáltalán észre veszi rajtam. - mondtam majd az egyik vodkás üveget kivettem a kezéből és egy régi eldugott helyre mentünk amire emlékeztem. Ez is a város szélén van, de ott van egy nagy fa kidőlve. Legalább is arra emlékeztem, de még mindig itt volt. Leültem mire a "srácomat" nem találtam a közelben. Össze-vissza néztem, mire megszólalt.
- Csak nem engem keresel? - állt egy magas fenyőfán, az üveggel a kezében.
- Szerinted? - kérdeztem vissza, majd kinyitottam az üveget. Ittam belőle és igen erős darab volt. Néztem végig az erdőn, néha fel az égre; majd ráfeküdtem a fára. Harry a fákon ugrált, vicces kedvében volt, próbált úgy tenni mintha rám ugrana de ezt egyszer sem tette meg. Hamar végeztem az üveg tartalmával, mert úgy őszintén fel kellett dolgoznom a történteket. Louis-nak van egy egész vámpír klánja ami az egész világot is behálózhatja ami hihetetlen. A vérem egy fajta különleges táplálék az átlag emberek vérénél is fontosabb, s egy fajta kötő anyagok helyezkednek el benne. Ami engem is, és egy vérszívót is fiatalon tarthat. Gondolat menetem végére érve, felkeltem a fáról és még csak nem is szédültem. Enyhe ittas állapotban éreztem magam, mire Harry ott termett előttem.
- Tudsz járni? - nevetett.
- Talán. - válaszoltam, s lépéseket tettem felé amire ő csak hátrált.
- Haza vigyelek? - kérdezte. Válaszomat nem várva vett a hátára és kezdett egyre gyorsabban rohanni. Végig vitt az erdőn, ami több kilóméter hosszú lehetett. Hajamba erő teljesen belekapott a szél, ami Harry arcát pont kikerülte. Amikor feleszméltem ott voltunk annál a háznál ami nekem egy fajta védelmező "szentély". Letett a földre, mire nem igazán bírtam járni. Belé kapaszkodva mentem be az ajtón is. A házban ismételten csönd uralkodott.
- Hol vannak a többiek? - kérdeztem.
- Lou, Niall, Liam és Zayn vadásznak. Eleanor elment Danielle Peazer-höz. - mondta. Még mindig támaszt nyújtott nekem,hogy el ne dőljek. Lélegzete gyors volt, az enyémnél gyorsabb ez töltötte meg az előszobát. Közelebb húzódtam Harry-hez, hogy érezzem a közelségét. Nem vette zokon, inkább tetszett neki, hogy "behódoltam" neki. Ingét szorongattam ahogy hozzá simultam, keze a csípőmre vándorolt és ott meg is állapotod egy időre. Felvitte a nyakamig, ami érdes ujjaival simogatni kezdett, s engem egy kicsit csikizett így lemosolyodtam ami tetszett neki. Hajamat egy kezében össze fogra és nézte, hogy az első nap mit művelt a nyakam jobb oldalával. Feje vészesen közeledett a lila folthoz a nyakamon, s hirtelen egy puszit nyomott oda. Egész testem beleremegett ebbe a közelségbe.Éreztem leheletét a nyakamon, hogy borzongásomra elmosolyodott. Kezét a mellkasomra tette, s szívem helyét kereste. A szívem hevesen dobogott az átlagnál, d ez tetszett neki.
- Tudod...nekem már rég dobogott a szívem... - suttogta a fülembe. Nem válaszoltam, hanem lehunytam a szemem. Nem tudom, hogy mi beszélt belőlem, de olyat mondtam amit nem hittem volna, hogy pont neki valaha is fogok.
- Iszonyatosan szexi vagy. - jelentettem ki.
- Te pedig gyönyörű ember vagy. - hangsúlyozta ki az 'ember' szót. Szemeim még mindig csukva voltak. Fürtjei már nem csikizték a füleim, eltűnt a feje mellőlem. Előttem állt, szorítottam az ingét, ő fogta a hajamat. Mozgást éreztem, mintha hajolna elém. Nagy lélegzetet vett, majd hirtelen...megcsókolt. Ajkai forróak voltak, míg az enyémek jéghidegek. Ahogy ajkaink összeértek mindketten máshogy tekintettünk a másikra. Türtőztetnie kellett magát nehogy kárt tegyen bennem. Ajkai a testével ellentétében puhák voltak, selymesek. Hevesebb lett minden közöttünk, a csók, a viszonyunk is egymáshoz. Elhúzódott tőlem...de én még mindig az ingébe kapaszkodtam. Ott álltunk a szoba közepén, de én még nem fogta fel, hogy mi történt.

*Capisce? = Rendben?; Érted?.

4. fejezet

A redőnyön át egy kicsit sütött be a napfény, egyenesen a szemembe. Meglepően forró és érdes testen ébredtem rajta egy nagy pillangó tetoválással. Harry-n aludtam egész éjjel, ez volt az első ami eszembe jutott.  De ez a srácot egyáltalán nem zavarta, sőt! A derekamon volt az egyik keze, a másik pedig lelógott az ágyról. Elbambultam a Harry testén díszelgő tetkón, és hirtelen azok kaptam magam, hogy a kezemmel követem annak a körvonalát. Ujjaim puhák voltak, ami az érdes bőrét csikizhette hisz azonnal felébredt. Felnéztem fejére, mire hajam teljesen a hasára omlott. Nyitogatta a zöld szemeit, mire végre "tiszta" lett a látása. Engem pásztázott a szemeivel, és rájött, hogy rajta voltam egész este. Zavarodottan nézett végig a szobán amit nem csodáltam. Keze még feljebb csúszott a hátamon, én pedig ki a karjából.
- Mennyi az idő? - kérdezte. Mobilomért nyúltam, s nagy nehezen el is értem, addig tapogattam amíg le nem esett. Lehajoltam érte az ágyból és az egyik gombot lenyomtam. Felvillant a képernyő és még csak hat óra múlt pár perce.
- Korán van még. Én alszok tovább. - mondtam. Mire újra befészkeltem magam, Harry felé fordulva. Egyik keze a feje alatt volt, a másik meg a hasán. Nézett maga elé. Szája néha kinyitódott, de mindig hirtelen vissza csukta. Láttam rajta, hogy valamit akar de nem meri megkérdezni. Ez vicces mert azt hittem kettőnk közül, hogy én félénkebb vagyok mint Ő.
- Látom, hogy akarsz valamit. - mondtam.
- Neked nem aludnod kéne? - mosolygott. Megvakarta a hasát, majd felém nézett.
- Légyszíves. - kiskutya szemeim voltak.
- Tudtad, hogy nekünk örökre együtt kell élnünk? - kérdezte. Megráztam a fejem és valahogy gondolkoztam azon, hogy mire is célozhat.
- Ezt meg, hogy értsem?
- Tudod. Eleanor és Lou nagyon közel kerültek egymáshoz. - mosolygott.
- A harapások felizgatták Eleanor-t vagy mi? - nevettem.
- Te kis huncut. - megvillantotta gödröcskéit. - Nem úgy értettem. Egymásba szerettek, csajszi.
- Most ezzel arra célzol, hogy mi is egymásba fogunk? - támasztottam fel magam.
- Akár... - itt összerogytam az ágyra.
- Még mindig jobban örülnék neki mint, hogy megharapj. - vallottam be, mire Harry rám nézett.
- Ezt nem tudod vissza vonni. - nevetett.
- Ctrl + Z. - pirultam el.
- Kocka. - mondta, és szó szerint rám esett.
- Szállj le rólam. - mondtam. De fogása erős volt, mint egy szikláé. Két kezemet az ágyhoz szorította, és nyomott annak. Fürtjei az arcába hullottak. Nyaklánca majdnem a mellkasomra lógott, ami fel-le mozgott.
- Tudod, annyira csábító a nyakad és a véred illata. - mondta. Szóval tényleg érzi a vérem illatát és ez nem csak egy gondolat volt nálam.
- Ne bánts. - kérleltem és lehunytam a szemem. Megrázhatta a fejét, mert hirtelen levegő csapott meg.
- Téged? Soha. - mondta és leszállt rólam. - Te ahhoz számomra túl értékes vagy. Nem csak a véred miatt. - pirult, és nem csak amiatt, hogy melege volt. Itt elfog kezdődni valami. Vissza feküdt a párnára mire megint csak maga elé bámult. Kirántottam a feje alól a párnát majd a fejéhez vágtam. Mire ő ezt vissza adta, én felkeltem az ágyról és elkezdtem rohangálni a szobában. Hirtelen felkapott, ahogy utólért és a hátára vett.
- Ez mire jó? - kérdeztem.
- Semmire, de vicces. - nevetett. Ott álltunk a szoba közepén, s le rakott engem a földre. Mögötte álltam, mire még mindig vicces kedvemben voltam így a hátsófelére csaptam. Megfordult, s kezét a hajamba tette, amivel gyengén fogott. Pólóm nyakát a másik kezével kezdte lejebb húzni, erre odébb pattantam. Mire újra elkapott, s elkezdett csikízni. Vérszívó létére, más volt mint a többiek. Ajtónyitódásra lettünk figyelmessek, mire valaki megköszörülte a torkát. Louis állt az ajtóban, Zayn-nel és Niall-el. Liam még biztos alszik vagy mit csinál. Zayn és Niall nevett a látványon, de Nialler-nek tetszett is, mivel a nagy pólóm eléggé felszaladt a lábamon. Necces helyzet volt mert ott álttunk kéz a kézben szinten, ami minta Lou-t zavarta volna.
- Harry lejönnél velem? - kérdezte Lou. Harry szó nélkül viharzott utána. Lejebb húztam a pólóm, mert Niall még mindig engem nézett.
- Haver! Haver! - nevetett Zayn. Mire beviharoztak, s rögtön kényelembe helyezték magukat. Niall eléggé el volt foglalva a cuccaim nézgetésével, mire megszólalt.
- Ez a tied? Szexi. - emelt ki egy tangát a ruháim közül. Szemeim elkerkedtek, erre vissza tette a helyére. Kiosontam a szobából, egészen a lépcső aljáig. Leültam az utolsó fokra és hallgatózni kezdtem.
- Mi volt az este? - érdeklődött Lou.
- Nincs sok közöd hozzá. - emelte meg valláit.
- De van. Ennek a klánnak én vagyok a vezéralakja, mindenről kell tudnom. - emelte fel a hangját.
- Oké. Közel kerültünk egymáshoz, de nem volt csók vagy ilyesmi.
- Nem félt tőled?
- Nem. Bízik bennem, tudja, hogy nem fogom bántani. Tudja, hogy van valami közöttünk több mint szimpla haverság. Ami igaz.
- Mintha magamat és Eleanor-t látnám. - fogta meg Harry vállát. Kifele akartak jönni a konyhából, gyorsan úgy tettem mintha most jönnék le. Sikerült is.
- Elli, ninca kedved ma szórakozni? - kérdezte Lou.
- De. Nessa még itt él Doncaster-be?
- Igen. A címet majd kiteszem a hütőre. - kacsintott.
- Köszi. Nem tartasz velem?
- Nem. Vadásznom kell. - mondta ki nyíltan.- De menj csak a srácokkal.
- Oh, rendben. - vontam meg a vállam. Föl rohantam a lépcsőn, s Zayn aludt az ágyba, Niall pedig még mindig a ruháim között turkált és kihúzta az egyik melltartómat.
- Mr. Horan! - szóltam az ajtóban állva.
- Tessék? - kérdezte miközben a fehérneműt rádobta Zayn-re. Mire Ő felébredt és leesett az ágyról.
- Lehet egy kérdésem? - tettem keresztbe a karjaimat.
- Persze. - mondta Zayn, feltámasztva magát az ágyról. Oda mentem a fotelhez és bele ültem.
- Ühhmm, én ugyebár egyszer megfogok halni... - Ziall felnevetett.
- Nem fogsz. - mondta Niall. - A véredben kötő anyagok vannak, körülbelül halhatatlan vagy. - fejezte be. Na oké. Különleges a vérem, Harry-nek sokat jelentek, halhatatlan vagyok. Zsííír!
Miután a srácok kimentek, én olyan fél órás készülődés után készen is lettem. Át ballagtam Niall szobájába és mi meglepő módon őt is ott találtam.
- Kölcsön kaphatom az egyik fullcaped? - kérdeztem mosolyogva.
- Persze. Ott vannak. - mutatott a szekrényére.
- Köszi. - mondtam. Végig néztem az összes sapit, végül egy OBEY sapit "nyúltam le" tőle. Lementem a konyhába ahol nem reggeliztem, hanem majd beülök egy McDonald's-ba. Harry a konyhában ült és mosolygott rám.
- Nem jössz el velem Nessához? - kérdeztem mert azt akartam, hogy velem legyen.
- Vegyem ezt randinak?
- Ha egy sétát annak szeretnél hívni. - mondtam és kimentem, ő pedig jött utánam.
Jól kezdődött a napom. :)