Lassan 3 éve nem jártam ezen a helyen. Körül néztem és sok
mindent találtam változatlannak és sok mindent nem. Nem hittem volna, hogy
valaha ide még vissza térek, de mégis. Eljegyzési bulira jöttem vissza,
Doncaster legelrejtettebb helyére. Louis Tomlinson híres énekes, a bandájával
és jövendőbeli menyasszonyával él itt, őszintén szólva nem hittem volna, hogy
emlékszik rám. Amikor kiszálltam a kocsiból, el kezdett csöpögni az eső. Senki
sem várt kint, viszont mindenki csak tolongott be. Kopogás nélkül nyitottam be
én is, s magam mögött becsuktam az ajtót. A pulóveremet a régi helyre
akasztottam és megcsillant a szemem amikor felfedeztem Louis-t. Barátnője
derekát fogta és ha jól emlékszem a szöszi srác nevére, Niall-el beszélgettek.
Egy srác hátba veregette a szőkét, aki Liam volt és megölelték egymást. Lou
szeme elkezdte szó szerint „tépni” a vendégsereget és hirtelen megakadt rajtam.
Szívem egyre gyorsabban dobogott, amikor rám mosolygott. Adott egy puszit a
csajának, lepacsizott a többiekkel és felém közeledett. Pár (de tényleg pár)
egyéb arcot akiket régebbről is ismertem véltem felfedezni. Amikor vissza
akartam magam elé pillantani egy magas alak tornyosult felém. Félénken
rámosolyodtam amit Ő szerintem egy engedélynek vett egy puszihoz. Bőre meleg
volt ahogy, arca az enyémhez ért.
- -Elli, nem hittem volna, hogy eljössz. – fogta
meg a karom és lazán húzni kezdett.
- - Nagyon örülök, hogy eltudtam jönni. – mondtam
amikor megérkeztünk a többiekhez.
- -Eleanor vagyok, Lou barátnője. Örülök, hogy
megismerhetlek. – mondta és kezet fogtam vele.
- -Szint úgy. – válaszoltam. Tudtam, hogy a
haverjai örökmozgók de nem hittem volna, hogy ennyire. Nem beszélve az
erejükről. Az egész „sereg” egy hatalmas reccsenésre fordult egy irányba, de
mintha én lettem volna az egyetlen akit meglep a szét tört asztal rajta
Zayn-nel (remélem, hogy Ő volt az) aki mintha semmi sem történt volna
felpattant.
- -
Zayn! Szólj, Harry-nek és hozzatok fel egy pótasztalt!
– utasította El.
- -Oké, haver. Megyünk. – futott Harry kifele, mint
akit hátsó felen rúgtak. Lou csak mosolygott, Eleanor pedig bosszankodott. Majd
megfogta magát és elindult a konyhába. Louis felém fordult és most mélyen a
szemeibe néztem.
- - A szemeid, milyen furcsák. Sötétebbek mint
régebben voltak. – mondtam.
- -Csak kontaktlencse. – s gyorsan kortyolt pezsgős
poharából. Gyorsan tűnt el mellőlem, hisz Eleanor-ral leült az asztalukhoz és
sokan példájukra ugyan ezt tették. Én viszont hátul álltam és a falnak
támaszkodtam. Lou és El egy kisebb köszöntött tartottak, ami bunkón szólva
számomra annyira nem volt érdekes. Miután elmondták mások meséltek róluk
sztorikat amiken már én is jókat nevettem.
- -Tessék. – nyújtotta felém valaki egy poharat. A
szöszi srác, volt az. Niall.
- -Köszönöm. – mondtam és kortyoltam egyet.
- -Ha jól tudom, Elli vagy ugye? – kérdezte
mosolyogva.
- - Igen. Te pedig Niall. – bólogatott. Biztosra
vettem, hogy még mindig mellettem áll és néha-néha rám szegeződik a tekintette.
Leginkább a nyakamra. Megelégeltem és hajamat a felé „néző” nyak részemre
borítottam. Niall arca közeledett a fülemhez.
- -Vigyázz vele. Még a végén olyanokban lesz részed
amiket a legrosszabb rémálmaidban sem akarsz látni. – súgta a fülembe és a
göndör hajú srác felé biccentett egyet. Mire megtudtam volna szólalni eltűnt. Mire
körbenéztem volna addigra pont az került a szemem elé, akinek állítólag nem
kellet volna. Harry. Miért ilyen gyors mindenki ebben a rohadt házban? Miért
érzem magam furcsának? Itt mindenki olyan más.
- - Elli, Lou már sokat mesélt rólad. – fogta meg a
vállam.
- -Biztos. – mondtam, s elakartam kerülni őt.
- - Tuti. Hány éves vagy?
- -16. 13 évesen költöztem el innen. – mondtam.
Harry is a nyakamat nézte. Mi olyan érdekes a nyakamon? – -Van valami a
nyakamon? – kérdeztem.
- -Igen. A fejed. – válaszolta nevetve.
- -Fergeteges poén. – mondtam és a megrágott
narancskarikát a poharamba dobtam.
- -Milyen vér pirosak a körmeid. – mondta és szeme
sötét lett. Elkezdett sápadni. Szorosabban fogta a vállam. Tudtam, hogy nyoma
lesz.
- -Jól vagy? – kérdeztem és kezem az arcára tettem.
Forró volt. Lecsapta a kezem az arcáról és kifutott maga után csapva az ajtót.
Liam és Zayn elkezdett utána rohanni. Mindenki rám nézett és kínos lett nekem.
A semmiből Niall termett mellettem. Kézen ragadott és egy szobába húzott.
- -Maradj itt! – utasított durván, s lelökött az
ágyra. Becsukta az ablakot, behúzta a függönyöket, majd bezárta maga mögött az
ajtót. Mi a fene van itt? Köszönéseket hallottam az előszobából, mindenki
távozni készült. 42 vendég ment el. Tudom, mert kukucskáltam az ablakból. Louis
kint volt az utcán és amint észre vett elhúztam a függönyt. Bajban lennék?
Suttogásokat hallottam az ajtó másik feléről, arról beszéltek, hogy hogy
adjanak nekem be valamit. Mint dumát? De mit hisznek azt, hogy nem fogok
hallgatózni? Itt mindenki megőrült, érzem. Kiindultam magamból és az egész
szobát felfordítottam, hogy hát ha találok egy pótkulcsot. Át néztem a
szekrényeket, az ágy alját, a párnák mögött, a lámpa búrájában, a gardróbban, a
szőnyeg alatt de nem találtam. Az egyik fiókos szekrényhez mentem, mire egy
vázából kezdtem kiönteni a dolgokat. Volt benne gyöngy, kapocs, porcica…és egy
kulcs. De nem illet a zárba. Megütögettem az ajtót, de senki sem jött be.
Valamit az ablaknak csapódni láttam de nem mertem megnézni, hogy mi volt. Vér
piros körmeimet néztem lehet, hogy a többiek is ezért tűntek el gyorsan? Még
percekig ülhettem a földön mire ajtó nyitódást hallottam. Zayn és Liam volt az.
- -Ki jönnél a konyhába? – kérdezte Zayn.
Bólogattam és kimentem velük az étkezőbe. Harry ott ült a kanapén és duzzogott.
Mindenki furcsa volt a szemük sötétebb az átlagnál. Niall a konyhában evett.
Eleanor pakolt, majd mindketten oda jöttek.
- -A cuccaid még kint vannak? – kérdezte Lou, s
bólogattam. Szempillantás alatt termet kint és jött be a cuccaimmal.
- - Ez mi volt? – hátráltam meg.
-
Edzettem egy kicsit, lassan 3 éve nem láttál. –
próbálta nekem beadni ez a baromságot. Még csak izma sem volt.
- -Gyere megmutatom a szobádat. – ragadott Eleanor
kézen és segített fel vinni a cuccaimat az emeletre. El lassú volt, nem
viselkedett furcsán mint a fiuk. Egy zöldeskékes szobába fogok aludni, 3 héten
át. De ha ők így viselkednek akkor én minél előbb eltűnök.
- -Mi-mi baja volt Harry-nek? – kérdeztem.
- -Semmi. – válaszolta.
- -Na persze. Mi történt?
- - Maradjunk annyiba, hogy egyszer még fekete
könnyeket fogsz érte hullajtani. – mondta majd a ruháimat az ágyra téve lassan
ki ment a szobából. – Jó éjt!
Fekete könnyek? Komolyan? Maximum ha van
rajtam szempillaspirál és ha lesz okom arra, hogy itt bárkiért is sírjak.
Otthonosan elhelyeztem a cuccaimat és a fürdőbe mentem. A „szobámhoz”
kapcsolódott így nem kellet rajta osztoznom. Pizsamában léptem ki a fürdőből
amikor meglepő látvány fogadott. Harry és Lou volt a szobában.
- -Tettem valamit? – kérdeztem fogkefével a
számban.
- -Harry, te jössz. – mondta Lou.
- - Bocs, hogy úgy kiakadtam csak az a szín valakire
emlékeztet. – mondta. Szeme nem volt már olyan sötét de mégis furcsa. Hazudik.
- -Ti azt hiszitek, hogy hülye falvából jöttem? –
kérdeztem.
- - Nem, de ez az igazság. – szólalt meg Lou.
- -Ja, persze. Fekete könnyeim nem lesznek?
- -Mik?
- -Fekete könnyek. – mondtam lassan.
- -Honnan tudsz róla? – Harry pillanatok alatt a
fejemet a kezeivel falhoz nyomtam, s lepergett előttem az életem. Mert akkor
megtudtam, hogy a fekete könnyek léteznek.
Nagyon tetszik, igaz már tegnap is írtam, szerintem ennél jobb sztorit nem igen olvastam. :)
VálaszTörlésSzóval sok sikert ehhez a történethez, sok olvasót és kommentet kívánok neked! :)
És kövi részt! :D
Huhhhh..... fekete könnyek? Ez nagyon ...... kíváncsivá tett. Várom a kövit.
VálaszTörlésHozhatnád a kövi rééészt:.$$$*.*
VálaszTörlésnagyon jó gyorsan hozd a kövit :::DDDD
VálaszTörlésSzerintem is nagyon jó:3 és gyorsan a kövit:$
VálaszTörlésszóval ez nagyon jó lett kezdheted a kövi részt
VálaszTörlés