10. fejezet

*Harry szemszöge*

Kétszer is meggondolhattam volna, hogy mit teszek. Éreztem, hogy vizes lesz a pólóm, ami a fekete könnyei biztos, hogy meg fognak látszódni. Szorította az ingem, én pedig tartottam a sírót a lányt a karjaimban. Nem tudom, hogy egy olyan erőszakos dolog, mennyire fájdalmas. Megráztam a nyakában a hajam, majd Ő megszorította azt. Elkezdett hátul játszani a hajammal, míg én csak szorítottam. Ott ültünk a földön. Egy idő után, beült az ölemben de még mindig a nyakamban volt. 

- Akarsz...öhm...beszélni róla? - kérdeztem, nyakába mondva a szavakat.

- Valahogy jobb lenne...nem tudom miért, de jobb lenne. - szipogta.

- Kezd. - szorítottam meg a lehető leggyengébb módon a csuklóját.

- Egy évvel az oda költözésünk után, új szomszédaink lettek. Egy erősen alkohol függő férfi és a családja jött oda, a felesége folyton kiabált és négy gyerekük volt. Vagyis most is biztos van. A férfi gyakran bámult engem a hátsókertjükből amikor hátul segítettem Anyának a kertben. Míg egyik este későn értem haza egy edzésemről, s a sötétből egyszer csak rám támadt...és... - fejét a nyakamba tettem rögtön, mert tudtam, hogy nem fogja bírni elmondani. Barna a haját simogattam, míg a lehelete a nyakamon volt. A szobában csönd volt, csak kint fújt a szél. A szél suhogása betöltött mindent a helyiségben. Megnyugodott. Ő igen, de én nem. Ahogy Ő nyugodott, én úgy lettem ideges. Belegondoltam, hogy az a szemétláda mekkora fájdalmat okozott neki, és még így megtudnám ölni. Bár meg is tehetem.

- Most mi van vele? - kérdeztem. Mire a hasam felé fordult és tátotta a száját de nem szólalt meg. Orrommal az övét, 'meglökdöstem', hogy csak bátran mondja.

- Életfogytiglant kapott. A feleségétől előtte elvált, akinek új férje lett. Most már nagyon boldogok. Velem ellentétben.. - piszkálta az ujjait.

- Hidd el én megölném. Ha tudnám, hogy ki az...

- Apám meg is verte, s a bátyám is. - mondta.

- Lou tud róla? - kérdeztem.

- Nem. Itt csak te tudsz róla... - fogta meg a kezemet. - Kérlek ez maradjon így! - belenéztem a szemeibe és bólintottam. Megnedvesítettem a számat a nyelvemmel, majd egy pokrócot lekaptam a kanapéról, s rá csavartam. 

- Elli... - nézett fel rám. - Ha megölném a pasast, mit szólnál hozzá? - néztem a szoba másik felébe.

- Harry, nem kellene ezt tenned. - nyugtatott immár, Ő engem. Elli-nek sok ideje volt, hogy feldolgozza ezt az egészet így egy kicsit már hamarabb túl tud esni az ilyen beszélgetéseken. Engem viszont sok minden érdekelt volna. Egyik kezét a földre tette, majd feltámaszkodott. Kiment a szobából az övébe, s suhantam utána, hogy nézzem a tevékenységét. A pokrócban kezdte fel szedegetni a cuccait, s egy zacskóba dobálta az esetleges szemetet. CD-it rendezte, megágyazott, míg én csak az ajtó félfának támaszkodtam. Ledobta magáról a pokrócot.

*Elli szemszöge*

Melegem lett így a takarót ledobtam magamról, amit Harry érdeklődve nézett továbbra is. Az ágy alatt kezdtem turkálni, míg egy számomra ismeretlen ruha darab nem akadt a kezembe. Egy fehér mellényke. Ismerős volt számomra mintha már láttam volna. Pillanatképek lettek előttem, amik arra emlékeztettek amikor Lucy megtámadott. Kidobtam magam mellé, majd feltámaszkodtam. Megráztam és egy nagy L betű virított rajta. Mit keresett a szobámba? 

Eleve a szobámba nagyobb volt a rendetlenség mint amire emlékeztem. A teljesen szét dobott ágy, összetört darabkák. Hirtelen Harry-hez vágtam a fölsőt, majd oda léptem hozzá. Ő volt itthon egész nap. 

- Ez Lucy-é? - érdeklődve tettem keresztbe a karjaimat.

- Ezt még soha sem láttam. - nézte a padlót. 

- Harry. Ne játssz velem.

- Oké...igen...az övé. - nyögte ki.

- Mit keresett itt? Mik azok az összetört darabok? Mit tettetek? - löktem le majdnem a mellettem lévő asztalról a vázát.

- Te mire tippelsz? - kérdezte, s azt várta, hogy egy hülyeséget találok ki.

- Hmm, mit is? Azt, hogy te és Lucy utáljátok egymást, de mindkettőtökben hihetetlen nagy a feszültség. Néha napján pedig csak úgy hirtelen itt terem és egymásnak estek. Levezetik a feszültséget valamelyik ágyon, mert egyenrangúak vagytok körülbelül. Így a durva mozdulatok egyikőtöknek sem fájnak. Ez magyarázat a felsőre és az óvszerre. - Harry ledöbbent a válaszomtól. Nem hitte volna, hogy ilyet tudok összehozni. Nézett maga elé, én pedig őt bámultam. 

- Elli én... - kezdte.

- Harry hagyjuk ezt. Így van vagy nem? - kérdeztem.

- Igen. Így van. - kilöktem az ajtóból őt, majd becsaptam.